Természetes élőhely

Ellentmondásosnak tűnhet e kiállítás címe: „természetes élőhely”. Itt vagyunk Budapesten, egy kiállítótérben, egy megtervezett, szerkesztett kiállítás megnyitóján és a művész és a kurátor tudatos és következetes munkájának eredménye vesz körül bennünket. Az ellentmondás látszólagos: könnyű belátni azt, hogy nem csak természeti környezet szolgálhat  „természetes élőhelyként”- akár ha csak arra gondolok, hányunknak lehet a főváros és a nyüzsgő éjszakai élet a Múzeum körúttól a Népszínház utcáig oda – s vissza élőhely, ami természetes.

Az a természetes élőhely, ami e kiállításon megmutatkozik inkább szellemi, lelki és gondolati, mintsem „pusztán” fizikai. Nagyrészt maga az „otthon” és az „otthon lenni” érzése. Kusnyár Eveline nagyszülei nyulakat tenyésztettek.

A nagyszülőknél töltött idő, a gyermekkor, az „otthon” a legjobb, legtisztább értelemben vett nosztalgia szimbóluma, motívuma a „nyúl”. Eveline alkotói munkája önazonos, organikus, következetes és játékos. Eveline kibontja és hagyja kibomlani a gondolatot, az érzést, az elképzelést. A nyulakat idővel felváltja a nyuszifüles kezeslábas, a nyuszifüles sapka, ahogyan az „otthon” élménye és megélése, az otthonhoz kapcsolódó érzések és élmények változnak. Csendes, higgadt és mosolygós vizsgálat ez, ami az alkotás során történik.

A nosztalgikus „majdnem-visszavágyás” átalakul és a „természetes élőhely”, a valódi, „belső” otthon mibenléte körvonalazódik és megfogalmazódik. A nyuszifüleket már nem a múlt ugrándozó nyulain látjuk, hanem Tekla és Keve sapkáin. S közben az otthon „helye” nem változott, ott van, ahol mindig is volt: a szerető családban, a csendes, belátó elfogadásban, a boldog-kényszerű játékban, az alkotás gyermeki izgatottságában.

Kusnyár Eveline tökéletesen hajtja végre azt a mágikus műveletet, ami véleményem szerint a képzőművészetben meghatározó és elengedhetetlen: a személyes élet-élményt olyan módon transzformálja és illeszti be műveibe, hogy az megmarad átélhetően bensőségesnek, ugyanakkor általánosan érvényes tartalommá válik.

A magán-mitológia személyes szimbólumai nem lesznek személyeskedők; nem kell ismernünk az alkotó élettörténetét ahhoz, hogy átéljük a művek ismerős intimitását, hogy magunkra ismerjünk, kapcsolódjunk és továbbgondoljunk.

Ez a mágikus művelet elképesztően nehéz, és ha megtörténik, végtelenül könnyed és egyszerű, mint a macska ugrása, a szitakötő rebbenése. Orosz Tekla bevonása, a vezetett, felügyelt, de szabad közös munka eredménye  túllép a jelképességen. Az együttműködés nyoma „festői”, vagy „festészeti”, mégis: kilép a festészetből, már-már „akció” vagy „pszeudo-performansz”. Ez, és az Eveline művészetében régóta jelenlévő kerámia, a tárgyalkotás és most a ready-made: mind Eveline autentikus és hiteles művész-létét mutatja és bizonyítja.

A műfaji határok átlépése ilyen színvonalas kivitelezéssel karöltve minden elismerést megérdemel.

Retkes Máté

Kusnyár Eveline: Természetes élőhely / Natural Habitat
A megnyitó eseménye videón!
Megnyitotta: Retkes Máté, kurátor: Fodor Balázs
A kiállítást élőben még megnézhetitek:
dec. 21-23. 16-20h és dec. 27. 16-20h