DRÓT: Mi értelme van nyomtatásban kiadni internetes mémekről szóló enciklopédiát?
Enciklopédia
Papdi-Pécskői Viktor: Az, hogy az internet hülyévé tesz. Az internet üzleti modellje, hogy személyre szabva kapsz mindent és csak azt jut el hozzád, ami érdekel, ha viszont valami új ismeret kerül eléd, rögtön ott van valami, hogy elterelje a figyelmed. Az enciklopédia létezési engedélye az, hogy nyomtatásban jó eséllyel többet tudhatsz meg a mémekről, mint az interneten, és persze hogy magyar nyelvű. Szerény véleményem szerint minden magára valamit adó marketinges, startupos unikornis, médiamunkás és antropológus polcán ott a helye.
DRÓT: Akkor úgy kérdezem, hogy kinyomtattad az internetet?
PPV: Enciklopédiát írni pont olyan fárasztó, mint amilyennek előre elképzeltem. Elhatároztam, hogy végtelen agykapacitással rendelkezem és ezt folyamatosan képzeletbeli cetlikkel töltöm fel, amik rövid intenzív meditációk során előállt technikai, nyelvi döntések konzisztens végigvitelét szolgálták. Egyébként
körülbelül százharminc különböző forrásból dolgoztam, értelemszerűen internetes forrásokból.
A leggyakrabban Know Your Meme-et és a Wikipédiát használtam. Az egyik hiányos volt, a másik tele volt irreleváns szubkulturális mémekkel, általában finoman hullámzott a minőség mindenütt, de többnyire az volt a szerencsés helyzet, hogy össze tudtam vetni a forrásokat. Az esetek tizedében fejből írtam meg a szócikkeket, és mondjuk egy évszám miatt hivatkoztam ezeket, az esetek másik tizedében sehol sem létezett internetes cikk az adott mémről. Nagyon gyakran támaszkodtam a Google képkeresőjére, a Snopes-re, az Urban Dictionary-re, az Internet Movie Database-re, vagy a Youtube statisztikáira.
DRÓT: Mi az oka az önkényes szelektálásnak? Milyen szempontok alapján válogattál?
PPV: Több százezer mémből is lehet enciklopédiát írni, csak merítés kérdése – én azonban közösségi finanszírozási kampányt indítottam, hogy megírhassam a könyvet, és másfél éves határidőt tűztem ki. Emiatt aztán lendületesen kellett ritkítanom a mémeket. Elég egyszerű filtereket alkalmaztam:
a mém egyik ismérve, hogy legyen univerzális, népszerű,
nem érnek a szubkultúrába tartozó belsős mémek vagy kreatív csapatok által erőltetett mémek. Bekerültek továbbá olyan szócikkek, amelyek történelmi, technikai vagy gazdasági környezet miatt kapcsolódtak a témához. A könyv megtalálható itt és itt.
DRÓT: Miért pont mémek?
PPV: Fiatal koromban újságíró akartam lenni és személyesen is kapcsolatba kerültem Uhrin Benedekkel, vagy a World Trade Center utolsó túristájával, így aztán valahogy szunnyadt egy is érdeklődés és kompetencia a témával kapcsolatban.
DRÓT: Mesélsz ezekről az időkről?
PPV: Nem. Ez már egy régi film, amiben mindenkinek csirkecomb alakú haja van.
DRÓT: De miért az enciklopédia?
PPV: Nem tudom honnan, pedig eléggé kézenfekvő ötletnek tűnik utólag. Egy tömör fa dohányzóasztalnál álltam, amin egy csúnya színű narancssárga műcsipke terítő volt, dél körül járt az idő, rátettem a bal kezem az asztalra és közöltem, hogy ezt fogom csinálni. Egy pillanatra sem tűnt szédítően jó ötletnek. Aznap este már ekszcel táblába aprítottam a címszavakat.
DRÓT: A kötet végén van egy kis dolgozat a mém elméletről. Mit mondanál el erről?
PPV: Azt már említettem, hogy közönségi finanszírozással indult az enciklopédia és általában az azonnali prekoncepció az, hogy ez egy kinyomtatott internet, szóval azon voltam, hogy mindenütt legyen valami közvetlenül hozzáadott érték. Ebből lett az elmélkedés a végén.
Kezdettől fogva voltak mémmel kapcsolatos egyéni koncepcióim. Eredetileg egy morfológiai rendszerezést szerettem volna, ami az idők során meghaladottá vált, így tettem egy lépést visszafelé.
A tézisem az, hogy a mém az első, és a gén előtt jár.
Az evolúció az információ törzsfejlődéséről szól és a csúcsa a kultúra, ami mémekkel irányítja az ember fejlődését, például az agresszió csökkentését.
Kiváló példái ennek a működésnek az emberen kívül, azok az állatok, amelyeket a kultúra magába szippantott. Az interneten minél furábban néz ki egy macska, annál népszerűbb, az ő esetükben tehát közvetlen a mémek és a gének kapcsolata. Emellett az ókori Egyiptomban istenként tisztelték őket, így a Richard Dawkins által univerzális alapmémnek gondolt „isteni rögeszmének” részét is képezik. A kérdés csak az, hogy a kultúra vonzotta-e be őket sikeresen az ember mellé, vagy az ember próbálja személyre szabni a számára teremtett tökéletes világot.
DRÓT: Min dolgozol most?
PPV: Ezen kívül egy kelet-közép-európai hangulatú vidám regényt szeretnék írni egy csapat sérült szuperhősről, akiket kiengednek a nekik létrehozott szanatóriumból, rockzenekart alapítanak és első koncertjükön felrobbantanak egy egész várost.
DRÓT: De érdekes!
PPV: Ugye? Az egyik karaktert úgy hívják Fehér Galamb. Egyetlen képessége, hogy galambbá változik. Úttörőünnepségeken, békegalambként lép fel, de egyszer rajtakapják, amint a bölcs vezető szobrának fejére csinál, postagalambbá lefokozva rászokik az alkoholra…
DRÓT: Tyű! 🙂
PPV: Egy másik pedig egy szürreális történet, ami egy olyan világban játszódik, ahol a minden művészet egy ország, ahova az adott művészeket deportálják. A főhős egy detektívregény-íráson kapott figura, aki nyomozó lesz Irodalom országban és egy csimpánzokat gépírásra tanító intézetben nyomoz, de közben írja saját detektívregényét, amiben egy szerencsétlen komát agyontapos egy bazi nagy láb, és a térfigyelő kamerák felvételén is látszik a láb, de igazából sehogy…
DRÓT: Ismerős…
PPV: Tényleg?
(x)
Készítette Hanzély Márton és DRÓT szerk.
