1. Enyedi Böbe
Köszi Tibi, és mindenki! Én már remekül szórakozom
Trüsszentő morgoláb
csillagok felé,
száll vala trékényen,
broncát nem lelé.
Frángalga paxfaktor süpped az éjben
rózsafa ugrik át a sövényen?
Tejmenyét…
megannyi merpecsét s vátori szöszök,
különben
börhen még halkan s végre vége.
Mindazonáltal a virganxi mátyusz már látható:
közeledvén s tova el spartunker brityfalatty, mazsolás.
S ilyen kvarkalap még sosem, nemhogy eztán
na de most!
Sem…
2. Szabics Péter
Himnusz a hősöknek
Környedékedből pörsenék.
Bolygóhámlásból ki szakadék.
Roppant golyva gyúl.
Zöld nyáladék öled,szent anya.
Kiokádja magát ,sugárbanyaláb.
És űrben gomolyogódó zsírgolyó már.
Nyálkás Méhedből torz fattyak robbanak.
Ahogy pörge visszaszámlálás előttre.
Vörösen izzó feszülő pattanás.
Olyan az én eredékes tömlő szívem már,
fanyar görcs a buggyanó bélcsatornán.
Büszke történelmünk kilövel!
Oh ,mily boldog már és tátva áll.
Ez a foszló lepedéktől fojtós száj.
Ti már hősök ott fent…
a végtelenbe Űrbe ürültök.
3. Nagy László
Werkli pártok
Megvárd pipál, markol, zihál
péknek való mokány:
Vad kánon, hugy-gond, penny vér
A lenti hal-tokány.
Na ne vót golyó és körbe jó?
Heverőin a tű fölér?
Kasztrált-e a felöltözés,
A táltos combig ér?
S a vér, a hírbe kapta vér,
Ma boly, bontok-e hajt,
Kint a dalon, s hinta malom,
Tejet likába majd?
Kell még! Karóban rokolyád,
Megtedd vésztárca Lelsz:
Hölgyet, tojót, terelni hót,
Meggy-tölgyet fejre kensz.
S a vér, a hírbe kapta vér,
Moly foltok pajta Bír!
Lurkói kint vagdalva, hint
Lenyalni úszva bír.
Elvált sirály, markol sirály,
Péknek a ló során,
Kötötte lent, a szende fent,
és béna hal-tokány.
Mondabeli a tár here,
Toll kazla, pernye szállt,
Mondabeli a pár fura,
Tej-kégli a sirályt.
Arat, matat s ti hó alatt
Len vájnak hintene,
Süldő kobold, pár bolha tort,
Fogy prézli is vele.
S pint, a liget e kép hitet
Bételt, kihalt verem:
A hint mami kor, csevegve tor,
Dúl pesti hengeren.
Ni rudat, ni rudat, mák verklisen
Loccsint térden homárt?
Ni rudak, ni rudak…ni mersz beteg,
Le kérjen Remulád?
Patak és katat, s ti a bég kalap
Len hájnak szellemes,
Azt tátok mén: le törtök vitt
Felül liften heves.
Ni rudak, ni rudak, litván retek!
Le térjen Remulád?
Tol kan, mi rejtve termeim,
Lelő megy pesti tárd!
Hegy mászva, géz, a tok kinéz,
A pengék lelsz ugat:
Morzsájukon hint tér elem
Lábad fel a katat.
Ló fen magad, gang tejpatak,
Te melled felteszik.
Hajtó bedől, telér kaland,
bősz cárt emelgetik.
Hit zaj, sirály, mi lenge hit
Elnyelni pont a mag,
S kegyhely pörög, maró lötyög,
A pinty utána kap.
Kegyhely pörög, maró lötyög,
A pap hét tóga bál,
Vén papra hűl az éti bak,
Le vetted mezt sirály.
Petárda vétünk elfedi,
Talomba kint rekeszt.
Fogy bírva pallóz, maki bél,
Sirály bevetted ezt.
Pálmára fel!- ideg remény,
Karambol e kufárt.
Ma. Lábad vének mell betűnk,
S herél kegy hindu kárt.
Ah! páran bél az elvi tér,
Milford-vödör Pelé,
Füzek vigalma, döglegyek
Kanossza bök felé.
Ne verj habot, de űz haza,
Le koptass lepedőt!
S ring a sirály, s kelése vég
A hárfára tetőt.
Se baktetőn s alvatlanul,
E kővár fara csík.
Torkán a hal, alája gall,
Ezribe jól lakik.
Elbújt farában a berét,
No valld mek’ Peru bált,
Hágok lepelre, kint nem vall,
Mehet, leng pesti párt.
Felváltom kén!- S narancsot vág,
Sirály ketten e test.
Hárfára mi szellem elül
Nincsen telsz cé-levest.
Bordái két rum, unt a nap,
Morzsák Perint hova,
Mondabeliben víg lesett
A míves kaloda.
Megvárd pipál, markol, zihál
Látlak való mokány:
Pörögve lég, tejszínt a pék,
A pesti hal-tokány.
4. Veres Tamás
Az űrhajósok érzéseiről, miután bablevest toltak az arcukba és kilőtték őket a felcsúti űrállomásról
Az űrhajósok prityákolva prattyogtatták
nyirványaikat, ahogy átbrocskáztak a puntyán,
amely kettéfroszványozza a Fuszkát és a
minyhetetlenül flasznyos tágványt. A felcsúti
csattogány néhány blesznyije még ott csudrázott
alattuk. Mint egy füsznyegő fosztrigény, úgy
klisznyogott a klumhász a szirkájuk szumgáján.
Milyen drünytögő astározást lumjásztak, amikor
őket gutszorgászták ki a viszterézésre! Keszteres
grumbokokat kellett pliszturniuk, hogy ők
jumkolhassák meg a Felcsúton történt
kihutnyákozás után a flasznyos tágványt.
5. Krizsán Regina Anna
Egyszer írtam egy ilyet, most jött el az ideje, hogy napvilágot lásson. Jó szórakozást hozzá!
Cappadt fityómmal szutyurázlak,
midõn cudar fregyimbók fecserkedik.
Morgonál fülemben a mityadék!
Krényemben pacula csukonyál,
firipüttyem pényedékesen vasambál, mert
léted hurunyázóan kedves nekem.
Cimpó! Kvarál! Mind urgulázik
a szívemben…
Rehenye virágzik gujumbállal
klampos bügyünk alatt.
6. Nógrádi Gergő
ABC
Ámbár Behívott Combfixben, De
Én – Feladatomon Gondolkodva – Hűvösen,
Igen Jó Képességekkel Láttam Meg:
Nem Olyan Páciens-Quociens…
Racionális Szexualitással
Tudattam – Utoljára –
Vele: ,,Woman!
Xantángumi – Yes – Zéró!”
(Szeged-Szőreg, 2017. június 26.)
7. Kvázi Adekvát Vogon – zördülésügyi megbízott bizonytalan:
Himnuszság a Hasaló Fasírt Tagédiájáról
(ó-vogonról fordította, és túlélte Séthy Viktor)
Álmoknak tütülő zátonyán hasalt,
Az örök fasírt, hallga.
És hasalt. Míg árnyékait sebzette
trehány kuncogás, menetiránynak háttal.
Hirtelen, mint zörgő vén pacal,
Egek felől jő szelleme Ős Nemhasalásnak –
Zenge öblödék:
-Kelj fel, és hánny! Ne lógasd oly prémes
orrmányodat meddő végtelenbe!
Hasalva nem ösztönöz ennen fingszagod
Te nyúlványa emésztetlenségeidnek, ó!
De a szózat bealkonyult fülezetének
kócos zsírjaiba, s a fasírt hasalt.
Hasalt tovább, álmoknak tütülő zátonyán.
S jöve, jaj vihar:
Messzi Tüsszentések Szelleme,
Sebbel-lobbal, rőten rezgetve morzsás szakállzatát,
Toporzék, és átkok merre jár:
Hát hasalj! – üvölté, mint náthás adóellenőr. –
Hasald magad dagadtan hasasra, míg
meg nem hasadsz végítélet harsonáitól!
-Te szólítasz, anyám? – zsendült a fasírt,
álmoknak tütülő zátonyán.
Atkák remegtek, férgek feszültek,
Pondrók rokiztak, nyűvek nyüszögtek,
Hasalatlanság reménye terjedt a zátonyon
szerte-szét, s vissza, meg össze, ó!
Az idő megállt, mint ki töpreng, elzárta-e
otthon a gázcsapot.
Csak a könnyek gyűltek mócsingos csipán,
világgá fröcskölni örömöt, vagy bánatot – mi lesz?
S tort ült mind felett a néma várakozás,
Álmoknak tütülő zátnyán.
8. Formatikus Vogon Svarcmüller
Borongós dagonyás masz
Beküldte Kellner Dénes
Torpángyos, mörkös fullabér!, ki kérgén
Pocsogsz a vélő masz boroncsaként,
Hornyám petyendén rugva rőt szabattát,
Míg fortyva csél a petykes lótapénd!
Mi örmő fatyvalag személ a csárán?
Mi körbő dacs, ki hágyon dagyvagál,
Hogy mint ki többé bágyalag szerednyén,
Patolj se bény, se botnyog harpadán?
Tevéked poc, mit hárán dolla képreny!
Tecséd pafarc, hol mátyul borgonálsz,
Tevellek tárd, hogy mecsvégend a boznók,
Ki létül barma szenvegéd a fálsz!
Ó, budva kécsej ballagár! Feréndesz,
Ki valló görge mettőn szotymoláz,
Keber ki bátul köszme ténye gallán,
Míg szunnya berved ortul pér maláz!
Nem, fullabér! Ne pocskolj! Mélj ki barbán,
Többregyve nákom nem tenyél a sók,
Várkák? Bagellek? Mind csak bornyi tékény,
S a vérbalag petőben szornyi bétény,
Erengye kornyán, s megvent torgyalók!
