Vaj
Amit okoztál, másnapra
átrajzolta a hormontérképem.
Saját testem, természetes szaga,
mint az olvasztott vaj,
mióta elmentél azóta érzem.
Azaz most kísérgetem magam.
Ha nem figyelek, olyan mintha követnének.
Friss pattogatott kukorica illat a paplan alatt,
rémálmok és szeretkezés után,
az izzadt ruháim halma felett és ha sírva alszom el.
Leválasztottál magamról.
Jellemhártyám gerinced helyére tapadt.
Magaddal vitted, aki voltam
és most, mint egy áruló családapából,
szivárog belőlem az idegen női illat.
Ketchup
A régi vágóhídnál álmosan
könnyezett a reggel, amikor
lassan felzúgott az ébredő gépjárműforgalom.
A Duna gőzölgött, mint a habos tej,
nehéz lábakon értem el a Boráros térig.
A ruhám csupa kecsap, a kabát ujjából
édes-savanyú szaga szivárog.
Szeretlek! Beléd mártom magam – mondtad
és a papírtányérnyi sültkrumplit a hasamra tetted,
úgy feküdtél rám.
Összekent a nevetésünk,
ha megmosakszom is érzem az illatát.
Aztán egy reggel, két és fél év után, már nem voltál sehol.
Pedig elakartam mesélni azt a gyereket is neked, akit
súlyos hiánybetegséggel szállítottak a délpestibe,
mert hónapokon át semmi mást
nem volt hajlandó enni csak kevés sültkrumplit, kecsappal.
A négyhaton konstatálom, hogy mi is
egymás hiánybetegségeire lettünk
infúzióba töltött tápanyagok.
A szerelem: visszatáplálás.
Melanzs
Míg a kezedet fogtam
ezer csiga mászott mindig köztünk.
Mama szerint csak az éretleneknek
izzad a tenyere, meg annak,
aki titkol valamit.
Aki csak időnként ideges, az száraz kezű.
Elmesélted, hogy Bözsi,
(aki sosem volt a rokonotok csak befészkelt,)
még fekete retket is gyolcsolt rá,
mert szerinte átkozott vagy
és a retek az nagyon jó az ilyesmire.
Anyád meg magnéziumot kunyerált
a szövetkezeti teke egyesületből,
mert szégyellte, hogy te szégyenkezel
emiatt és amikor a felszabadulási
ünnepségen ott maradt a Mészáros
kislány blúzán a tenyered nyoma
azt is kimondta hangosan,
„hogy milyen egy kis nyuszi faszit
szültem én!” Azóta még jobban izzad,
ha lányokhoz kell vele érni.
Nem zavar. Ha sokáig csuszpitolom
a kezem a tiédben, összefolyunk,
mint a méz a tejjel.
Te vagy a tej én a méz.
Egyszer mondtad is,
hogy olyan a szagom,
mint a hársfavirágnak.
Egyedül attól félek,
hogyha egyszer valamiért zuhannék,
melletted biztosan meghalnék.
Sosem tudnál megtartani.
