LEBOMLÁS
A világ szívére tapasztom fülem.
Kell odabent lenni Valakinek.
Behunyt szemmel várok.
Ereiben patakok csobognak.
Utat mosnak a jónak.
Behunyt szemmel figyelek.
Virágzik a gesztenye, törékeny katedrális.
Mosolyogva térdelek le máris.
Behunyt szemmel fekszem.
Felhők lélegzete felettem.
Már nem félek, már nem félek.
Fenyőrügyben ünnepel az élet.
Behunyt szemmel álmodom.
Testemen a fény átoson.
Behunyt szemmel is érzem.
Végtelen gomolyog a Nap szívében.
Felcsobog egy rigó torkán az ének.
Már belülről zenélek.
Már belülről zenélek.
