Amelyik kutya ugat, nem harap – szól az ismert magyar mondás, de ez alighanem csak a magyar kutyákra érvényes, ill. ha az idegengyűlölet és kirekesztés verbálisról a fizikai agresszió szintjére történő ugrására alkalmazzuk, annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy ezek a német kutyák bizony nemcsak ugatnak, hanem harapnak is. És nemcsak elszórtan, hanem tömegesen, vagy ha tetszik falkába szerveződve.
És akkor itt most beindulhatna a nácizás,
amiben, mint mindenben, féligazság azért van. Mert tényleg igaz, hogy egyre bizalmatlanabbak itt is az emberek úgy a merkeli irányt, mint a beáramló menekültek sikeres integrációjának az esélyeit illetően, és valóban sokan félnek a kölni erőszakos szilveszter-éj után, mégha az is kiderült közben, hogy a huligán arabok nagy része nem szír, hanem maghreb-illetőségű volt, amely országokat aztán gyorsan biztonságossá is nyilvánították, így az onnan érkezettek visszatoloncolása is kezdetét veheti. Valóban, az engedélyhez nem kötött önvédelmi eszközök (paprika-spray, sokkoló, vipera, stb.) piaca itt is felívelt, és persze megnőtt a látogatottsága a hogyankészítsotthonmolotovkoktélt.org és hasonló oldalaknak is.
De megint azok a fránya kis különbségek.
Mert nem eszik olyan forrón a kását, de mégis, a helyzet az egykori NDK-területeken korántsem megnyugtató, különösen Szászországban (nyilván a Pegida relative magas támogatottságától sem függetlenül), ahol a múlt héten két nagy vihart kavart incidens is történt. Csütörtökön Clausnitzban egy mintegy 100 demonstrálóból álló tömeg két órán keresztül állta el a szír menekültek egy újabb csoportját szállító busz útját a helyi menekültszállás előtt, hangosan követelve, hogy a jövevények menjenek vissza oda, ahonnan jöttek, ha lehet egyenesen az anyjukig. A rendőrség végül közbeavatkozott, de nem elég, hogy a tüntetőket szétzavarták, végül a megfélemlített és a buszról leszállni nem hajlandó szerencsétlen menekültek egy részét is is nekik kellett beráncigálni a számukra kijelölt szállásra, aminek helyét illetően, mint tudnivaló, ez utóbbiaknak nincs beleszólásuk, ha már egyszer státuszt kaptak. A másik eset vasárnapra virradóra történt a szintén szász Bautzenben, ahol egy menekültszállásnak kijelölt egykori hotel kapott lángra, a kiérkező tűzoltókat pedig egy szemmel láthatóan ittas 20-30 fős társaság fogadta ezekkel a szavakkal:
csak ne olyan hevesen fiúk, hadd égjen még egy kicsit.
A harapós hangulat tehát egyre terjed, bár a többség egyelőre kivár és aggódva lesi, hogy a politika hogyan lesz képes megoldani a problémát. Ugyanez a többség, és ezt itt külön hangsúlyozni kell a félreértések elkerülése végett, általában véve nem rasszista és nem ítél meg embereket a származásuk vagy bőrszínük miatt, de mindenképpen
komoly fenntartásai vannak a jövőt illetően, teljes joggal.
Ahogyan a hivatalos német politikának is, amely kezdettől fogva azt hangsúlyozza, hogy a háború elől menekülteket be kell fogadni, de egyúttal arra is kell törekedni, hogy a befogadás egyrészt összeurópai szinten, a tagállamok között arányosan elosztva valósuljon meg (ún. kvótarendszer), másrészt pedig a menekült-válságot kiváltó háborút kell lezárni mihamarabb egy mindenki számára elfogadható és tartós békével, ami reményt nyújt arra, hogy a menekültek mihamarabb visszatérhessenek szülőföldjükre. Az optimista vélemények a teljes integrációról, meg a munkaerőpiac felszívó erejéről, amilyeneket még ősszel lehetett hallani, mára lényegében eltűntek, nagyrészben a a párizsi mészárlás és a szilveszteri erőszakhullám hatására.
A válság a háborúval együtt elhúzódik, ami az unió létét is fenyegeti
– ezt itt mindenki látja, és aggódva várja a fejleményeket. Az orosz beavatkozással Szíriában a geopolitikai játszma új szintre emelkedett, a rengeteg befogadott menekült pedig a mind reménytelenebb és feszültebb hangulatban valóban egyre nagyobb kockázatot jelent, igaz, nem annyira az iszlám terrorizmus, mint inkább az erősődő szélsőjobb miatt. Ennek kezelésére azonban részben megvannak a rendőri eszközök, másrészt a háború óta uralkodó, a náci múlttal és a szélsőséges eszmékkel mindenféle közösséget megtagadó konszenzus sem rendült meg, nem is rendülhet meg, hiszen ez a rendszer alapja.
Hiába tűnik úgy tehát a hazai kerítés mögül, hogy „a nácik megint benácultak,” szó sincs erről, ez ugyanis
ebben az országban nonszensz.
A kancellár politikáját valóban egyre több kritika éri, ez igaz. Részben helyi szinten, az önkormányzatok ugyanis sokszor úgy érzik, a szövetség magukra hagyta őket a menekültekkel; részben pedig az országos politika szintjén indult be a helyezkedés, a Merkel bukását, illetve mandátumának lejártát követő időkre készülve (ennek egyik korábbi epizódja volt minszterelnökünk itteni vendégszereplése múlt ősszel). A nagykoalíción belüli egyetértés múlt hónap végére nagyjából helyreállt, a feszültség itt is nagy volt, a bajor „állampárt” keresztényszocialisták végül már az alkotmánybírósággal fenyegetőztek, de valójában mindenki tisztában van vele, hogy a problémát nem országos, hanem európai és globális szinten kell megoldani. Az is mindenki számára világos, hogyha ez nem sikerül, az valódi katasztrófát jelent, illetve bizonyosan pont kerül majd egy nem is olyan hosszú történet végére.
Yoda mester idézve: a jövő ködbe burkolózik.
Annál nagyobb óvatosság, önmérséklet és belátás szükségeltetik. Nemcsak Bezzegországban.
