You talk about revolution, well that’s fine.
Crass
Ez a nap a győzelem napja. A mi közös győzelmünk napja. Sokat és elszántan kellett dolgoznunk, hogy eddig eljussunk, de tudjuk, látjuk, megérte.
Megérte, mert bebizonyosodott, hogy nem a levegőbe beszéltünk.
Bebizonyosodott, hogy a terveink tökéletesek voltak, hiszen megvalósultak, és bebizonyosodott, hogy a céljaink is tökéletesek voltak, hiszen elértük őket.
Az alap és a felépítmény kialakítása zökkenőmentesen zajlott. Rendszerünk stabil, országunk kitűzött céljainknak megfelelően és körültekintő tervezésünknek köszönhetően kiválóan működik.
A szabadság és a szükségszerűség vonatkozásában munkálkodásunk több mint kielégítő. Ugyanakkor nem lankadhatunk, egy pillanatra sem pihenhetünk, amíg nincs minden a helyén, amíg nincs mindenki velünk.
Persze kétségbeesnünk nem kell.
A zavaró és hátráltató tényezőket, tehát mind az egyéneket és a csoportosulásokat, mind az objektív, külső körülményeket és folyamatokat már eddig is a kellő mértékben kiküszöböltük. Az elenyésző, egyre elenyészőbb maradékokat, elszigeteltségükben kétségbeesett apró gócokat első lépésben lokalizáljuk, majd felszámoljuk vagy életterünktől a lehető legtávolabb zavarjuk.
Nekünk nincs szükségünk a negatív hozzáállású, mindenben a rosszat, a sikertelent vagy a hiányt figyelőkre, az ilyen-olyan mondvacsinált, depressziós egyénekre, akik szinte perverz módon keresik a kudarc lehetőségét, mert abban a tévedésben kelnek és fekszenek, hogy a mi bukásunkkal a helyünkre léphetnek. Azt hiszik, hogy kellő hozzáértés és hit nélkül képesek lennének bármit is csinálni. Hát innen üzenem, hogy súlytalan életük legnagyobb tévedése ez!
Közösségünk öntudata erős, hitünk megingathatatlan. Ezért ki kell mondanunk, hogy aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik, aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, s aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.
Csakhogy nekünk nincs szükségünk árulókra, nincs szükségünk céljaink gáncsolóira, nagyszerű építőmunkánk szabotálóira.
Mert a mai napon elmondhatjuk, sőt el kell mondanunk, hogy egy új, nagyszerű korszak kapujában állunk. És mi, együtt be fogunk lépni ezen a kapun, mi, együtt be fogunk lépni ebbe az új és nagyszerű korszakba.
Ennek az új és nagyszerű korszaknak a mai leleplezés a nyitánya.
Hogy itt állunk, az azt bizonyítja, ezt mondjuk ki kellő alázattal és méltósággal, ahogy az illik hozzánk, hogy minden bizonytalanság eloszlott.
A Hegy, a világ legelső Mesterséges Hegye áll.
Korszerű szemléletformálásunknak nemcsak első bizonyítéka e hegy, de emlékműve is annak a rengeteg munkának, harcnak és odaadásnak, ami a káros múlttal való szakításhoz elengedhetetlen volt. Hiszen az elmúlt évek, évtizedek, sőt bizonyos értelemben évszázadok hibás, tévutas politikai és közgondolkodásának megszüntetése, közösségünk önsorsrontó, szinte öngyűlölő szemléletmódjáról leszoktatása nem mehetett lemondás és fájdalom nélkül.
Új világunkat szimbolizáló új szlogenjeink elsajátítása és megtanulása, bizony, elszántságot és a közös, fényes és boldog jövőbe vetett őszinte és teljes hitet igényelt.
Ahhoz képest, hogy milyen nehezen jutottunk el idáig, ma már kristálytisztán látjuk és tudjuk, hogy az úgynevezett egészséges, természetes életmód és táplálkozás hazug, sőt, mint hosszabb távon bebizonyosodott, emberellenes demagógiája sokáig tudta sikeresen mérgezni legjobbjainkat is. Az a hamis elképzelés, hogy az ember a természetben érzi magát a legjobban, finoman szólva is durva csúsztatás, maga a métely. Eleinte kevesen voltunk, akik tudtuk, a Teremtő végtelen bölcsességében nem azért teremtett minket, hogy férgek és majmok között vegetáljunk, alig különbözve a férgektől és a majmoktól. Az ember azért kapta az életét, hogy ismerje fel az emberi lét szükségszerűségeit, és építsen, teremtsen magának a minőségi emberi élethez szükséges környezetet. Mesterséges környezetet.
Hányszor megbélyegezték és elátkozták e szót, hányszor megbélyegeztek és elátkoztak minket, akik már a kezdet kezdetén tudtuk, mire van szükségünk ahhoz, hogy a világon először egy magasabb szintre lépjünk. És mi nem féltünk ellenségeink arcába kiáltani, hogy óvd a környezeted: ne egyél és ne használj semmi természetest! Egyél és használj mesterségest!
Kitartóan, bátran érveltünk a rádió- és tévéműsorokban, plakátokon és blogokban, lakossági fórumokon, felvonulásokon és gyűléseken, a kocsmákban, a futballpályák lelátóin, a munkahelyeken, esküvőkön és temetéseken, mondhatjuk, mindenhol, ismételtük ezerszer, százezerszer, ha kellett, hogy ha annyira természetes lény lenne az ember, nem épített volna, nem teremtett volna magának saját világot, saját környezetet, saját életteret.
És most itt áll a Hegy, az első, a mi első Mesterséges Hegyünk. Az egész világ tekintete rajtunk. Ülnek sokmillióan a monitorok előtt lenyűgözve, kikerekedett szemekkel, eltátott szájjal, meredten, és minket csodálnak.
Talán már ők is sejtik, amit mi régóta tudunk, hogy ez a mi kis lépésünk mily nagy lépése az emberiségnek, hiszen folytatjuk a végsőkig a harcot és a munkát, hogy az emberi nem új napra, akarom mondani, új fény- és hősugárzóra keljen, sőt ébredjen.
Ébresztő, emberiség!
(Elhangzott a DRÓT-START esten, 2014. Április 15-én a Művelődési Szinten.)
