(előzetes megjegyzések)
A Gyula pápa mindenképpen Rotterdami Erasmus (1469-1536) egyik legnagyobb hatású műve, első kiadása Luther fellépésének évében jelent meg, tartalmával pedig évszázadokra szólóan érveket szolgáltatott a katolikus egyházat bíráló hangoknak, ám szerzője alapvetően egy ember ellen írta, aki ráadásul már halott is volt. Talán nem túl elegáns húzás volt ez a részéről, jóllehet Erasmus a korszak legnagyobb stilisztája volt és ez meg is látszik a szövegen. Amit aztán haláláig igyekezett kitörölni az életrajzából – nem túl sikeresen.
Egy halott pápát kifigurázni, pedofilnak, őrültnek, pénzsóvárnak és részegesnek nevezni alighanem ma is sok helyen kiverné a biztosítékot, hát még egy olyan kevésbé liberális és felvilágosult korban, amikor Európában a boszorkány- és eretnekégetések mindennaposnak számítottak, és amikor ennél jóval kisebb vétekért is válogatott halál járt.
Mohács előtt vagyunk 12 évvel,
amikor szerzője először papírra veti; az első, 1517-re datált, névtelenül és nyomdahely nélkül megjelent kiadáshoz talán még belegyezését is adta; nem számolt azonban a mű robbanás-szerű terjedésével és azzal, hogy még ugyanabban az évben egyik rendtársa, egy német ágostonos szerzetes a gerilla-propaganda jóval hatákonyabb módját választva 95 tézisét egyszerűen kitűzi egy wittenbergi templomajtóra. A többi, ahogyan mondani szokták, már történelem: a 95 tézis villámgyorsan elterjedt, aminek az eredménye néhány éven belül teljes egyházszakadás lett, Erasmus pedig onnantól kezdve nem győzte tagadni, hogy ő írta volna azt a dialógust, aminek a legfőbb mondanivalója, hogy
az egyik regnáló pápa maga volt az antikrisztus,
és ezzel lényegében ugyanazt állította, mint Luther, csak kissé szelídebb, és persze jóval ironikusabb hangnemben.
A kezét mindenesetre levette a szövegről, a Iulius/Iulius Exclusus/Iulius Exclusus e coelis címen futó alkotás tőle függetlenül járta ezután a maga útját, aki olvasta, könnyesre röhöghette magát, de egyúttal a pápaság és az egyház elleni lázadáshoz is lelki muníciót gyűjthetett. A tréfa túl jóra sikerült.
A mondanivaló és az alapprobléma ettől még nagyon is komoly: mit keres egy lelki vezető a politikában, miért szennyeződik be pénzzel, hatalommal,
miért lesz korrupt, miért kergeti az evilági dicsőséget,
miközben egyetlen dolga az lenne csupán, hogy a lelki javakkal törődjön és így tegye a földi világot jobbá? És ha már politizál, tényleg szükségszerű, hogy romlott és korrupt legyen, kurvákhoz járjon, felesleges fényűzésre szórja a pénzt? Ha ma körülnézünk, különösen kis hazánkban, talán élből rávághatjuk a cinikus és beletörődő választ, hogy: hát hogy a fenébe ne? Ha kicsit távolabbról szemléljük azonban, a képlet talán nem olyan egyszerű.
Erasmus álláspontja nyilván a másik véglet volt: gyűlölte az egyház fényűzését, a korrupciót, erkölcstelenséget és azt, hogy mindez szöges ellentétben áll azzal a tekintéllyel, amit az egyház szolgái Krisztus nevében maguknak követelnek.
Ezt a tekintélyt pedofil botrányok sem igazán rengették volna meg akkoriban,
de a szöveg nem csak amiatt érdekes, mert rávilágít e nem túl szívderítő bűn évszázados hagyományaira az egyházon belül. Gondoljunk csak bele: a reneszánsz pápaság úgynevezett alapjait nem más rakta le, mint az itt gyilkos módon kifigurázott pápa. Mindaz a szépség és műalkotás, amiért ma az ember elzarándokol Rómába: a Szent Péter bazilika, a pápai lakosztályok Raffaello által készített festményei, Michelangelo szobrai, stb, stb. az ő megrendelésére készültek, a pápa világi és lelki hatalmát reprezentálandó, és valóban olyan jól sikerültek, hogy ma is ezek szolgáltatják a díszes keretet a Vatikán ünnepi szertartásaihoz és mindennapjaihoz. Persze, ma már a pápaság nyugodtan hirdethet reformeszményeket, belső tisztaságot és megújulást, hiszen világi hatalma 1870 óta kizárólag a Tevere túlpartjának egy szűk szegletére korlátozódik. 500 évvel ezelőtt, amikor Erasmus a ma is csak nyögve nyelősen megvalósuló eszményeket kérte számon kortársain és az egyházon, a pápaság területi kiterjedésének és hatalmának csúcsán volt. Akármennyire egy belső körnek szánta is tehát művét, nem kis bátorság és/vagy indulat kellett a megírásához.
Következetes tagadása mindenesetre azt eredményezte, hogy a mű szerzője körüli kételyek lényegében napjainkig megmaradtak, rengeteg tanulmány, szakcikk, sőt monográfia látott napvilágot, amelyek az erasmusi szerzőség mellett vagy ellen próbáltak meg érvelni, azzal együtt, hogy a kritikai kiadása a szövegnek egészen 2013-ig hiányzott. Ez a kiadás és a hozzáírt 220 oldalas tanulmány szigorúan szövegkritikai érvek alapján aztán meggyőzően igazolta, hogy
a mű ténylegesen Erasmusé,
és ha nem is hordja magán a szerző más műveinél megszokott gondoskodásának nyomait, attól függetlenül az életműben is az egyik legfontosabb darab.
Végül pár szó a fordításról.
A szöveghez a kritikai kiadást használtam: Opera Omnia Desiderii Erasmi Roterodami vol. I, 8: Iulius Exclusus, ed. S. Seidel Menchi (1-299); De civilitate morum puerilium, ed. F. Bierlaire (299-343); Conflictus Thaliae et Barbariei, ed. R. Hoven † (369-419); Leiden—Boston, Brill, 2013 – erről még lásd a Könyvszemlében megjelent ismertetésemet: Magyar Könyvszemle, 2015/2, 229–232. A jegyzetekben az egyszerűség kedvéért csak a legszükségesebb hivatkozásokat tüntettem fel. A fordítást az NKA alkotói ösztöndíja támogatta.
A mű eddig létező, egyetlen kiadott magyar fordítása ironikus módon éppen a kritikai kiadással egy évben jelent meg, egy korábbi editio alapján. Az újrafordítást nemcsak a kritikai szöveg megjelenése és a korábbi magyar változat számos hibája indokolta azonban, hanem a személyes meggyőződésem is, hogy saját verzióm stílusában, ritmusában és megformálásában méltóbb az eredetihez, ill. a mai olvasó számára is talán több élvezetet nyújthat. Hogy ez tényleg így van-e, ki-ki eldöntheti magában, ha összeveti a korábbi fordítással a szöveget.
Rotterdami Erasmus: Gyula kizárva
(Julius exclusus)
Fordította: Petneházi Gábor
(Gyula, Géniusz, Péter)
Gyula Hát ez meg mi a túró? Nem nyílik az ajtó. Valaki biztosan kicserélte vagy megpiszkálta a zárat.
Géniusz Nézd meg inkább, jó kulcsot hoztál el? Ez az ajtó nem ugyanazzal nyílik, mint a pénzesláda. De miért nem hoztad mindkettőt magaddal? Hiszen ez a hatalom kulcsa és nem a tudásé.
Gyula Nekem másik ezen kívül soha nem volt. De nem is értem, mi szükség lenne arra, ha ez nálam van.
Géniusz Biza én sem… Esetleg azért, hogy be tudjunk menni?
Gyula Felforr az epém. Bedörömbölök. Hahó, hé! Valaki nyissa ki ezt az átkozott kaput! Mi lesz? Senki nem jön? Hol késik ez a kapus? Biztos részegen horkol valahol.
Géniusz Mindenki magából indul ki.
Péter Még jó hogy acélból van az ajtó. Akárki is ez, még betörné a kaput. Alighanem valami gigász, vagy városdúló zsarnok érkezett.
Te jóságos Isten, mi ez a pöceszag? Nem nyitom ki rögtön a kaput, kinézek a kukucskálón, hogy lássam, miféle szörnyeteg lehet odakünn. Ki vagy és mit akarsz?
Gyula Azt, hogy nyisd ki a kaput de tüstént! És ha rendesen végeznéd a dolgodat, már az egész mennyet glédába állítottad volna a fogadásomra.
Péter Meglehetősen magas lóról beszélsz. Ám előbb talán mutatkozz be, ki lennél.
Gyula Mintha nem látnád magadtól.
Péter Magamtól? Én magamtól csak egy eddig ismeretlen és új jelenést látok, vagy inkább egy rémet.
Gyula Ha nem vagy teljesen vaksi, felismered ezt a kulcsot, ha már az aranyos tölgy[1] elkerülte a figyelmedet. És láthatod hármas koronámat is, ahogyan csupa gyöngytől és aranytól csillogó palástomat is.
Péter Az ezüstkulcsot valóban felismerem, mégha csak az egyik is, és eléggé különbözik attól, amit az egyház valódi pásztora, Krisztus hagyott rám.[2] De hogyan ismerhetném fel ezt a dölyfös koronát, amit egy barbár zsarnok sem mert a fejére tenni, nemhogy olyasvalaki, aki ide bebocsátást kért? A palástod sem érdekel, hiszen a gyémántot és az aranyat megvetem és úgy taposok rajtuk, akárcsak a köveken. De mit akar ez jelenteni? A kulcson, a koronán és a paláston is az istentelen csalónak és szélhámosnak, Simonnak a jelét látom, aki csak nevében rokonom, s akit egykor Krisztus székhelyéről kiűztem.[3]
Gyula Nem tréfálkozz, inkább térj észhez. Ha nem tudnád, Gyula vagyok a ligúr; és felismered talán e két betűt is, P. M., már ha tudsz egyáltalán olvasni.
Péter Gondolom azt jelenti: Pestis Maxima.
Géniusz Hahaha! Micsoda látnok! Fején találta a szöget.
Gyula Inkább Pontifex Maximus.
Péter Lehetsz felőlem háromszor is a legnagyobb, vagy magánál Hermész Triszmegisztosznál is nagyobb, ide nem jöhetsz be csak akkor, ha a legjobb, azaz szent voltál.
Gyula Hát ha ehhez tényleg az kell, hogy szentnek nevezzenek, akkor eléggé pimasz vagy, hogy késlekedsz kaput nyitni, mert téged századok óta szentnek neveznek ugyan, engem viszont eddig mindenki csak a legszentebbnek szólított. Hatezer bulla tanusítja…
Géniusz Mégpedig valódiak!
Gyula …amelyekben nem egyszer legszentebb úrnak neveznek, sőt a szent mellé még azt is odateszik, őszentsége; úgyhogy akármihez szottyant kedvem..
Géniusz Akármilyen részegen…
Gyula …arra azt mondták, ezt Őszentsége, a legszentebb úr, Gyula cselekedte.
Péter Menj akkor inkább, és követeld azokon a tányérnyalókon a mennyet, akik szentté avattak, s ha már a szentséget neked adták, megajándékoznak majd a boldogsággal is. Bár gondolom úgy véled, nagyjából egyremegy, hogy tényleg szent vagy-e, vagy csak annak neveznek?
Gyula Ne nevettess! Ha még most is élhetnék, sem ezt a szentséget, sem a boldogságot nem irigyelném tőled.
Péter Íme, a szent ember megnyilatkozott! Mondjuk, ahogy végignézek rajtad, sok jelét látom a bűnnek, de egyet sem fedezek fel, ami a szentségedre utalna. Mit jelentsen ez főpaphoz egyáltalán nem méltó kíséret? Közel húszezer embert hoztál magaddal, de egy olyat se látok a tömegben, akinek legalább az ábrázata keresztényi lenne. Ocsmány egy söpredék ez, egytől egyig bordélytól, sörtől és puskaportól bűzlenek. Inkább bérgyilkosoknak tűnnek nekem, sőt, pokoli kísérteteknek, akik azért jöttek ide az alvilágból, hogy megostromolják a mennyeket. És ahogyan mind jobban elnézlek téged is, egy fia jelét nem látom annak, hogy apostoli férfiú volnál. Először is, milyen újmódi ez, hogy fölül papi ruhát viselsz ugyan, de alatta tetőtől talpig véres vasak meredeznek és csörömpölnek rajtad? Aztán a vad tekinteted, dacos szád, fenyegető ábrázatod, gőgösen felhúzott szemöldököd! Kimondani is szégyen, és látványnak is utálatos, hogy tested minden porcikája az istentelen és fajtalan bujaság jeleit hordozza, arról már nem is beszélve, hogy piától és szesztől bűzlesz, csuklasz és szerintem nemrég még okádtál is. A kinézeted alapján tehát nem a kor és a betegségek, hanem a bűnös életmód tört meg és sorvasztott el.
Géniusz Milyen festőin és találó színekkel ecseteli!
Péter Jól látom ugyan, hogy fenyegetően ráncolod homlokod, mégsem hallgatom el, mit gondolok. Az az érzésem, hogy az a dögvészes, pogány Julius tért vissza személyesen a pokolból, hogy gúnyt űzzön belőlem, annyira rá hasonlítasz mindenben.[4]
Gyula Hogyazist…!
Péter Mit mondott?
Géniusz Bedühödött. Erre a hangra menekült előle az összes kardinális, máskülönben megérezték volna a szentatya botját, főleg ha együtt ittak.
Péter Úgy látom, nagyon jól ismered ezt az embert. Felelj hát, ki vagy?
Géniusz Én vagyok Gyula nagy szelleme
Péter Inkább a rossz szelleme, nem?
Géniusz Akármilyen is, de Gyuláé vagyok.
Gyula Te, fejezd be mostmár a viccelődést és nyisd ki a kaput, ha nem akarod, hogy betörjük! Hányszor mondjam? Láthatod, miféle kísérőim vannak.
Péter Látom, hogy megrögzött gazemberek. De jobb, ha tőlem tudod: e kapukat más fegyverrel kell bevenned.
Gyula Azt mondtam, elég a szóból! Ha nem engedelmeskedsz azonnal, téged is lesujtalak a kiátkozás villámával, amivel egykor királyokat sőt országokat is rettegésben tartottam. Már itt is van a bulla előkészítve!
Péter Miféle nyavalyás villámról, vagy mennydörgésről, milyen bulláról vagy gúláról beszélsz, könyörgöm? Ilyeneket Krisztustól soha nem hallottunk.
Gyula Mindjárt meglátod, ha nem engedelmeskedsz.
Péter Lehet, hogy egykor egyesekre ráijesztettél e ködképekkel, de ezzel itt semmire nem mész. Itt igaz tettekre van szükség. E várat nem átkokkal, hanem jócselekedetekkel tudod csak bevenni. De kérdem én, miféle kiátkozással fenyegetsz? És milyen alapon?
Gyula A legjobb alapon! Hiszen már nem vagy hivatalban, és egyébként is csak egy mezei pap vagy, illetve még az sem, hiszen nem áldozhatsz.
Péter Mert halott vagyok, ha jól sejtem.
Gyula Pontosan.
Péter De ha így okoskodunk, akkor te sem vagy kevésbé halott nálam.
Gyula Csakhogy amíg a bíborosok az új pápa kinevezéséről civakodnak, még nálam a hivatal.
Géniusz Ábrándozd csak az élet ábrándjait.
Gyula De most már nyisd ki ha mondom!
Péter Semmire sem jutsz, ha nem adod elő az érdemeidet előbb.
Gyula Miféle érdemeim?
Péter Mondom. Kitűntél-e a szent tudományban?
Gyula Egyáltalán nem, és a sok háború miatt amúgy sem értem rá ilyesmire. De épp elég barát van így is, ha már itt tartunk.
Péter Akkor tehát példás és szent életeddel térítettél meg sokakat Krisztusnak?
Géniusz A pokolnak rengeteget.
Péter Csodáidról voltál híres?
Gyula Avítt dolgokról beszélsz.
Péter Tisztán imádkoztál és folytonos…
Gyula Mit vartyog ez itt össze?
Péter … böjttel és virrasztással sanyargattad testedet?
Géniusz Hagyd abba kérlek, minden hiába, ilyenekkel ennél hasztalan próbálkozol.
Péter Más ismérvei tudtommal egy jeles főpapnak nincsenek. Ha tud olyat, ami ezeknél apostolibb, adja elő ő maga.
Gyula Bár méltatlan, hogy az eddig senki, soha által le nem győzött Gyula most meghátráljon Péter előtt, aki, hogy mást ne mondjak, egy halász, és szinte koldus, mégis, hogy megértsd, miféle méltóságot fitymálsz le, halld meg hát néhány szóban. Először is, ligúr vagyok, nem zsidó, mint te. Igaz, sajnálatos módon annyi közös azért van bennünk, hogy egykoron magam is révészkedtem.
Géniusz Azért ne vedd a szívedre, hiszen elég nagy a különbség: ő halászott, hogy legyen mit ennie, te viszont kicsiny sajkádat kormányoztad a révbe.
Gyula Azután a nagy Negyedik Sixtus pápának…
Genius Úgy érti, a bűnözésben nagy.
Gyula … vagyok az unokaöccse, anyám révén.[5] Az ő egyedülálló kegyelméből, és saját iparkodásomnak köszönhetően előbb egyházi javadalomhoz jutottam, azután szépen fokozatosan a bíborosi kalapig emelkedtem.[6] A szerencse számos viharát kiálltam, amelyek kegyetlenül, ide-oda dobáltak; többek közt nyavalyatörős is lettem, aztán ez a franciakórnak nevezett rühösség lepett el teljesen, ráadásul számkivetettként, mindenki szemében gyűlöletesként és megvetetten, teljesen elhagyatottan éltem; ám a pápaság reményéről soha nem mondtam le. Ilyen erős volt a lelkem. Te bezzeg rögtön meghátráltál, mert megijedtél egy asszony szavától![7] Tőled egy asszony vette el a bátorságod, belém pedig egy bizonyos sorsvető avagy jósoló asszony ültette el ezt a bizodalmat, aki, bár annyi baj sújtott, titkon ezt súgta fülembe: „Tarts ki Gyuszikám! Ne szégyellj semmit sem eltűrni, vagy megtenni. Egykoron a fejedre teszik még a hármas koronát. Királya leszel a királyoknak, s az uraknak uralkodója.” És nem is csalatkoztam, sem reményemben, sem az ő jóslatában. Ide küzdöttem fel magamat, mindenki várakozása ellenére, részben a francáknak köszönhetően, akik száműzetésemben befogadtak, részben a pénz felmérhetetlen ereje révén, ami nem kevés kamattal dőlt hozzám, és ezt is furfangosan csináltam…
Péter Milyen furfangról beszélsz?
Gyula … tudniillik úgy szereztem hitelezőket, hogy a javadalmakat szerződésben kötöttem le előre, hiszen ekkora összegű készpénzt még egy Krőzus sem bírt volna előteremteni. De hiába is sorolom ezt neked, hiszen még néhány bankárnak is magas. A lényeg, hogy így kerültem hatalomra. A pápaságom pedig olyan volt, hogy sem az egyház, sem Krisztus, nemhogy a régiek (akik az én szememben amúgy is csak nevükben pápák), de még az újabb koriak közül sem köszönhet annyit, egyetlen pápának sem, mint nekem.
Géniusz Hogy hetvenkedik a beste!
Péter Kíváncsi vagyok, hova lyukadsz ki.
Gyula A rengeteg hivatallal (így hívják őket), amit kitaláltam, nem csekély mértékben megnöveltem a pápai kincstárat. Aztán rájöttem a módjára, hogy simónia elkövetése nélkül is lehessen püspökséget venni. Az elődeim ugyanis úgy rendelkeztek, hogy aki püspökségre emelkedik, annak le kell mondania hivataláról. Ezt így értelmeztem: le kell mondanod; de ha nincs semmid, nem tudsz lemondani; meg kell venned tehát azt, amiről lemondasz. Ezzel a módszerrel egyetlen püspökség hat-hét ezret is hozott a konyhára, nem beszélve a bullákból befolyó, megszokott pénzekről. Aztán az új pénz is, amivel egész Itáliát elárasztottam, nem kis summát termelt. Mindent bevetettem tehát a pénzgyűjtés érdekében, mert rájöttem, hogy e nélkül semmi sem működik, legyen az szent, vagy profán. De térjünk a nagyobb dolgokra: Bolognát elvettem a Bentivoglióktól és visszaszereztem az apostoli széknek.[8] A velenceieket, akiket azelőtt nem lehetett legyőzni, háborúval zúztam szét.[9] Ferrara hercegét hosszú háborúskodással fárasztottam ki és majdhogynem kelepcébe is csaltam.[10] A pártütők zsinatát egy ellenzsinattal játszottam ki sikerrel; ahogy mondani szokták: szeget szeggel.[11] Végül pedig a franciákat kergettem ki Itáliából mindenhonnan, pedig a világon mindehol rettegtek tőlük, és kikergettem volna a spanyolokat is (hiszen ez volt a célom), ha a halál el nem ragadott volna a földi létből. De figyeld csak, milyen győzhetetlen lélekről tettem tanúságot: mikor a franciák felülkerekedni látszottak, rejtekhelyet kerestem, ősz szakállat növesztettem és szinte már reménytelennek látszott a helyzet, amikor hirtelen egy követ érkezett a ragyogó hírrel, hogy Ravennánál néhány ezer franciát lemészároltak.[12] Gyula akkor föltámadott! Pedig három napig még szinte én magam is azt hittem, hogy meghaltam. Ehelyett, minden várakozás, még a sajátom ellenére is, feltámadtam. Aztán olyan erős volt a tekintélyem vagy a ravaszságom, hogy nincs ma senki a keresztény fejedelmek között, akit ne uszítottam volna háborúra, miután szétszakítottam, összetörtem és semmissé tettem minden szövetséget, amelyek révén szoros egyetértés uralkodott közöttük korábban, sőt még a legutóbbi szövetséget is, amit Cambrai-ban kötöttünk a francia, a római királlyal és más fejedelmekkel, úgy eltöröltem, hogy még csak említés se esik róla azóta. Ráadásul, bár akkora hadsereget, annyi ragyogó diadalmenetet és játékot tartottam, s annyi helyen építkeztem, mégis, halálos ágyamon ötszázezer dukátot hagytam hátra, s még többet gyűjtöttem volna, ha az a zsidó doktor, aki mesterségesen meghosszabbította éltemet, még tovább tudta volna nyújtani azt. És bárcsak feltámasztana most egy mágus, hogy bevégezhessem mindazt, amit elkezdtem! Igaz, még halálomon is azon igyekeztem, nehogy egy háború is, amit a világban szítottam, elcsendesedjen, és gondoskodtam róla, hogy a pénzeket csak erre célra lehessen felhasználni. Ez volt ugyanis az utolsó szavam, mikor kileheltem a lelkem.
Eredj hát! És így vonakodj kinyitni Krisztus kapuját egy olyan pápa előtt, aki ily érdemeket szerzett Krisztusnak és az egyháznak. De még jobban álmélkodik majd, aki felidézi, hogy mindezt egyedül az akaratommal vittem végbe, s nem volt semmi olyasféle segítségem, amire mások támaszkodni szoktak. Sem a származásom, hiszen még apámat sem ismertem, bár ezt a dicsőségemre írom; a szépségem sem, hiszen kísérteties ábrázatomtól mindenki megrettent; a műveltségem sem, hiszen abban soha nem volt részem; testi erőm sem, hiszen olyan volt az is, ahogy az előbb leírtad; korom sem kedvezett, hiszen vénemberként vittem mindent végbe; a népszerűség sem, hiszen mindenki gyűlölt; és a megbocsátás sem, hiszen annyira könyörtelen voltam, hogy még azokat sem kíméltem, akiknek mások mindent megengednek…
Péter Ez mit jelent?
Genius Kemények tűnik, ám valójában gyengeség.[13]
Gyula … tehát ellenem volt a szerencse, a korom, a testem, egyszóval az égiek és földiek, mégis egyedül az akaratomban bízva és persze a pénzben, néhány év alatt végbevittem mindezt, és annyit hagytam hátra az utódokra, hogy lesz min dolgozzanak még tíz év múlva is. Ezt tudom magamról mondani a legnagyobb nyíltsággal, ám a legvisszafogottabban is. Viszont ha mindezt valaki azok közül, akik Rómában előttem szoktak szónokolni, felcicomázná, azt hinnéd, valami istenről beszélnek, nem is emberről.
Péter Győzhetetlen harcosom, mivel hallatlan és új nekem mindaz, amit előadsz, nézd el járatlan ámulatomat és ne haragudj, ha néhány bárdolatlan kérdést felteszek. Kik ezek az ősz fürtösök?
Gyula Őket a lelkem miatt tartottam.
Péter És kik ezek a sötét sebhelyesek?
Gyula Katonák és hadvezérek, akik értem és az egyházért bátran meghaltak a háborúban, egy részük Bologna ostrománál, sokan a velenceiek elleni ütközetben, a legtöbb pedig Ravennánál. Valamennyinek mintegy szerződés szerint jár a mennyország, tudniillik már korábban nagy bullákkal garantáltam, hogy mindenki egyenesen az égbe röppen, aki Gyula zászlaja alatt harcol, bármilyen életet is élt előtte.
Péter Akkor tehát, ha jó a következtetésem, ezek voltak azok, akik annyiszor zaklattak az érkezésed előtt, bár ők legalább nem akarták betörni a kaput, csak valami ólompecsétet lobogtattak.
Gyula Tehát nem engedted be őket, ha jól értem.
Péter Én-e? Egy lelket sem a fajtájukból. Krisztus arra utasított ugyanis, hogy ne azokat engedjem be ide, aki nehéz ólombullákkal jönnek, hanem akik a mezíteleneket feöltöztetik, élelmet adnak az éhezőknek, italt a szomjazóknak, meglátogatják a foglyokat és befogadják az idegeneket.[14] Ha pedig úgy akarta, hogy azok előtt viszont becsukjam a kaput, akik az ő nevében prófétálnak, ördögöt űznek vagy csodákat mutatnak be,[15] azt gondolod talán, be kellene engednem azokat, akik csak egy bullát hoznak ide Gyula nevében?
Gyula Ó, ha tudtam volna!
Péter Értem. Ha valaki a pokolból ezt hírül vitte volna neked, hadat üzentél volna nekem.
Gyula Sőt, még ki is átkoztalak volna!
Péter De folytasd, te magad miért vagy fegyverben?
Gyula Mintha nem tudnád, hogy a pápának két kardja van; vagy azt akarod talán, hogy mezítelen harcoljon?
Péter Én mióta e helyt vagyok, egy kardot sem láttam, hacsak nem a szentlélekét, ami Isten igéje.[16]
Gyula Mást mondana erről Malkusz, akinek a fülét nem éppen kard nélkül vágtad le, ha jól tudom.[17]
Péter Emlékszem és elismerem. De akkor mesteremért, Krisztusért harcoltam, s nem magamért; az Úr életéért, s nem pénzért vagy világi hatalomért. És még nem voltam pápa, amikor harcoltam, nekem ígérték a kulcsokat ugyan, de nem kaptam még meg őket, és még a Szentlélek sem szállt meg.[18] Ő ráadásul rám is parancsolt, hogy tegyem el, mert így akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy az effajta harc nem való sem a főpapoknak, de még a keresztényeknek sem.[19] De beszéljünk másról. Miért hangoztatod oly különös gonddal, hogy ligúr vagy? Mintha Krisztus helytartójának bármi köze lenne ahhoz, hogy mely nép szülte.
Gyula Én úgy gondolom, hogy kegyesség legmagasabb foka, ha nemzetem hírét öregbítem. Ezért vésettem ezt a jelzőt mindenhova: a pénzekre, a szobrokra, a diadalívekre és a házfalakra.
Péter A hazádat ismered tehát, de apádat nem? Én meg az elején még azt gondoltam, amikor a hazádról beszélsz, a hívők égi Jeruzsálemára gondolsz, és ennek egyedüli fejedelmére, akinek nevét a hívek megszenteltetni, vagyis megdicsőülni kívánják.[20] De miért mondod, hogy Sixtus unokaöccse vagy anyád révén? Egyébként azon is csodálkozom, hogy ez az ember soha nem keveredett ide, pedig pápa is volt, és egy ilyen nagy vezérnek, mint te, a rokona. Ugyan miféle ember volt? Pap talán?
Gyula Remek katona volt és ferences létére szerzetesnek sem utolsó.[21]
Péter Tényleg, találkoztam egy bizonyos Ferenccel, kiváló ember volt, vagyont, gyönyört és becsvágyat egyaránt megvetett. És e szegény helyébe mostanra ilyen zsarnokok kerültek?
Gyula Na, ahogy elnézem, neked sincs ínyedre, ha valaki egyről a kettőre jut. Benedek is szegény volt, de az utódai mostanra olyan gazdagok lettek, hogy még mi is irigykedünk rájuk.
Péter Na szép! De kanyarodjunk vissza Sixtus unokaöccsére.
Gyula Szándékos dolog volt, tudniillik hogy betömjem azoknak a száját, akik túlságosan szabadon híresztelték, hogy ő az apám volt.
Péter Szabadon? Talán csak nem volt igazuk?
Gyula Az ilyen dolgok megingathatják a főpapi méltóságot, aminek az érdeke mindenkor az első kell legyen.
Péter Szerintem meg az lenne leginkább az érdeke, ha semmi olyat nem követne el, amit aztán bárki joggal vethet a szemére. De a pápai felségre kérlek, mond meg nekem igaz hitedre: valóban ez a közönséges és ünnepelt útja a pápaságra jutásnak, amit itt lefestettél?
Gyula Már jónéhány évszázada nem megy másként, és nem is fog, hacsak az utódomat nem választják meg máshogyan. Én amikor pápaságra jutottam, rettenetes bullával megtiltottam, hogy bárki is hasonló módon kerüljön a tisztre. Ezt a rendeletet kevéssel halálom előtt megújítottam. Mennyit ér majd, meglátják mások.
Péter Ha jól sejtem, senki nem írhatta volna le jobban, mekkora a baj. Azon viszont csodálkozom, hogy bárki is akad, aki e tisztségre vállalkozik, különösen hogy amint mondod, ennyi elfoglaltság terheli és ekkora erőfeszítésbe kerül megszerezni. Habár már az én időmben, erővel is alig lehetett valakit arra kényszeríteni, hogy presbiteri vagy diakónusi tisztet vállaljon.
Gyula Hát ezen nem csodálkozom. Hiszen akkoriban a püspökök jutalma és fizetése nem volt több, mint munka, virrasztás, böjtölés, önmegtartóztatás és gyakran halál. Most viszont királyság és egyeduralom. A királyságért pedig ki ne harcolna, ha reménye lenne rá?
Péter De mi volt Bolognával? Elszakadt talán a hittől, hogy vissza kellett szerezni az apostoli széknek?
Gyula Jó vicc! Erről szó sem volt.
Péter Talán a fejedelem rosszul kormányzott és az állam hanyatlott?
Gyula Sőt, virágzott a város, számos épülettel szépült és gyarapodott. Emiatt viszont még jobban vágytam rá.
Péter Értem. Akkor tehát jogtalanul szerezte meg a hatalmat?
Gyula Még csak az sem: szerződés szerint birtokolta.
Péter Akkor a polgárok nem tűrték a fejedelmet?
Gyula Sőt, foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá, s csaknem valamennyien ellenem fordultak.
Péter Mi volt hát az indok?
Gyula Nem más, minthogy ez oly módon kormányzott, hogy a mérhetetlen pénzből, amit a lakosoktól összeszedett, csak néhány ezer csorgott be a kincstárunkba. No meg az akkori terveimbe sem passzolt a személye. Így tehát a franciák támogatásával és miután néhány embert kiátkozással fenyegettem meg, elűztem Bentivogliót[22] és bíborosokat illetve püspököket állítottam a város élére, hogy minden bevétele a Római Egyházat gyarapítsa. Aztán meg azelőtt olyan látszata volt, hogy övé minden cím és hatalom: bezzeg most mindenfelé a mi szobraink állnak, a mi feliratainkat lehet olvasni, a mi oltárainknál imádkoznak és lépten-nyomon egy-egy érc- vagy kőgyulába botlasz. S ha láttad volna, milyen királyi diadalmenet élén léptem be Bolognába, bizony lefitymáltad volna az Octaviusok vagy a Scipiók összes triumfusát s egyszersmind megértetted volna, hogy nem ok nélkül küzdöttem olyan serényen a városért, mert egyszerre láthattad volna a harcos és a diadalmaskodó egyházat.
Péter A te uralmad alatt tehát, ha jól értem, megvalósult az, amiért Krisztus imára buzdított minket: jöjjön el a Te országod. De a velenceiek ugyan mit vétettek?
Gyula Először is, nagyon elgörögösödtek, engem meg folyton kigúnyoltak és mindenfélével megvádoltak.
Péter Igazakkal vagy hamisakkal?
Gyula Mit számít? A római pápáról rosszat mondani, mégha csak suttogják is, már szentségtörés. Aztán meg a javadalmakat is a saját kényük-kedvük szerint osztogatták. Nem engedték, hogy bárki hozzánk fellebbezzen. A búcsúcédulákból sem vásároltak. Minek ragozzam tovább? Mérhetetlen kárt okoztak a római széknek, ráadásul Péter Örökségének nem kis részét is elfoglalták.
Péter Az én örökségemnek? Miféle örökségről beszélsz, könyörgöm? Hiszen én mindent hátrahagyva, nincstelenül követtem Krisztust, aki szintén nincstelen volt.
Gyula Néhány város ez, amelyek a Szentszéknek adóznak. A szentséges atyák nevezték el így jószágaik egy részét.
Péter Derekasan megtömitek tehát a zsebeteket az én jóhírem rovására. És ezt nevezed te mérhetetlen kárnak?
Gyula Miért, mit kellene?
Péter Talán megromlottak erkölcseikben? Megtagadták a hitet?
Gyula Na ne szórakozz! Kit érdekelnek ezek? Viszont sokezer dukátot lehúztak rólam, amivel akár egy légiónyi katonaságot elláthattam volna.
Péter Hát ez valóban mérhetetlen kár egy uzsorásnak! És a ferraraiak mit követtek el?
Gyula Az az ember volt a leghálátlanabb az összes közül! Az a megtiszteltetés érte, hogy Krisztus helytartója, Sándor, a második lányát hozzáadta feleségül.[23] Hozomány címén ráadásul nekiadta ezt a ragyogó fejedelemséget, ennek a semmirekellőnek. És ez, megfeledkezve ekkora jótéteményről, folyton ellenem csaholt, korruptnak, pedofilnak és őrültnek nevezett. No meg némi adót is visszatartott, nem mindet ugyan, de egy jó pásztor ezt sem nézheti el.
Géniusz Hát még egy jó kalmár.
Gyula Aztán meg, ami igazán döntő volt, így passzolt a terveimbe is, hogy a területet a kedvező fekvése miatt az uralmam alá vonjam. Megpróbáltam tehát, hogy ezt elzavarva az unokaöcsém vegye át a hatalmat. Derék férfiú és bármit megtenne az egyház méltóságáért: a minap Pavia bíborosát a saját kezével szúrta le a parancsomra.[24] A lányom férje ugyanis elégedett azzal, ami van neki.
Péter Micsoda? A pápáknak feleségük és gyerekük van?
Gyula Saját feleségük nincsen. De mi szörnyű van abban, ha gyerekük van? Hiszen férfiak, nem heréltek!
Péter És a szakadárok zsinatát mi hívta életre?
Gyula Hosszú lenne a legelejéről összeszedni, elmondom vázlatosan. A római kúria üzelmei már sokaknak kezdtek szemet szúrni. Azt mondogatták, hogy a rút kapzsiság, a rettenetes és bűnös kéjvágy, a mindennapos varázslás, méregkeverés, gyilkosság és korrupció már mindent megfertőzött. Engem is korruptnak, részegesnek, mocskosnak, világi hívságoktól pöffeszkedőnek neveztek és mindenféleképpen olyannak, aki méltatlan a tisztére és hatalmas veszélyt jelent a kereszténység egészére. A súlyos helyzet orvoslására általános zsinat összehívását javasolták. Azt is mondták még, hogy én magam is megesküdtem, hogy a pápaságra jutásom után két éven belül általános zsinatot hívok össze – ezzel a feltétellel választottak meg ugyanis.
Péter Valóban így volt?
Gyula Valóban esküt tettem. Az eskü alől azonban, mivel így volt kedvemre, feloldoztam magamat. De ki ne fogadna meg bármit, amikor a hatalomról van szó? Más dolgokban lehetünk erkölcsösek – ahogyan az a másik Julius oly szépen megfogalmazta.[25] De nézd, milyen arcátlanok az emberek, és mire vetemedtek. Kilencven kardinális különvált, bejelentették a zsinatot és engem is hívtak, kérleltek, hogy elnököljek. Amikor ezt nem tudták elérni, Miksa császáron keresztül kihirdették az általános zsinatot, mivel a történelemkönyvek szerint egykor a római császár hívta egybe a zsinatokat és ugyanígy tett XII. Lajos francia király is, rágondolni is rossz. Megpróbálták tehát szétszaggatni Krisztus összevarrhatatlan ruháját, amit még azok is egyben hagytak, akik keresztre feszítették.[26]
Péter De tényleg olyan voltál, amilyennek neveztek?
Gyula Miért fontos ez? Én voltam a pápa. Lehetek attól romlottabb, mint a Kerkopszok, hülyébb, mint egy udvari bolond, tudatlanabb egy tuskónál vagy mocskosabb, mint Lerna összes mocsara: bárki birtokolja a hatalom kulcsát, azt Krisztus helytartójaként kell megbecsülni és szentként tisztelni.
Péter Még akkor is, ha kiütközik hitványsága?
Gyula Ha napnál világosabban, akkor is. Megengedhetetlen ugyanis, hogy aki Isten helyettese a földön és mintegy istenként áll az emberek élén, azt bármelyik alantas emberke rágalommal illesse, vagy megfeddje.
Péter Dehát a józan ész ellen van, hogy tiszteljük azt, akiről világosan látjuk, hogy bűnözik, vagy hogy jót mondjunk arról, akiről rosszat gondolunk.
Gyula Gondolhat bárki, amit akar, csak jót mondjon, vagy legalább maradjon csendben. A római pápát nem érheti semmilyen kritika még az általános zsinaton sem.
Péter Én azt tudom csupán, hogy aki Krisztus képében van a földön, annak minden erejével arra kell törekednie, hogy rá hasonlítson, és egész életét úgy kell eltöltenie, hogy ne érhesse semmilyen gáncs, és senki ne mondhasson róla rosszat megérdemelten. Valami nagyon nincs rendben azonban a pápákkal, ha nem jótettekkel, hanem fenyegetéssel tudják csak elérni, hogy jót mondjanak róluk, ha csak hazugsággal lehet őket dicsérni, és az a legnagyobb dicsőségük, ha a rosszakaróikat hallgatásra kényszerítik. De arra felelj még nekem: semmilyen módon nem lehet elmozdítani a pápát, ha bűnös és csak ártani tud?
Gyula Nevetséges. Ki tudná elmozdítani azt, aki legfelül van?
Péter Pont azért kellene elmozdítani, mert legfelül van. Annál nagyobb a baj, minél magasabban van. Ha a világi törvények a rossz kormányzót nem csupán lemondatják, de halálbüntetéssel is sújtják, az egyház miért olyan szerencsétlen, hogy kénytelen egy mindent felforgató pápát elviselni, és sehogyan sem képes a közellenségtől megszabadulni?
Gyula Ha a pápát el kell igazítani, azt a zsinatnak kell megtennie. Zsinatot viszont a pápa ellenében nem lehet összehívni, ha mégis, akkor az csak rész-zsinat. Ez pedig, bármennyit erőlködik is, nem határozhat semmit a pápa szavazata nélkül. Aztán ott van még a legvégső menedék, a korlátlan hatalom, amely révén a pápa egyedül is messze az egyetemes zsinat felett áll. Egyébként még egy egyszerű papot sem lehet elmozdítani, bármilyen bűnt követett is el.
Péter Gyilkosság miatt sem?
Gyula Ha a saját anyját öli meg, akkor sem.
Péter Paráznaság miatt?
Gyula Jó is lenne! Még ha a húgával csinálja, akkor sem.
Péter Vesztegetés miatt?
Gyula Még ha hatszázszoros, akkor sem.
Péter Méregkeverés miatt?
Gyula Még varázslás miatt sem.
Péter Sem szentségtörés miatt?
Gyula De nem ám.
Péter És ha ezt összeöntenék mindet, mintegy egyetlen mocsárba?
Gyula Tegyél még hozzá akár hatszáz különféle bűnt, ezeknél mocskosabbat: akkor sem tudnád velük elmozdítani a római pápát.
Péter Meglehetősen újszerű az a pápai méltóság, amit lefestesz, ha egyedül ő lehet büntetlenül a leghitványabb. Annál nagyobb baj az egyháznak, hiszen semmilyen módon nem tud egy ilyen szörnyeteget elűzni, és egy olyan pápát kell imádnia, akit még ganéhordónak sem venne fel senki.
Gyula Egyesek szerint, egyféleképpen azért el lehet mozdítani.
Péter Vajon mi jót kell ahhoz cselekednie? Mert bűn miatt lehetetlen, ha mindazok miatt, amit felsoroltunk, nem lehet.
Gyula Ha eretnekség bűnébe esik, és ezt a nyilvánosság előtt rábizonyítják. De csacskaság ez is, és egy fikarcnyit sem ér a pápai felség ellen. Először is, olyan hatalom van a kezében, hogy magát a törvényt is visszavonhatja, ha nem tetszik neki. Aztán meg ki merne vádat emelni a legfőbb pap ellen, főleg ha akkora testőrség védelmezi? Ráadásul, ha véletlenül mégis kierőszakolják a zsinat összehívását, könnyen vissza lehet vonni mindent, ha mégsem sikerülne letagadni a vádakat. De végül is annyi a kiskapu, hogy könnyen meg lehet úszni, már ha megvan a magadhoz való eszed és nem vagy teljesen tuskó.
Péter De a pápai felségre, ugyan mondd meg nekem, ki alkotta ezeket a gyönyörű törvényeket?
Gyula Ki más, ha nem minden törvény forrása, a római pápa? És az ő joga a törvényt visszavonni, értelmezni, enyhíteni rajta vagy szigorítani, ahogyan az érdekei megkívánják.
Péter Boldog lehet a pápa, ha olyan törvényt tud hozni, amivel még Krisztust is kijátszhatja, nemhogy egy zsinatot! Habár az olyasféle pápa ellen, akit az imént lefestettél – nyilvánvalóan bűnöző, részeges, gyilkos, korrupt, méregkeverő, esküszegő, tolvaj, ráadásul a kéjvágy legrettenetesebb fajtáitól is nyíltan bemocskolt – nem a zsinatot kellene bevetni, hanem a kövekkel felfegyverzett népet, hogy e világot megfertőző közellenséget a népharag takarítsa el az útból. De tényleg, mondd meg nekem, mi az oka, hogy a római pápa ennyire visszariad az általános zsinattól?
Gyula Miért nem kérdezed meg a királyoktól, hogy miért utálják a szenátust és a népes tanácsüléseket? Nyilván, mert a sok kiváló férfiú tömegében elhalványul a király iránti tisztelet. A tanult emberekbe a tudomány önt merészséget és önbizalmat. Akik jók és emiatt erős a lelkiismeretük, azok szabadabban beszélnek, mint ahogy az nekünk kedvezne. Akik magas méltóságban vannak, a tekintélyükre támaszkodnak. Ezek között mindig van néhány, akik irigyek a sikereinkre és azon mesterkednek, hogy a pápa hatalmát és tekintélyét meggyengítsék. De végül is alig akad olyan résztvevő, aki ne gondolná azt, hogy a zsinat örve alatt tehet valamit a pápa ellen, aki máskülönben ugye sérthetetlen. Így aztán alig végződik zsinat olyan szerencsésen, hogy a pápa tekintélye ne szenvedne csorbát és fősége ne kisebbedne. De ezt te magad is igazolhatod, ha nem csal az emlékezetem. Mert bár csekélységről folyt a vita, nem a hatalomról és a királyi adókról, mint most, mégis, Jakab arra vetemedett, hogy a véleményedet megtoldja még a sajátjával: vagyis amikor te felszabadítottad a nem zsidó keresztényeket a mózesi törvény minden terhe alól, Jakab felszólalt utánad, kivette ez alól a paráznaságot, a vért és a bálványimádást, módosított tehát a javaslatodon, s így ma is akadnak, akik emiatt a pápai méltósággal nem téged, hanem őt ruházzák fel.[27]
Péter Úgy véled tehát, hogy a pápa királyi tekintélyének megőrzése fontosabb az összkereszténység hasznánál?
Gyula Mindenki a maga hasznát keresi. Én is csak a magam dolgával törődöm.
Péter De ha Krisztus is ugyanezt tette volna, most nem lenne egyház sem, aminek te az uraként tetszelegsz. Nem értem hogyan történhet az, hogy aki Krisztus helytartójának nevezteti magát, pont az ellenkezőjét csinálja annak, ami Krisztus. De fejtsd ki bővebben, mi módon sikerült, ahogyan te nevezed, a pártütők zsinatát szétverned?
Gyula Elmondom én, csak bírd követni. Először is Miksa császárt (így hívják ugyanis), mivel eleve ő volt a legkönnyebb eset az összes közül, bár már hivatalos követein keresztül kihirdette a zsinatot, itt nem részletezendő módon mégis rávettem, hogy elálljon szándékától. Azután hasonló módon néhány bíborost szintén meggyőztem, hogy amit nyilvánosan egyszer már bejelentettek, azt tanúk és jegyzők jelenlétében vonják vissza.
Péter Hát ilyet szabad?
Gyula Már hogyne szabadna, ha a pápa jóváhagyja? Ha én nem akarom, az eskü sem eskü, mert bárkit, bármikor felszabadítok alóla. Igaz, be kell valljam, hogy itt egy kicsit eltúloztam a dolgot, de nem volt más út. Aztán, mivel előre láttam, hogy egyesek meggyűlölnek majd a zsinat miatt, különösen, mivel úgy hirdették meg, hogy nem zártak ki, sőt tisztelettudóan meghívtak és kértek, hogy elnököljek: figyeld csak, milyen praktikát eszeltem ki. Elődeim példáját követve magam is zsinatot hirdettem, azt hozva fel ürügyül, hogy sem az idő, sem a hely nem alkalmas, amit emezek kitűztek: tüstént összehívtam tehát a gyűlést Rómába, mert úgy véltem, csak olyanok jönnek majd, akik Gyula barátai, vagy legalábbis engedelmeskednek neki (volt időm kiismerni őket ugyanis), hiszen pont abből a célból kreáltam annyi kardinálist, hogy a terveimben támogassanak…
Géniusz Mivel hétpróbás gazember valamennyi…
Gyula És ha nem én hívtam volna össze, akkor nem is lett volna zsinat. Az azonban egyáltalán nem lett volna ínyemre, ha az összes püspök és apát odacsődül, mert biztosan akadt volna köztük néhány derék és erkölcsös ember. Arra intettem tehát mindenkit, hogy legyenek takarékosak és tartományonként csak egy vagy két követet küldjenek. Azután, mivel ez sem tűnt még elég biztonságosnak, hiszen annyi egyházmegyéből jó sokan odajöttek volna, mikor már útrakeltek, megüzentem nekik, hogy ne jöjjenek, a zsinatot másik időpontra halasztottam és valami hihető indokot találtam ki hozzá. Miután ilyen mesterkedéssel mindenkit kizártam, újra visszatértem a korábbi időponthoz és megnyitottam a zsinatot Rómában, de csak azokkal, akiket erre szántam. Ha akadt is volna köztük olyan, aki nem ért velem egyet, biztos voltam benne, hogy nem mer majd ellenem szavazni, akkora fegyveres kíséret vett körül. A gallikán zsinatot pedig úgy lehetetlenítettem el, hogy leveleket küldtem szerteszét, amelyekben megemlítettem a saját szentséges zsinatunkat, illetve kiátkoztam azokét, amit a sátán gyülekezetének, az ördög zsinatának és pártütők összeesküvésének neveztem.
Péter Gondolom, e zsinatot kezdeményező és elnöklő főpapok bűnözők voltak.
Gyula Az erkölcseikről nem tudok rosszat mondani. Az egész ügylet a rouen-i érsektől indult, aki valami tudomisén milyen szentségtől hajtva folyton csak azt nézte, hogy az egyházat tisztábbá tegye, és néhány helyen sikerült is neki.[28] Ezt elragadta a halál, amivel akkor igen kedves dolgot tett nekem. Őt követte egy spanyol, a Szent Kereszt bíborosa, folttalan életű, de merev vénember, ráadásul teológus, pont az a fajta, amelyik a római pápák ellensége rendszerint.[29]
Péter Teológus létére csak volt valami, amivel tettét megindokolta?
Gyula Rengeteg. Azt állította, hogy egyetlen kor sem volt ennyire szennyes, az egyházat ennyi elviselhetetlen baj még sohasem sújtotta: ezért kell úgymond az általános zsinathoz folyamodni. Amikor a pápaságra jutottam, engem is megesketett, hogy a pápaságom kezdetétől számított második évben zsinatot hirdetek, ráadásul úgy szólt az eskü, hogy a bíborosi konklávé összehívásával sem lehetett kiváltani. Aztán mind gyakrabban kezdtek inteni, kérlelni a bíboros testvérek is, a fejedelmek is közbenjártak, hiába: a fülem botját sem mozdítottam, így nyilvánvaló volt már, hogy amíg Gyula él, addig itt nem lesz zsinat. Hivatkoztak a korábbi zsinatok példájára, hivatkoztak néhány pápai rendeletre, amiből bebizonyították nekem, hogy amennyiben én megtagadom a zsinat összehívását, annak joga rájuk háramlik. Mégpedig, ha a többi fejedelem is beleegyezik, a római császárt illeti a kihirdetés tiszte, aki ezt régen egyedül látta el, vagy a francia királyt, aki még számít valamit.
Péter És közben mindenféle rágalmakat is írkáltak rólad?
Gyula Több eszük volt az akasztófáravalóknak, mint szerettem volna. Elképesztő mértékletességet tanusítottak, pedig lett volna mit írniuk. Ráadásul nemcsak nem szidalmaztak, de mindig megadták a méltóságot és a tiszteletet, valamennyi szentre és szentségre kértek és könyörögtek, hogy a zsinat elnöklését és az egyház sebeinek gyógyítását vállaljam el, hiszen ez lenne méltó hozzám és esküm is erre kötelez. Lehetetlen szavakba önteni, mekkora ellenszenvet keltett irányomban e mértékletességük, különösen, hogy minden állításukat a bibliával támasztották alá. Ebből is nyilvánvaló volt, hogy néhány tudós is csatlakozott hozzájuk. Ehhez jött még a böjt, az imádságok és az elképesztően tiszta életvitelük, hogy a szentségük híre annál nagyobb nyomást gyakoroljon rám.
Péter És te milyen indokkal hirdettél zsinatot ellenük?
Gyula A legragyogóbbal. Kinyilvánítottam, hogy először az egyház fejét akarom megreformálni, azaz magamat, utána a keresztény fejedelmeket, végül pedig a nép összességét.
Péter Micsoda színjáték! De kíváncsi vagyok a csattanóra. Szívesen meghallgatnám, mire jutottak a teológusok azon az ördögi zsinaton.
Gyula Micsoda undorító gyalázat! Rágondolni is rossz.
Péter Ennyire borzasztó?
Gyula Istentelen, szentségtörő és százszorosan eretnek. S ha nem szállok szembe velük minden erőmmel, sőt, fegyverrel és furfanggal, annyi lett volna a keresztény egyház tekintélyének.
Péter Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi lehet az.
Gyula Ah! Borzadok, ha rágondolok. Azon mesterkedtek az istentelenek, hogy a birtokaiban és vagyonában virágzó egyházat a régi szegénységhez és takarékossághoz vezessék vissza. Hogy az érsekek, akik flancolásban eddig bármelyik kényúrt megelőztek, most újra koldusok legyenek. Hogy a püspökök is sokkal szűkösebben éljenek, kevesebb csatlóst és lovat tartsanak. Arról is döntöttek, hogy az érsekek ne szipkázzák el lépten-nyomon a püspökségeket, apátságokat és egyéb javadalmakat, és senkinek se lehessen több püspöksége. Azokat, akik – amint mondták – törvényesen vagy törvénytelenül annyi javadalmat halmoztak fel, amennyit csak bírtak, arra ítélték, hogy elégedjenek meg annyi bevétellel, amennyi egy papnak szűkösen elegendő. És sem pápa, sem püspök, sőt pap se lehessen senki vesztegetésből vagy bármilyen kegy vagy rút szívesség fejében, hanem kizárólag érdemei és erkölcsei alapján. Ha pedig ilyesmi derül ki róla, akkor mentsék fel, tüstént. A római pápát is el lehessen mozdítani tisztségéből, ha nyilvánvalóan bűnös. A részegeskedő és kurvázó püspököktől vegyék el hivatalukat. A nyíltan bűnös életet élő papokat pedig ne csupán papi tisztüktől de férfiasságuktól is fosszák meg. És még rengeteg efféle (utálatos lenne mindet felsorolni), amelyek mind-mind arra szolgáltak, hogy megterheljenek minket a szentséggel és elvegyék tőlünk a pénzt és a hatalmat.
Péter És miről határozott ezzel szemben ama szentséges római zsinat?
Gyula Úgy látom, elfelejtetted, miről beszéltem az előbb: semmi más célom nem volt a zsinattal, csak az, hogy egyik szeget a másikkal kiüssem. Az első ülés régi korokból itt maradt ünnepi külsőségekkel telt, amelyeket éppen régiségük miatt kell megőrizni, mégha teljesen feleslegesek is: két mise hangzott el, az egyik a szentkeresztnek, a másik a szentléleknek, hogy mintegy az ő sugallata szerint történjenek a dolgok. Ezután egy beszéd következett, telve az én dicséretemmel. A következő ülésen a legerősebb átokkal sújtottam a szakadár érsekeket, több mint istentelennek, szentségtörőnek és eretneknek nyilvánítottam minden eddigi és ezt követő határozatukat. A harmadik ülésen ugyanezzel az átokkal ijesztettem rá Franciaországra, Lyontól elvettem a vásárokat, de néhány tartományukkal kivételt tettem, hogy a népet eltántorítsam a királytól és viszályt szítsak közöttük. Döntéseimet pedig, hogy még nagyobb súlyt adjak nekik, tüstént bullába is foglaltam, és valamennyi fejedelemnek szétküldtem, különösen azoknak, akiket a mi pártunkhoz közelebbinek gondoltam.
Péter Más nem is történt?
Gyula Az történt, amit akartam: győztem. És ez így is marad, amíg a rendeleteim érvényesek. Három érseket, akik kitartottak szándékaik mellett, nyilvánosan fosztottam meg az érsekségtől és papi javadalmaikat is másoknak adtam, nehogy egykönnyen visszaszerezzék azokat. Őket magukat pedig a pokolba küldtem – bár ha a kezembe kerültek volna, a máglyát sem kerülték volna el.
Péter Hát, ha igaz, amit mondasz, a szakadár gyűlés végzései nem kevéssel tűnnek szentebbnek, mint a te szentséges zsinatodéi, ami, ahogy látom, semmi mással nem rukkolt elő, csak zsarnoki fenyegetőzéssel, kiátkozással és ravaszságba oltott kegyetlenséggel. Ha annak a gyűlésnek a szervezője az Ördög volt, akkor is közelebbnek tűnik Krisztushoz annál a szellemnél, ami a ti zsinatotokat vezérelte.
Gyula Te, kétszer is gondold meg, miket beszélsz! Valamennyi bullámban kiátkoztam mindenkit, aki bármiféle módon a szakadárok pártját fogja.
Péter Ó a nyomorult, hogy hasonlít most is arra a régi Juliusra! De hogyan fejeződött be a dolog végül?
Gyula Ezt úgy hagytam, ahogy volt. Merre alakul, majd a szerencse eldönti.
Péter Vagyis a szakadás változatlan.
Gyula Változatlan és nagyon veszélyes is.
Péter És te, mint Krisztus helytartója inkább akartál egy szakadást, mint egy valódi zsinatot?
Gyula Háromszáz zsinatot inkább, mint hogy rendre kényszerítsenek, vagy arra, hogy az egész életemmel elszámoljak.
Péter Van tehát lelkiismereted!
Gyula Mi közöd hozzá?
Péter Értem. Nem akartad a saját sírodat megásni. De melyik fog győzni?
Gyula Ez a szerencse kezében van, ámbár nálunk több a pénz. A francia kimerült már a hosszú háborúban; az angolnál még érintetlen aranyhegyek vannak. Azt viszont kétely nélkül megjósolhatom, hogy ha a francia győz (amitől Isten őrizzen), az elnevezések a visszájukra fordulnak. A szentséges zsinat a sátán gyűlése lesz, én pedig nem pápa, csak álpápa. A Szentlélek azoknál lesz, a mi eddigi cselekedeteink is pedig az ördögtől valók lesznek. Erősen bizakodom azonban, hogy a pénz, amit hátrahagytam, megakadályozza ezt.
Péter De tulajdonképpen mi a bajod a franciákkal és a királyukkal, akit az elődeid a legkeresztényibb jelzővel tüntettek ki? Hiszen te is bevallod, hogy az ő segítségüknek köszönhető a túlélésed, aztán az is, hogy erre a több mint császári trónra jutottál, valamint hogy Bolognát és a többi várost bevetted és a senki által le nem győzött velenceieket is leigáztad. Hogyan lehet eltörölni ennyi és ilyen friss jótettet? Miért e sok megszegett szövetség?
Gyula Estig tartana, ha ezt a történetet itt most kifejteném. De nagyvonalakban így néz ki: nincs ebben semmi újdonság, mert csupa olyasmibe kezdtem, amit már régen forgattam magamban. Csak amit korábban – mivel a helyzet úgy kívánta – eltitkoltam, most nyíltan felvállaltam. A franciák javát szívemből sohasem kívántam – és ezt vedd kinyilatkoztatásnak. Herkulesre, egyik olasz sem kedveli a barbárokat, legfeljebb úgy, ahogyan a farkas a bárányt. Én viszont nemcsak olasz, de genovai is vagyok, tehát egészen addig a barátjuk voltam, amíg a szolgálataikra igényt tartottam, még akkor is, ha ezzel barbároktól fogadtam el segítséget. Eközben sokat tűrtem, sokat lepleztem, sokat színleltem. Tűrtem is tehát, meg tettettem is. Hanem mikor már lassan elérkeztünk arra a pontra, ahová akartam, nem volt más hátra, mint hogy elővegyem a valódi Gyulát és a barbár mocskot teljesen kitakarítsam Itáliából.
Péter Miféle vadállatok ezek, akiket barbároknak hívsz?
Gyula Emberek.
Péter Emberek tehát, de nem keresztények?
Gyula Keresztények is, már ha ez számít valamit.
Péter Vagyis keresztények, de nincsenek törvényeik, nem ismerik az írást és egész életükben csak a földet túrják?
Gyula Sőt, minden efféle teljességgel virágzik náluk, ráadásul – amit a leginkább irígylünk tőlük – még gazdagok is.
Péter Akkor miért nevezed őket barbárnak? Mit morogsz?
Géniusz Válaszolok én helyette. Az olaszok, bár mindenféle barbár néphullám folyt össze és keveredett bennük mint egy emésztőgödörben, a pogány irodalomból mégis teljesen magukba szívták ezt az őrültséget, hogy mindenkit, aki Itálián kívül született, barbárnak neveznek. Ez a jelző szégyenteljesebbnek számít náluk annál, mintha valakit anyagyilkosnak vagy szentségtörőnek neveznél.
Péter Valóban úgy tűnik. De ha Krisztus minden emberért halt meg és őt nem érdekelte, hogy valaki kiféle, honnan jött, te viszont Krisztus helytartójának vallod magad, akkor miért nem szeretsz egyformán mindenkit, ahogyan Krisztus sem tett különbséget?
Gyula Szeretném én az indusokat, az afrikaiakat, a koptokat és a görögöket is, csak fizessék be az adót és ismerjenek el fejedelmüknek. Már mindannyiuktól megváltunk azonban, legutóbb a görögöktől, mivel túlságosan szűkmarkúak voltak és nem akarták elismerni a római pápa főségét.
Péter Neked a római szék tehát olyasféle csupán, mint az egész világnak valami tárháza?
Gyula Nem is kicsi, hiszen bár lelkieket vetünk, mégis testiekben aratunk mindenkitől.
Péter Miféle lelkiekről beszélsz? Hiszen evilági hívságokon kívül mást eddig nem is hallottam tőled. Vagy talán szent tudományod révén térítesz Krisztusnak?
Gyula Van aki prédikáljon, ha kedve tartja, nem is tiltjuk meg neki, csak olyat ne mondjon, ami a tekintélyünket sértené.
Péter Hát akkor?
Gyula Mit hát akkor? Miért jár a királynak az adó? Azért, mert az emberek úgy gondolják, hogy amijük csak van, mind tőle kapták, mégha valójában nem is kaptak semmit. Ugyanígy, minden szentséget, ami csak létezik, nekünk kell tulajdonítani, még ha egy szalmaszálat sem tettünk érte keresztbe. Igaz, mindemellett számtalanszor adunk feloldozást, igen csekély pénzekért, sőt főbenjáró ügyekben is bűnbocsánatot osztunk, megfizethető áron, és lépten-nyomon mindenkinek áldást osztunk, ezt ráadásul ingyen.
Péter Én ebből egy szót sem értek. De térjünk vissza oda, ahonnan elkanyarodtunk. Miért irtózik legszentebb szentséged a barbároktól olyannyira, hogy mindent képes a feje tetejére állítani csak azért, hogy Itáliából kiűzze őket?
Gyula Elmondom. Az összes barbár fajzat babonás, de leginkább a franciák azok. A spanyolokkal például egészen jól kijövünk, akár a nyelvet nézzük, akár a szokásokat. Őket is el akartam azonban távolítani, hogy csakis úgy élhessünk, ahogyan nekünk tetszik.
Péter Krisztuson kívül más istenekben is hisznek talán?
Gyula Sőt, túlságosan komolyan hisznek Krisztusban. És elképesztő, hogy néhány ősöreg, ócska szó mennyire tud hatni rájuk, a hülyéire, még most is.
Péter Varázsigékre gondolsz?
Gyula A fenét! Olyanokra, mint korrupció, szentségtörés, buzulás, boszorkányság és varázslás.
Péter Isten őrizzen!
Gyula Na, ők is pont így reagálnak ezekre, ahogyan te.
Péter Hagyjuk a szavakat. De valóban megtörténik mindez nálatok, vagy általában a keresztények között?
Gyula A barbárok sem makulátlanok, csak mivel másfajta bűneik vannak, a mieinket átkozzák, a magukét pedig védelmezik. Mi fordítva: a miénket takargatjuk, az ővékétől viszont irtózunk. Mi irtózatos szégyennek tartjuk a szegénységet; ezeknek szinte már nem is keresztény, aki gazdag, vagy pénzt keres, mégha csalás nélkül is. Nálunk a részegséget szinte kimondani sem lehet (bár ezen a ponton vesznénk össze a legkevésbé velük, ha a többiben megegyeznénk), a németek ellenben könnyű véteknek tartják és inkább viccesnek, mint komolynak. A kamatszedést viszont élből elutasítják, bezzeg nálunk az efféle emberek nélkül Krisztus egyháza nem is létezne. A korai szexet annyira mocskos dolognak gondolják, hogy szerintük még a nap és a levegő is beszennyeződik, ha valaki csak említést tesz róla: mi erről teljesen máshogyan gondolkodunk. A korrupciótól ugyanígy, pedig már régen csak egy jelentés nélküli puszta szó, úgy félnek, mint a tűztől, és még mindig az elavult törvényeikhez ragaszkodnak, foggal-körömmel. Ezt mi máshogy látjuk. És még ezerféle dolog van, amiben nem egyezünk a barbárokkal. És éppen, mivel ennyire különbözik az életfelfogásunk, ezért jobb, ha távol tartjuk őket a belső köreinktől: jobban tisztelnek majd, ha tudatlanok maradnak. Mert ha egyszer kiismerik a kúriánk titkait, azonnal szertekürtölik őket. A bűnök felfedezéséhez ráadásul túlságosan is jó a szemük. Egyből megírják az övéiknek és elpanaszolják, hogy ez itt nem Krisztus széke, hanem a sátán szennygödre. És rólam vitatkoznak majd: vajon, ha így jutottam pápaságra és így élek, pápának számítok-e egyáltalán? Így aztán kikezdik szentségünk hírét, egyszersmind lerombolják a tekintélyünket a tudatlan nép körében, akik azelőtt a hírünket sem hallották, vagy legfeljebb annyit, hogy Krisztus helyettesei vagyunk és Istenhez hasonló hatalmunk van. A keresztény egyháznak pedig pótolhatatlan kára származik ebből. Kevesebb feloldozást adunk el, azt is olcsóbban. Kevesebb pénz folyik be a püspökségekből, a parókiákból és apátságokból. A nép, ha valamit adózik is, nem önként teszi. Egyszóval: minden bevételünk csökken és egyre rosszabbul megy az üzlet. Aztán az átkaink is egyre kevésbé ijesztenek rá bárkire is. S ha egyszer odáig merészkednének, hogy azt mondanák, az istentelen pápa szava semmit sem ér, az átkokra és fenyegetésekre pedig csak legyintenének, bizony, éhkoppra jutnánk. Viszont minél távolabb tartjuk őket – a barbár lélek már csak ilyen – annál jobban fognak tisztelni, és ügyes levelezéssel úgy irányíthatjuk a dolgokat, ahogyan nekünk tetszik.
Péter Nem éppen virágos a helyzetünk, ha azon múlik az apostoli szék tekintélye, hogy mennyire maradnak titokban a mesterkedéseink és az életvitelünk. Én azt az egyet kívánnám csak, hogy még az is nyilvános legyen mindenki előtt, amit a hálószobában művelünk. Csak úgy lehetünk többek és többen ugyanis, ha minden megnyilatkozásunk valódi. De azt magyarázd még meg: ennyira vallásosak a mai fejedelmek és ekkora tiszteletben tartják a papságot, hogy még egy ilyennek az intésére is fegyverbe száll valamennyi? Az én időmben ők voltak a legádázabb ellenségeink.
Gyula Ami az életvitelüket illeti, nem éppen bigott keresztények. Teljességgel lenéznek minket, viccelődnek rajtunk, kivéve néhány gyengébbet, akikre valamennyire még rá lehet ijeszteni a kiátkozás fegyverével. A tények vagy az érvek azonban ezekre sem hatnak túlzottan. Néhányuk vagy a javainkat akarja, vagy tart azoktól, és ezért adja meg valamennyire a tiszteletet. Másoknak mély meggyőződése, hogy valami balszerencsés történik azokkal, akik egy pappal ujjat húznak. Szinte valamennyiüknek azonban, miután rendes nevelést kaptak, számítanak a külsőségek és szertartások, főleg, ha tőlünk erednek, hiszen úgy adják elő ezeket a népnek, mint valami színdarabot. Egyébként nagy átéléssel. Mi hangzatos címekkel dekoráljuk ki őket, még akkor is, ha gazemberek: ezt katolikusnak, azt legfelségesebbnek, amazt nagyságosnak, emezt meg méltóságosnak tituláljuk. Mindegyiket szeretett fiunknak szólítjuk. Ők cserében szentséges atyának hívnak minket a leveleikben. Néhányszor még a lábcsókig is lealacsonyodnak. Ha nem túl jelentős ügyről van szó, időnként meg is hajolnak a tekintélyünk előtt, mert így a nép előtt a jámborság látszatát kelthetik. Mi rózsafüzért, koronát, kardot küldünk nekik, a méltóságukat pedig erős bullákkal szentesítjük. Ők viszonzásképpen lovat, katonát és pénzt küldenek nekünk, néha még kisfiúkat is. Kéz kezet mos, ahogy mondani szokták.
Péter Ha így is van, még mindig nem értem, hogyan tudtál ennyi hatalmas királyt háborúba rángatni, főleg ennyi szerződésszegés árán.
Gyula Na ha ezt követni tudod, megértheted majd, mekkora több mint apostoli tehetség szorult belém.
Péter Próbálkozok majd vele, ameddig bírom.
Gyula Az első dolgom az volt, hogy kiismerjem a népek és különösen a fejedelmeik természetét, szokásait, érzéseit, vágyait és vagyonát, ki kivel van jóban és kit utál, hogy aztán mindezt a magam hasznára fordíthassam. A franciákat könnyen ráuszítottam velenceiekre, hiszen ősi, meggyökeresedett ellentét volt köztük. Azt is tudtam, hogy ez a nép hódítani akar, ráadásul a velenceiek korábban néhány várost elfoglaltak tőlük. Az ő érdekeiket tehát egyszerűen összekötöttem a magaméval. Idővel a császár is beszállt ebbe a háborúba, bár egyébként nem volt a franciák nagy barátja, de máshogyan esélyünk se lett volna elvenni a velenceiektől amit bitoroltak, volt ugyanis néhány igen szemrevaló városuk. Aztán, mikor a franciák már túl nagyra nőttek (jobban sült el dolog ugyanis, mint ahogy terveztem), először a spanyol királyt hergeltem fel ellenük, aki nem kimondottan vallásos ugyan, de elsőrangú érdeke volt, hogy a franciák hatalma visszaszoruljon, többek közt azért is, hogy a nápolyi királyságot megtarthassa. Ezután a velenceieket is, bár utáltam őket, színleg mégis újra a kegyeimbe fogadtam, hogy a minapi vereség miatti gyűlöletükkel a franciák ellen forduljanak. A császárt pedig, akit a minap a franciákkal szövetkeztettem össze, elszakítottam tőlük, részben pénzzel (örökké meg van szorulva, így ezzel lehet nála a legtöbbet elérni), részben követeimmel és leveleimmel újra felkelkelttem a franciák iránti régi gyűlöletét, ami csodálatos módon még akkor is pislákolt benne, amikor semmilyen indoka nem volt rá. Na most, az angolokról jól tudtam, hogy eleve utálják a franciákat, no meg a skótokat, akik ezekkel mindig össze voltak nőve. Arra is rájöttem, hogy ez a nép vad és harcrakész, különösen azért, mert zsákmányt akar; naivan vallásos is némiképp, mivel Rómától messze él. Aztán meg az akkoriban megízlelt szabadságtól (a korábbi rendkívül szigorú királyuk éppen előtte halt meg) szinte megittasultak és elteltek maguktól, így bármilyen őrültségre könnyen kaphatók voltak, ami nekem pont kapóra jött. Az is az én malmomra hajtotta a vizet, hogy a király még igen fiatal, szinte kisfiú, a minap került a trónra, tüzes és valóban ifjonti jellem, vagyis harcias és nyughatatlan, de nem csupán életkora miatt fűti a becsvágy, hanem nagy dolgokra hívatott, hiszen gyerekkorától kezdve az volt a legfőbb vágya, hogy a franciákat megtámadja. Mindemellett a spanyol király veje, akit már régen bevontam a háborúba.[30] Ezt mindet kihasználtam tehát az egyház érdekében. Vagy hatszáz levelet írtam (nem is tehetségtelenül), amivel a királyokat végül sikerült e mindaddig legsúlyosabb háborúba beléptetni. De megkörnyékeztem a többi fejedelmet is, nem maradt ki sem a portugál, sem a magyar király, sem a burgund herceg, aki amúgy is felér egy királlyal. Igaz, mivel nem voltak érdekeltek a dologban, nem sikerült keresztülvinni az akaratomat; tudtam azonban, hogyha ők felkelnek, akkor a maradéknak sem lesz onnantól nyugta. Ezek tehát a saját fejük után mentek, de elfogadták a kitüntetést tőlünk, hogy miközben mind nagyobb pusztítást visznek végbe a keresztényeken, látszólag annál jámborabban védelmezzék Isten egyházát. De hogy még jobban csodáld tehetségemet vagy szerencsémet: a spanyol király akkoriban a törökkel hadakozott, hihetetlen sikerrel és nem kis nyereséggel; mégis, félbeahagyott mindent és teljes erejét a franciák felé fordította. A császárt ráadásul nem csupán számos szerződés, de hatalmas jótétemények is a franciákhoz kötötték, például oly módon, hogy az ő költségükön és segítségükkel kapta vissza Itáliában a városait. Lett volna még itt is dolga tehát, a saját birtokai védelmében (Padova ostromát ugyanis félbehagyta), és Burgundiában is, ti. hogy veszélyes ellenségeit, a geldrenieket, akikkel korábban háborút kezdett, elűzze unokájától, Burgundia hercegétől.[31] És én mégis elértem, hogy felhagyjon mindezzel, és inkább az én dolgommal törődjön. Aztán. Egy nemzet sincs, akinél a pápa tekintélye kevesebbet érne, mint az angol, ami abból is kiviláglik, ha valaki Tamás canterbury-i érsek[32] életrajzát vagy a királyok régi törvényeit fellapozza: és e nép, bár egyébként az adószedést nehezen tűri, mégis hagyta magát szinte teljesen kifosztani. Az is csodálatos, ahogyan a papok is belementek ebbe a nagy adókivetésbe, bár egyébként megszokták, hogy ahol érik, megdézsmálják a mi jövedelmeinket, sőt, azt sem mérlegelték, hogy mekkora ablakot nyitnak ezzel a jövőben az uralkodó előtt is. Igaz, a királyok sem voltak elég szemfülesek, hiszen maguk ellen teremtettek jogalapot, vagyis hogy ezután a római pápa elmozdíthassa a neki nem tetsző fejedelmet. Az ifjú király is nagyobb elánnal vetette bele magát dologba, mint ahogyan akartam, vagy parancsoltam, bár ez legyen a legnagyobb bűne. De hosszú lenne pontról pontra felsorolni, milyen mesterkedésekkel hajszoltam bele egy ilyen veszélyes háborúba a fejedelmeket, akiket soha senki nem volt képes még a török ellen sem harcbaszólítani, nemhogy keresztények ellen.
Péter De megeshet, hogy a háborús tűzvész, amit okoztál, végül az egész világot lángba borítja.
Gyula Borítsa, felőlem! Csak a római szék méltósága és birtokai megmaradjanak. Igyekeztem azért a háború összes terhét az olaszokról a barbárokra hárítani. Harcoljanak csak, ameddig jólesik, mi pedig nézzük majd, és talán még a javunkra is válik az esztelenségük.
Péter Mindezzel tehát Krisztus helytartójának, a szentatyának és pásztornak semmi dolga?
Gyula Miért kezdtek pártütésbe?
Péter A hibákat néha el kell viselni, ha az orvoslásuk csak még nagyobb bajjal járna. S ha engedted volna a zsinatot, nem lett volna lehetőség a pártütésre sem.
Gyula Azt kellett volna még! Inkább hatszáz háború, mint egy zsinat! És ha lemondatnak, mondván, hogy nem vagyok pápa, mert megrontottam és eladtam a pápaságot? És mi van, ha életem minden titkát nyilvánosságra hozzák?
Péter Ha valódi pápa lettél volna, jobbnak láttad volna lemondani a tisztedről, mintsem a keresztény világra zúdult annyi csapás árán megőrizni a méltóságodat. Már ha méltóság egy méltatlanul szerzett püspökség. Mit szerzett: megvásárolt és elrabolt. De pont most jut eszembe: valami isteni terv folytán ugyanazon franciáknak lettél a pestise, akik korábban behoztak téged, hogy az egyház pestise légy.
Gyula A tiarára és a triumfusaimra esküszöm, ha kekeckedsz velem, te is megismered majd Gyula erejét!
Péter Ó te szerencsétlen! Hiszen eddig kizárólag úgy beszéltél, mintha nem is egyházi, de világi herceg lennél, sőt nemcsak világi de még pogány is, vagy még egy pogánynál is romlottabb. Azzal dicsekedsz, hogy hányszor szegtél szerződést, hány háborút szítottál, mennyi mészárlásra uszítottál. Ezeket a sátán műveli, nem egy pápa. Aki Krisztus helyettesének szegődik, annak az a dolga, hogy az ő példáját minél inkább megközelítse. Az övé a főhatalom, de ezt a legfőbb jóság övezi. Övé a legfőbb bölcsesség is, de az egyben a legegyszerűbb is. Benned csak a hatalom képét látom, ami a legnagyobb rosszindulattal és butasággal párosult. Úgyhogy, ha a gonosz fejedelme, a sátán, helytartót akarna magának választani, leginkább egy hozzád hasonló mellett kötne ki. Azt mondd meg, mikor cselekedtél apostoli férfiként?
Gyula Mi apostolibb létezik, mint Krisztus egyházát gyarapítani?
Péter Ha a keresztény egyház a keresztény népet jelenti, ami Krisztus lelkében összeforr, szerintem te éppen hogy felforgattad az egyházat, hiszen az egész világot rút háborúba keverted azért, hogy te büntetlenül lehess gonosz és kártékony.
Gyula Mi egyháznak a templomokat, a papokat, de különösen a római kúriát nevezzük, no meg elsősorban engem, aki az egyház feje vagyok.
Péter Csakhogy Krisztus minket csak szolgálónak tett meg, ő maga a fej, hacsak közben nem nőtt mellé egy másik. De mivel is gyarapodott az egyház?
Gyula Na végre, hogy a lényegre térsz! Megmondom én. Az egykor éhező és mindenben nélkülöző egyház immáron teljes díszeiben ragyog.
Péter Ugyan miben? Talán a hit tüzében?
Gyula Már megint zöldségeket beszélsz.
Péter A szent tudományban?
Gyula Na ne fárassz.
Péter A világi javak megvetésében?
Gyula Hagyd hogy én beszéljek! Valódi díszekre gondoltam; ezek csak szavak.
Péter Hát akkor miben?
Gyula Királyi palotákban, gyönyörű lovakban és öszvérekben, a rengeteg szolgában, a jól felszerelt katonaságban, a válogatott kíséretben…
Géniusz … csodaszép kurvákban és mindenre kapható stricikben…
Gyula … aranyban, bíborban és a bevételekben, úgyhogy egy király sincs, aki ne tűnne kopottnak és koldusnak a római pápa gazdagsága és pompája mellett, egy sincs olyan nagyravágyó, hogy ne ismerné be vereségét, egy se olyan bővelkedő, hogy ne átkozná el takarékosságát és egyik se olyan pénzes (még egy uzsorás sem), hogy ne irígykedne a vagyonunkra. Hát ezeket a díszeket őriztem meg és gyarapítottam.
Péter Arra felelj nekem, ki volt az, aki először szennyezte be és terhelte meg ezekkel a díszekkel az egyházat, amit Krisztus egyszerre rendelt a legtisztábbnak és minden poggyásztól mentesnek?
Gyula Nem mindegy? Az a fő, hogy van vagyonunk, hatalmunk és bevételünk. Bár azt mondják, egykor Konstantin a császári méltóság teljességét Szilveszter pápának adta: vérteket, lovakat, szekereket, sisakot, kardszíjat, köpönyeget, testőröket, kardokat, aranykoronákat (mégpedig színaranyból), hadsereget, hadigépeket, városokat, és országokat.
Péter Bizonyítja is ezt valami?
Gyula Semmi, csak egy záradék a dekretáliákban.
Péter Mese az akkor.
Gyula Ezt magamtól is így gondolom. Épeszű ember nem mond le ilyen nagyszerű birodalomról, még az apja javára sem. De hinni azért nyugodtan lehet benne. A kíváncsiskodókat pedig, akik ezt megcáfolni igyekeztek, dörgedelmes fenyegetésekkel némítottuk el.
Péter De ezek még mindig csak világi dolgok.
Gyula Te bizonyára még mindig a régi egyházról álmodozol, ahol néhány éhenkórász püspökkel együtt bizony elég csóró pápaságot vittél, szegénységre, verejtékre, veszedelmekre és ezer más kényelmetlenségre kárhoztatva. Az idő közben mindent jobbra fordított. Római pápának lenni ma már teljesen mást jelent. Te csak névleges, vagy címzetes pápa voltál. Mit szólnál most, ha látnád a királyi pompával emelt templomokat? A sokezer papot mindenfelé, legtöbbjüket csinos fizetéssel? A sok püspököt, királyi vagyonnal és hadsereggel? A papok ragyogó palotáit? Hát még ha látnád Rómában a rengeteg bíborost, szolgák hemzsegő hadával övezve? A számtalan több mint királyi lovat, a rengeteg aranyos gyolcsba, drágakőbe burkolt öszvért, néhányukat ezüst patkóval talpaltan? S ha meglátnád a pápát a magasban, ahogyan aranyos trónján a katonák a vállukon hordozzák és kézmozdulatára mindenki tüstént imára borul? Ha hallanád az ágyúk dörgését, a trombiták harsogását, a kürtök recsegését? Látnád a hadigépek villanását, az emberek ujjongását és kiáltozását, az égő fáklyákat mindehol, és a leghatalmasabb fejedelmek tülekednének, hogy a szent lábakhoz csókra járuljanak; ha tanúja lennél, ahogyan lábát a római pápa a római császár arany koronájára helyezi, aki minden királyok királya (legalábbis az írott jog szerint, bár most leginkább csak egy nagy név árnyéka csupán), tehát ha mindezt látnád és hallanád, mit mondanál akkor?
Péter Azt hogy egy nem is evilági zsarnokot látok. Krisztus ellenségét. Az egyház pestisét.
Gyula Máshogyan beszélnél, ha egyet is láttál volna a diadalmeneteimből, ahogyan Bolognába bevonultam, vagy azt, amit Rómában tartottam, amikor a velenceieket legyőztem, vagy amikor Bolognából menekülve visszatértem Rómába, vagy amit legutóbb, amikor a franciákat minden várakozás ellenére Ravennánál szétszórtam. Ha láttad volna a félvér és telivér lovakat, a fegyveres katonák alakzatát, a hadvezérek fényes öltözetét, a válogatott kisfiúk menetét, a mindenfelé ragyogó fáklyákat, a díszes hordszékeket, az ünnepélyes püspököket és fennhéjázó bíborosokat, a zászlókat és a zsákmányt, a nép és a katonaság eget ostromló ujjongását, a dörgő tapsvihart, a kürtök zengését, harsonák recsegését, az ágyúk torkolattüzeit, a nép közé szórt pénzt, és engem, ahogyan mint egy istent, a magasban visznek, mert én vagyok az egész ünnep feje és kitalálója: bizony hozzám képest kopottnak és szegényesnek neveztél volna egy Scipiót, Aemilianust vagy Augustust is.
Péter Hohó! Elég mostmár a triumfusokból, hetvenkedő katona! Pogányok bár, de az irántad érzett utálatomban még őket is szívesebben látnám itt, mint téged, aki oly sokezer levágott keresztényen ültél tort, aki Krisztusban megszentelt atyaként annyi légiót elpusztítottál és aki sem élteddel, sem tanításoddal, egyetlen árva lelket sem térítettél meg Krisztusnak. Ó az apád mindenit! Szép kis utóda vagy Krisztusnak! Ő feláldozta magát, hogy mindenkit megváltson! Te meg azért, hogy egyetlen dögletes fejedet megmentsd, az egész világot romlásba döntötted!
Gyula Ezt csak azért mondod, mert irígykedsz a dicsőségemre, hiszen jól látod, hogy az enyémmel összevetve a te a püspökséged milyen gyenge volt.
Péter Arcátlan, hogy mered az enyémhez mérni a dicsőségedet? Annál is inkább, hiszen az dicsőségem Krisztusé, nem is a sajátom. Először is – már ha elismered, hogy Krisztus a valódi és legtökéletesebb feje az egyháznak – ő maga személyesen adta át nekem a mennyország kulcsait, rámbízta a bárányokat, hogy legeltessem őket, hitemet és hűségemet szózatával igazolta;[33] téged a pénz, a halandó érdekek és a csalás tettek pápává, ha pápa vagy egyáltalán. Aztán én több ezer lelket térítettem meg Krisztusnak; te ugyanannyit döntöttél romlásba. A pogány Rómát én tanítottam először Krisztusra; te a már keresztényt újra pogányságra szoktattad. Én szinte még testem árnyékával is betegeket gyógyítottam, ördögöt űztem, halottakat támasztottam fel, és bármerre mentem, mindent elborítottam jótéteményeimmel.[34] Neked milyen hasonló győzelmeid voltak? Puszta szavammal, bárkit át tudtam volna adni a sátánnak, ha akartam volna – hogy mennyire így van, azt Szafira és a férje igazolhatja[35] – mégis, bármekkora hatalmam is volt, azt úgy használtam, hogy mindenkinek hasznos legyen; te mindenkinek csak a kárára voltál, minden cselekedeted és gondolatodat a világ pusztítására használtad.
Gyula Csodálkozom, hogy a dicsőség-leltárodhoz nem adtad még hozzá ezeket is: nélkülözés, virrasztás, véres veríték, üldözés, börtön, rablánc, megszégyenítés, megvesszőzés és végül kereszthalál.
Péter Jókor figyelmeztetsz. Hiszen ezekkel illene inkább dicsekednem és nem a csodáimmal. Ezek miatt utasított minket Krisztus arra, hogy öröljünk és ujjongjunk, emiatt nevezett minket boldogoknak.[36] Kollégám, Pál is ugyanezt teszi, aki amikor a tetteivel dicsekszik, nem fegyverrel bevett városokat, vassal levágott légiókat, nem a világ fejedelmeinek háborúra uszítását és zsarnoki fényűzést emleget, hanem hajótörést, börtönt, megvesszőzést, veszélyeket és nyomorúságot.[37] Ez az apostol igazi győzelme, ez egy keresztény vezér igaz dicsősége. Azzal dicsekedjen, hány embert nemzett Krisztusban, hányat térített meg az istentelenségből, ne azzal, hány ezer dukátot harácsolt össze. Minket, miközben Krisztus örök triumfusát vezetjük, még a hitványak is dicsérnek: téged csak a talpnyalóid vagy a hozzád hasonlók nem átkoznak.
Gyula Hallatlan, amit beszélsz.
Péter Azt elhiszem. Hogyan is értél volna rá, hogy elővedd az evangéliumot és Pál vagy az én leveleimet olvasgasd? Túlságosan lefoglalt a sok követség, szerződés, levélírás, a hadjáratok és diadalünnepek. A többi hivatás is megköveteli, hogy elménk mentes legyen a hitvány gondolatoktól: Krisztus szolgálata ezzel szemben olyan szívet kíván, amely tökéletesen immúnis az evilági aggodalmak minden fertőzésével szemben. Nemcsak azért szállt le a mennyből a mester, hogy valamiféle könnyed és népszerű életbölcsességet adjon az embereknek. Kereszténynek lenni nem egy nyugodt és nem is biztonságos hivatás. Bármennyire is kellemetlen mindez azoknak, akiket nem Krisztus lelke hajt, üres imákban és puszta külsőségekben tévelyegnek, és Krisztus tettetett fejéhez a testet tettetik.
Gyula Mi jó marad akkor nekem, ha elszeded a pénzemet, elveszed a királyságomat, megfosztasz a rangomtól, eltiltasz a gyönyöröktől és az életemtől is megszabadítasz?
Péter Te talán még magát Krisztust is boldogtalannak neveznéd, aki bár nyilvánvalóan a legnagyobb volt, mégis nyilvánosan megalázták. Egész életét szegénységben, fáradozásban, koplalásban, éhezésben és szomjazásban élte le, mígnem végül a leggyalázatosabb halált szenvedte el.
Gyula Olyat találna tán manapság is, aki dicsérje, de hogy olyat is, aki kövesse, kötve hiszem.
Péter De hiszen a dicsérete éppen abban áll, hogy követni kell. És Krisztus az övéit nem fosztja meg javaiktól, hanem a hamis javak helyébe valódikat és örökkévalókat ad nekik. De csak azokat gazdagítja, akik előtte az összes evilági javukról lemondtak és megtisztultak. Ahogyan égi volt ő teljes valójában, úgy a testét is, ami az egyház, magához hasonlatosnak szerette volna, vagyis hogy a világi fertőtől teljesen mentes legyen. De hogyan is válhatna egyé azzal, aki a mennyben ül, az, aki még mindig a földi mocsokban fetreng? Hanem mihelyt lerázta magáról a világi lét összes kényelmét és ami a legfőbb, az érzelmeket, akkor bontja ki Krisztus az ajándékait: a hátrahagyott mézédes (ám sokszor keserűbe mártott) gyönyörökért a mennyei örömök ízét adja cserébe, és a hátrahagyottaknál messze értékesebb kincseket ad.
Gyula Könyörgöm, miket?
Péter Ne gondold, hogy a prófétálás, a tudás és a csodatevés adománya közönségesek lennének; s ne becsüld alá Krisztust magát sem, akit bárki ha magáénak tud, benne mindene meglesz. És ne gondold azt sem, hogy szegényes lenne itt az életünk. Minél elesettebb valaki a földön, annál bővebben gyönyörködik Krisztusban, minél szegényebb a világi létben, annál gazdagabb Krisztusban, minél alávetettebb, annál magasabb és megbecsültebb lesz Krisztusban. És bár az egész testét folttalannak szerette volna, ez leginkább a szolgáira, vagyis a püspökökre vonatkozik; és minél nagyobb valaki ezek között, annál hasonlatosabbnak kell lennie Krisztushoz, annál inkább meg kell szabadulnia és mentesnek kell lennie minden világi hívságtól. Én most azonban, éppen ellenkezőleg, azt látom, hogy aki Krisztushoz legközelebbinek vagy azzal szinte egyenrangúnak akar látszani, valamennyi közül az merítkezik bele a legmélyebben a mocsokba; pénzbe, hatalomba, hadseregbe, háborúba, szövetségekbe, hogy a bűneiről már ne is beszéljünk. S bár semmi közöd Krisztushoz, mégis Krisztus nevét használod arra, hogy pöffeszkedj; világi zsarnokságot művelsz, miközben annak nevével takarózol, aki az evilági királyságot megvetette. Krisztusnak járó megbecsülést követelsz tehát, bár Krisztus valódi ellensége vagy. Áldást osztasz másoknak, pedig magad átkozott vagy; megnyitod mások előtt a mennyet, ahová te a lábad sem teheted; szentséget osztasz, noha magad kárhozott vagy és kiközösítesz, pedig a szentekhez semmi közöd nincs. Mi különbség van akkor hát közted és a törökök vezére között? Legfeljebb annyi, hogy te a „Krisztus” szóval takarózol, de ugyanolyan a lelketek, ugyanazok a bűneitek. Te tehát még nagyobb pestise vagy a földnek.
Gyula Én csak azt akartam, hogy az egyház minden jóval fel legyen szerelve. Hiszen azt mondják, hogy Arisztotelész is a javak három csoportját különítette el, amelyek részben a szerencséi, részben testiek, részben pedig lelkiek.[38] Én sem akartam ezt a sorrendet felborítani. A szerencse javaival kezdtem. S lassacskán talán eljutottam volna a lélek javaihoz is, ha a halál idő előtt el nem ragad.
Péter Idő előtt mi, hetven éves korodban! Mondjuk kár is lett volna a tüzet vízzel keverni.
Gyula De ha nincsenek meg a külsőségek, a nép kutyába sem vesz bennünket. Most viszont félnek és gyűlölnek. De össze is omlana az egész kereszténység, ha az ellenséges erőkkel szemben nem tudná magát megvédeni.
Péter Ha a keresztény nép Krisztus valódi ajándékait szemlélhetné benned – az életszentséget, a szent tudományt, a lángoló szeretetet, az előrelátást és más erényeket – annál jobban tisztelne, minél inkább azt látná, hogy a világi javak meg sem érintenek. A kereszténység pedig szélesebben virulna, ha tiszta életüket, a gyönyörök, a hatalom és halál iránti megvetésüket csodálhatnák a pogányok. De már bocsánat, te magad, amikor az egyház legfőbb pásztora voltál, nem gondoltad végig, hogyan is jött létre az egyház, hogyan növekedett és szilárdult meg? Talán háborúval, királyi pompával, lovakkal? Vagy szenvedéssel, a mártírok és a mi magunk vérével, börtönnel és megvesszőzéssel? Te az egyház gyarapodásának nevezed, ha szolgái világi hatalmat vesznek a vállukra; felszereltnek hívod, amikor adományokkal és fényűzéssel szennyeződik be; a védelmére hivatkozol, ha a papok pénze miatt az egész világot a legsúlyosabb háborúk sújtják; azt mondod, virágzik, pedig csak a világi gyönyöröktől részeg; és azt mondod békés, pedig csak bűnös gazdagságban él anélkül, hogy bárki felemelné a szavát ez ellen. De ugyanezekkel a hangzatos címekkel jó példát mutattál a fejdelmeknek is, akik eltanulták tőled, hogy a gaztetteiket és az őrült háborúikat Krisztus védelmének nevezzék.
Gyula Na, ilyet se mondtak még nekem.
Péter Miért, a prédikátorok mire okítottak?
Gyula Azoktól legfeljebb a szemérmetlen magasztalásomat hallottam: cikornyás és bombasztikus beszédeikben az egekig magasztaltak, hogy Juppiterként sújtok le mindenkire villámommal, meg fennen hirdették, hogy valamiféle isten vagyok, a földkerekség üdve, és még rengeteg ehhez hasonlót.
Péter Nem csoda, hogy senki nem akadt, aki helyretegyen, hiszen te magad vagy az íztelenné vált só,[39] azonkívül sültbolond is. Az apostoli férfiú különös tiszte ugyanis, hogy Krisztust hirdesse, mégpedig a legtisztábban.
Gyula Nem nyitod ki tehát?!
Péter Bárkinek inkább, mint egy ilyen pestisnek. A te szemedben amúgy is itt mindannyian ki lettünk közösítve. De adok egy jótanácsot. Vannak tettrekész embereid, van rengeteg pénzed, és magad is szeretsz építkezni. Építs hát magadnak egy másik pradicsomot, de jól erősítsd meg, nehogy a pokolbéli démonok be tudják venni.
Gyula Inkább azt teszem majd, ami méltóbb hozzám. Visszavonulok néhány hónapra és a megnövelt seregemmel elzavarlak innen benneteket, ha nem adjátok meg magatokat. A háborús öldöklésből még legalább hatvanezer emberem érkezik hamarosan, ebben biztos vagyok.
Péter Ó a nyomorult! Ó szerencsétlen egyház! De hahó, Géniusz! Inkább veled beszélek, mint ezzel az alávaló szörnyeteggel…
Géniusz Mi az?
Péter A többi püspök is efféle?
Géniusz Nagy részük ugyanebből az eresztésből van, de ez messze kilóg közülük is.
Péter Vagyis te bujtottad fel erre a rengeteg gaztettre?
Géniusz Én-e? A legkevésbé sem. Sőt, mindig annyira előreszaladt, hogy még a szárnyaimmal is alig bírtam utolérni.
Péter Akkor már nem csodálkozom, miért jönnek olyan kevesen, mikor efféle kártevők ülnek odalent a kormánynál. De a nép legalább gyógyítható: ezt abból is gondolom, hogy még egy ilyen mocsadéknak is megadja a tiszteletet, pusztán a pápai cím miatt.
Géniusz A lényegre tapintottál. De már integet és botjával fenyeget a parancsnokom. Ég áldjon hát!
- [1] Giuliano della Rovere (1443-1513) családi címere a tölgyfa volt.
- [2] Mt 6, 19 (Neked adom a mennyek országának kulcsait) alapján a kulcs kezdettől fogva Szent Péter egyik attribútuma a keresztény ikonográfiában. A pápai reprezentáció részévé a középkor folyamán lett, a pápai címeren először VIII. Bonifác (1294-1303) használja. A kettős, arany- és ezüstkulcs szimbolikája szintén évszázadok alatt fejlődött ki. Erasmus korának egyházi műveltségében már megszilárdult teória volt, hogy az arany a büntetés, avagy a hatalom kulcsa, az ezüst pedig a tudásé, vagyis a hitbéli dolgok értelmezéséé. A reformáció még életrehívta a harmadik kulcs teóriáját is (ez lett volna az isteni rend, avagy az itélkezés kulcsa), ez azonban nem volt hosszú életű.
- [3] Csel 8, 18-21. Simon pénzt kínált az apostoloknak, akik kézrátétellel adták meg a Szentlelket. Gyula szintén pénzzel szerezte meg a pápaságot, ahogyan azt a későbbiekben ő maga fejti ki.
- [4] Célzás Gyula névrokonára Iulius Caesarra. A korabeli római humanista körökben divatos és a pápa előnyére többször használt összehasonlítás volt.
- [5] Valójában IV. Sixtus testvérének, Raffaello-nak volt a fia.
- [6] A San Pietro in Vincoli templom bíborosi címét 1471-ben kapta Giuliano. Michelangelo által készített síremléke (Mózes) ma is itt látható.
- [7] Mt 26, 69-72; Mk 14, 66-70; Lk 22, 55-57; Jn 18, 15-18
- [8] 1506-ban.
- [9] A Cambrai-i Liga 1508-ban jött létre Miksa német-római császár, Aragóniai Ferdinánd spanyol és XII. Lajos francia király között azzal a titkos céllal, hogy Velence szárazföldi birtokait egymás közt felosszák. Gyula pápa 1509-ben csatlakozott a szövetséghez. Ugyanabban az évben a francia csapatok megsemmisítő vereséget mértek a velenceiekre Agnadello-nál, aminek következtében Velence elvesztette szárazföldi területeit.
- [10] Alfonso d’Este-vel az ellenségeskedés 1510-ben kezdődött, az ominózus kelepce 1512-ben történt, amikor Rómába a pápa menlevelével tárgyalni érkező herceg csak alig tudott a városból elmenekülni.
- [11] A pisa-milánói zsinat (1511-1512) és az erre válaszul a pápa által meghirdetett V. lateráni zsinat (1512-1517)
- [12] A ravennai csatában 1512-ben valójában a franciák győztek, igaz, zseniális hadvezérük, Gaston de Foix is elesett. Gyula a csata után béketárgyalásokba kezdett XII. Lajossal.
- [13] Az első utalás Gyula állítólagos pedofil hajlamaira.
- [14] Mt 25, 34-36
- [15] Mt 7, 22-23
- [16] Ef 6, 17
- [17] Jn 18, 10.
- [18] Mt 16, 19
- [19] Mt 26, 52; Jn 18, 11
- [20] Mt 6, 9
- [21] Francesco della Rovere (IV. Sixtus pápa 1471-1484) 1467-től a ferences rend generálisa volt.
- [22] Giovanni Bentivoglio, Bologna ura 1463-tól 1506-ig.
- [23] Lucrezia Borgia harmadik házassága volt ez.
- [24] Francesco Maria della Rovere 1511. májusában Ravennában a nyílt utcán szúrta le Pavia bíborosát, Bologna pápai helytartóját, Francesco Alidosit, aki egyébként Gyula megbecsült híve volt. A pápa egyáltalán nem örült az orgyilkosságnak, az Urbinóba menekült unokaöcsnek bíróság elé kellett állnia, ill. egy időre bebörtönözték.
- [25] Cic. De off. III, 21; Suet. Iul. I, 30: Nam si violandum est ius regnandi gratia/violandum est: aliis rebus pietatem colas.
- [26] Jn 19, 23-24
- [27] Csel 15, 5-29
- [28] Georges d’Amboise (1460-1510) XII. Lajos megbecsült tanácsadója, később első minisztere. Gyula ellenében a franciák jelöltje a pápaságra.
- [29] Bernardino López de Carvajal (1456-1521), a Santa Croce in Gerusalemme bíborosa, 1503-ban a spanyol jelölt Gyulával szemben, az egyetemes reform-zsinat egyik fő szószólója.
- [30] VIII. Henrik (1509-1547) csak bátyja, Arthur halála után lett trónörökös, akitől feleségét, Aragóniai Katalint is megörökölte.
- [31] Az unoka a későbbi V. Károly német-római császár és spanyol király, ekkor még burgund herceg. A geldreni hercegséget az Egmond-grófok vezették.
- [32] Becket Tamás (1120k-1170) canterbury-i érsek és kancellár, II. Henrik király meggyilkoltatta.
- [33] Mt 16, 19; Jn 21,17
- [34] Csel 5, 15; Lk 9, 1; Csel 9, 36-41
- [35] Csel 5, 1-11
- [36] Mt 5, 12
- [37] 2Kor 11, 23-27
- [38] Politika VII, 1323a
- [39] Mt 5, 13; Mk 9, 49; Lk 14, 34