Jack London 100 évvel ezelőtt halt meg. Nem fájt neki semmi. Nem akart már semmit. Többé nem vágyott, nem tervezett, nem ölelt. Olyan hideg volt, akár egy kő a Yukon medrében. Azóta meg a csontjai is elporlottak, de azért gondoljunk már rá egy kicsit.
Remélem, ez a pályázat épp úgy inspiráló lesz sokaknak, mint annak idején Jack számára egy irodalmi pályázat. Ugyanis Jack írói útja is egy pályázattal vette kezdetét. Arra kérlek benneteket, hogy gondoljatok azokra a fiatal emberekre, akik talán ettől a pályázattól kapnak biztatást vagy inspirációt. Nekünk mindössze annyi a dolgunk, hogy a lehető legtöbb helyre eljuttassuk a pályázat hírét.
Nem sokkal éjfél előtt megjelent hat fickó az ópiumcsempészés miatt lekapcsolt Idlerről. Az Idler – a környék legelegánsabb, legfélelmetesebb hajója – hetek óta karanténban volt, csak egy a karbantartásért felelős matróz téblábolt rajta, a kapitány előzetesben ült, a legénység meg Oaklandben lézengett… – Centauri szaftos részletet küldött a DRÓTnak most megjelent regényéből, a Jack London életét feldolgozó Jákob botjából. Itt olvashatjátok.
Az irodalom egyik feladata, hogy ne az út szélén stoppoljon, de valahogy mégis párbeszédet tudjon kezdeményezni… – mondta Centauri, akinek most jelent meg Jack Londonról szóló regénye, a Jákob botja. A szerzővel egy héttel Jack London emléktúrája után újabb interjút készítettünk, amit most megnézhettek a DRÓTon, továbbá olvashattok a regényből is egy rövid részletet.
Életről és halálról, hitről és tudásról, saját otthonáról, a megállás fontosságáról, a Jack London emléktúra titkos részleteiről, arról, hogy az irodalom ajtó, és a pipáról beszélgettünk Centaurival az első videóinterjú harmadik, befejező részében.
…persze csak ha éppen arra jársz amerre ő. Sőt, befolyásolhatod is az útját! Jack London születésnapján Centauri az első hazai író-olvasó találkozójára indult. Zsebében öt rongy, kétszáz névjegy, és arra megy, amerre viszik. Összefoglaló egy zseniális prózaíró őrült ötletlének előzményeiről és első napjáról a DRÓTon.