LEBOMLÁS

A világ szívére tapasztom fülem.

Kell odabent lenni Valakinek.

Behunyt szemmel várok.

Ereiben patakok csobognak.

Utat mosnak a jónak.

Behunyt szemmel figyelek.

Virágzik a gesztenye, törékeny katedrális.

Mosolyogva térdelek le máris.

Behunyt szemmel fekszem.

Felhők lélegzete felettem.

Már nem félek, már nem félek.

Fenyőrügyben ünnepel az élet.

Behunyt szemmel álmodom.

Testemen a fény átoson.

Behunyt szemmel is érzem.

Végtelen gomolyog a Nap szívében.

Felcsobog egy rigó torkán az ének.

Már belülről zenélek.

Már belülről zenélek.

Kép