Ejha! - Szerb Antal angliai sikeréről Gömöri György írása Londonból
Érdekes szöveget olvastam a napokban Krasznai Tamástól a Dróton: a Lukács Györgyöt támadó cikkről beszélek. Ez elég jó vitaindítónak, de a cikk közepe táján belebotlottam egy mondatba, amitől felszisszentem: ejha!
Kis hazai íz? Nagy nemzetközi szám!
Szerb Antal angliai sikeréről
A szerző itt elhamarkodott kijelentést tesz, amikor ezt állítja Szerb Antalról: „Szerb valószínűleg nem olvasott külföldön, megmarad kis hazai íznek”.
Ezt Krasznai nem tudom, honnan veszi, vagy miből gondolja. Ugyanis
a brit könyvpiac elmúlt 10-15 évének egyik legmeglepőbb eseménye Szerb Antal írásainak átütő sikere.
Len Rix kezdte az Utas és holdvilággal, majd utána Szerbnek szinte minden írását lefordította angolra: nem csak a Pendragon legendát (ifjúkorunk egyik legizgalmasabb regényét) és Szerb bájos elbeszéléseit „Love in the Bottle” címen, hanem még „A királynő nyakláncát” és olyan, magyar olvasók által kevéssé ismert regényét is, mint az „Oliver VII”!
Magyarán mondva, itteni kiadója, a Pushkin Press, szinte egyedül Szerb Antalból él.
Az Utas és holdvilágot,mint Szerb Antal „remekművét” hirdeti és, igen, ugyanennek a regénynek még két másik fordítása létezik Amerikában.
És akkor még nem beszéltem az irodalomtörténész Szerbről, aki ezekben a napokban kerül be az angolok irodalmi tudatába, ugyanis Peter Sherwood fordításában most jelennek meg fontosabb irodalmi tanulmányai, „Reflections in the Library” (Gondolatok a könyvtárban) címen a oxfordi Legenda kiadónál. A könyvet a Skóciában élő Varga Zsuzsanna szerkeszti és előreláthatólag több napilap fog vele foglalkozni, hiszen Szerb neve ma már jobban cseng Angliában, mint a legtöbb élő magyar íróé. Véletlenül azt is tudom, hogy a Szerb-tanulmányok angol kiadását annak köszönhetjük, hogy nemrég egy angol irodalomkritikus olvasta azokat– németül. Szerb francia fogadtatásról nincsenek közelebbi értesüléseim, de amit itt elmondtam, elég annak a megállapításához, hogy
irodalmunk híréről a világban viszonylag kevés jut el a hazai olvasók tudatáig.
Vagyis néha a „kis hazai ízek”-nek gondolt írásművekről derül ki,hogy „nagy (gasztronómiai?) számokká” nőttek külföldön, ahol valósággal habzsolják őket az olvasók.
Gömöri György
(London, 2017. február 8.)
LUKÁCS-VITA a DRÓTon
Sokan elfelejtik, hogy ez a kiváló teoretikus egyben egy szörnyeteg volt. Legenyhébb esetben nem foglalkoznak a kivégzett emberekkel, az elgázolt egzisztenciákkal, a margóra tett életművekkel, legrosszabb esetben pedig megpróbálják elmagyarázni, hogy „mindez szükséges volt”. S általában teszik mindezt olyan emberek, akik vért hörögnek Wass Albert vagy Prohászka Ottokár jobboldali tisztogatása kapcsán (persze, joggal, de kettős mércével). Nincs szükség sem démonizált, sem szentté avatott, vagyis egydimenziós Lukács György-portrékra. Amire szükség van, az egy tárgyilagos és objektív bemutatása a híres-hírhedt marxista ideológusnak, egyaránt bemutatva az erősségeket és a gyengeségeket, az erényeket és a vétkeket. Egyelőre ilyen még nincs, talán lesz. - Krasznai Zoltán esszéje.
Ludassy Mária, Thiel Katalin és Tillmann J. A. válaszai körkérdésünkre
Lebontják Lukács György filozófus, kommunista politikus szobrát a XIII. kerületi Szent István parkban, ahol helyet kap majd egy az államalapító Szent István királyról készült alkotás - döntött a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén. Ludassy Máriát, Thiel Katalint és Tillmann J. A.-t kérdezte meg a DRÓT, hogy mit gondolnak Lukács-filozófiájáról, Hamvassal való vitájáról és konkrétan erről a döntésről.
Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszül(t). - Weiner Sennyey Tibor esszéje.
