Kis hazai íz? Nagy nemzetközi szám!
Szerb Antal angliai sikeréről
A szerző itt elhamarkodott kijelentést tesz, amikor ezt állítja Szerb Antalról: „Szerb valószínűleg nem olvasott külföldön, megmarad kis hazai íznek”.
Ezt Krasznai nem tudom, honnan veszi, vagy miből gondolja. Ugyanis
a brit könyvpiac elmúlt 10-15 évének egyik legmeglepőbb eseménye Szerb Antal írásainak átütő sikere.
Len Rix kezdte az Utas és holdvilággal, majd utána Szerbnek szinte minden írását lefordította angolra: nem csak a Pendragon legendát (ifjúkorunk egyik legizgalmasabb regényét) és Szerb bájos elbeszéléseit „Love in the Bottle” címen, hanem még „A királynő nyakláncát” és olyan, magyar olvasók által kevéssé ismert regényét is, mint az „Oliver VII”!
Magyarán mondva, itteni kiadója, a Pushkin Press, szinte egyedül Szerb Antalból él.
Az Utas és holdvilágot,mint Szerb Antal „remekművét” hirdeti és, igen, ugyanennek a regénynek még két másik fordítása létezik Amerikában.
És akkor még nem beszéltem az irodalomtörténész Szerbről, aki ezekben a napokban kerül be az angolok irodalmi tudatába, ugyanis Peter Sherwood fordításában most jelennek meg fontosabb irodalmi tanulmányai, „Reflections in the Library” (Gondolatok a könyvtárban) címen a oxfordi Legenda kiadónál. A könyvet a Skóciában élő Varga Zsuzsanna szerkeszti és előreláthatólag több napilap fog vele foglalkozni, hiszen Szerb neve ma már jobban cseng Angliában, mint a legtöbb élő magyar íróé. Véletlenül azt is tudom, hogy a Szerb-tanulmányok angol kiadását annak köszönhetjük, hogy nemrég egy angol irodalomkritikus olvasta azokat– németül. Szerb francia fogadtatásról nincsenek közelebbi értesüléseim, de amit itt elmondtam, elég annak a megállapításához, hogy
irodalmunk híréről a világban viszonylag kevés jut el a hazai olvasók tudatáig.
Vagyis néha a „kis hazai ízek”-nek gondolt írásművekről derül ki,hogy „nagy (gasztronómiai?) számokká” nőttek külföldön, ahol valósággal habzsolják őket az olvasók.
Gömöri György
(London, 2017. február 8.)
