„Munkáscsaládból származom...”
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: 2023. május elején fog Budapesten lakáskiállításod nyílni. Az az általános vélemény, hogy a kiállítás mindig összefoglal, összegez egy alkotói folyamatot. Mit láthatunk majd? Minek az összegzése ez a kiállítás?
RAKK ADRIÁN: Május 5-én lesz a kiállítás megnyitója a Kapitány utca 4-ben (16-os kapucsengő).
Egy jó barátom, aki gyűjti a munkáimat, felajánlotta a lakását, mint kiállítóteret. A nála lévő képek miatt adódott a téma: munkások. Ezért lett a kiállítás címe: Kék gallér mögül.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Te, hogy kerülsz a két gallér mögé?
RAKK ADRIÁN: Ez az identitásom. Sokat dolgoztam az ipar különböző területein, így én is kék gallér mögött vagyok egyfolytában.
Balatonfűzfőn születtem, az egykor iparvárosban, aminek sajnos nagyobb a múltja, mint a jelene. Itt volt a híres papírgyár. Akkoriban erre a gyárra alapozták az egész város fejlődését. A rendszerváltással a gyárat felszámolták, azonban a helyiek maradtak. Ki itt, ki ott talált munkát, de a közös emlékek és a munkásidentitás jelen van a közbeszédben és a mindennapokban.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Hogyan jutottál el a művészi pályáig?
RAKK ADRIÁN: Én munkáscsaládból származom. Olyan szerencsém voltam, hogy a szüleim folyamatosan segítették a művészi pályámat és az iskoláztatásomat. Utólag nézve, ez rengeteg pénz és energia volt, amit nem győzök megköszönni nekik. Még az sem tántorította el őket, hogy a művészi pálya rengeteg buktatóval, nehézséggel van tele. Egyáltalán nem biztos az egzisztencia és a siker. Egy szóval, rengeteget kell dolgozni, és nincs recept a boldogulásra.
Az általános iskola után már tudatosan választottam középiskolát. Zircre kerültem nagyon jó tanárok kezei közé, akik a dühöngő, lázadó kamaszt próbálták pályán tartani, segíteni. Ezt persze csak utólag ismertem fel. Tény, nem volt egyszerű időszak, nem voltam könnyű kamasz.
Az alkalmazott grafikus szakma megszerzése után géplakatosként, majd kiállításépítőként, fuvarosként és díszletépítőként dolgoztam. Második próbálkozásra jutottam be a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol végül grafikusművész diplomát szereztem.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Mi hatott rád a legjobban az egyetemen?
RAKK ADRIÁN: Bár a tanulmányaim alatt is dolgoznom kellett különböző helyeken, mégis az itt eltöltött öt évet intenzíven éltem meg. Művészileg fejlesztettem magam egy sajátos „edzésprogrammal”. Ez azt jelenti, hogy nagyon szigorúan mindennap rajzolnom kellett valamit. Legyen az egy vázlat, vagy egy skicc. Így rengeteget alkottam. Mindent lerajzoltam, amit csak tudtam. Készítettem rajzos útinaplókat is. Készültek grafikák és már festmények is.
Még a képző előtt fedeztem fel Csernus Tibor festőművész munkáit. Az ő a kalandos életútja erősen inspirált. Ő is grafikusként kezdte. Van egy plakátszériám, amely részben az ő hatására született meg, hiszen Csernus Tiborhoz hasonlóan én is plakátokat készítettem.
A plakátokon kívül másképpen is hatott rám. Több olyan művészi korszaka is van Csernus Tibornak, ami nálam is visszaköszön: Caravaggio hatása; elvontabb több alakos kompozíciók; a bibliai témák feldolgozása új megközelítésben; a technikai kísérletek és játékok; anatómia tanulmányok.
Szóval nagyon sokat tanultam és fejlődtem az egyetemen. Sok barátságot is kötöttem. A tanulmányaim befejezése után kalandos utak és utazások következtek.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Igen. Oroszország és Spanyolország. Ez a két ország nemcsak földrajzi, de kulturális értelemben is periféria, ahol sok tekintetben a maguk útját járták, járják. Te minkét helyen hosszabb időt töltöttél. Mit adott neked ez a két kultúra? Hogyan hatott rád az orosz és a spanyol képzőművészet? Miben és hogyan formált téged Spanyolország és Oroszország?
RAKK ADRIÁN: Kétszer jártam Oroszországban volt barátnőm révén. Betekintést nyerhettem az orosz kultúrába. Nagy élményt jelentett, hogy láthattam élőben a nagyok képeit. Az orosz realizmus ugyanúgy inspirált, mint az olasz vagy spanyol mesterek remekművei.
Két oroszországi út után kerültek a kezembe Goya és Velázquez életéről szóló könyvek. Ráadásul régi kedvencem Antonio López García spanyol festőművész is abba az irányba terelt, hogy Spanyolországot válasszam következő úticélként.
Erasmus-ösztöndíjjal sikerült két szemesztert dél Spanyolországban, Granada városában töltenem. Itt az egyetemi oktatás mellett utaztam, amennyire lehetett, igyekeztem magamba szívni a kulturális élményeket. Így jutottam el a bodegón műfajhoz. A bodegón olyan XVII. századi spanyol festőművészeti irányzat, ahol a festők egyrészt csendéletet festettek, másrészt pedig konyhai, illetve étkezési életképet jelenítettek meg.
Ennek a hatására született meg a Magyar Bodegón szériám még kint Spanyolországban. Az én képeimen az a különbség az eredeti bodegónokhoz képest, hogy az említett figurák javarészt a szülővárosomból valóak – néhányan közülük a családom tagjai.
Tehát ez a kelet-közép európaiságnak és spanyol művészetnek egy keresztezett formája. A csendéleti elemet modell után, míg a figurákat fényképek alapján festettem. Az ábrázolt jelenetek tehát sokszor nem úgy történtek meg, ahogy az a festményen látszanak. Ez így egyfajta festett montázs – ha úgy tetszik.
Ezt először Spanyolországban akartam, egy kis helyi kocsmában kiállítani, de pont egy nappal a megnyitó előtt jelentették be a Covid-karantént, így ez elmaradt. Ezért kapta volna a kinti kiállítás a Másik Európa címet, hiszen Spanyolországban ez a fajta téma és megfestés elég idegen.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Honnan kapsz inspirációt, honnan jön az ihlet?
RAKK ADRIÁN: Inspirációt nagyon gyakran a környezetemből merítek. Legyen szó a már említett bodegón-szériáról, vagy csak egy egyszerű tájképről. Mindig visszaköszön az a hely, ahol felnőttem – az egykori szocialista iparváros.
Ez nekem nemcsak az identitásom miatt fontos, hanem küldetésemnek tartom, hogy
ahhoz a réteghez szóljak a műveimen keresztül, akik amúgy nem kerülnének be semmilyen formában a művészeti kánonba.
Ahogy Velázquez beemelte a törpét a művészetbe – egy olyan személyt, aki az akkori társadalom kirekesztettje volt – és tette egyenrangúvá a királlyal a festményein, így szeretném én is beemelni a festészetbe ezt az általam jól ismert társadalmi réteget.
Ily módon nemcsak új megvilágításba tudok helyezni egy figurát, hanem a figyelmet is rá tudom irányítani egy olyan rétegre, aki teljesen kívül esik a mai művészet érdeklődésén.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Ez egy misszió tehát?
RAKK ADRIÁN: Jó kérdés, hogy szükséges-e, hogy a művésznek missziója legyen. Szerintem ez inkább edukáció. Egy mód arra, hogy mélyebb gondolatokat is átadjunk.
Persze felmerülhet az a kérdés, hogy ezt csak ezen a figuratív nyelven lehet megtenni, és mindenkinek gyárépületeket kell festeni meg piacjeleneteket. Az én válaszom erre, hogy nem erről van szó. Hanem arról, hogy
én erről tudok hitelesen beszélni, mert innen jövök.
Mednyánszky, akinek olvastam naplóját, és egy időben rongyosra lapoztam a kiadványait, azért tudott olyan hiteles csavargóképeket készíteni, mert együtt élt velük, látta és átélte a mindennapjaikat.
A kulcs a hitelesség. Szerintem ez a fontos. Nekem van lehetőségem ezekről a művészet nyelvrendszerein belül megnyilatkoznom, és rávilágítanom bizonyos dolgokra.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Mi a hitvallásod, ars poeticád?
RAKK ADRIÁN: Több technikával is dolgozom: akvarell, gouache, ceruza, rajz stb. Így minden esetben más-más módja van annak, hogy átadjunk egy üzenetet a befogadónak. Bizonyos képeknél elég, ha csak megvillantuk egy élethelyzet, és a befogadó máris bele tud helyezkedni az alkotás világába, hiszen az érzékeny ábrázolásmód bőségesen elegendő, hogy a néző eligazodjon a mű világában.
Didaktikusabb képeknél azonban pontosabb megjelenítésre van szükség, itt nem elég a megvillantás, mert a cél az, hogy érthető, könnyen kódolható legyen. Így sokkal könnyebben tudok megszólítani bárkit.
De az ábrázolás mellett a rejtett tartalmat is valahogy be kell ágyazni. Ennek egyik példája a Megy az idő jön a pénz című plakátom.
Itt szocreál vizuális nyelvezet használtam, ezt ötvöztem egy ironikus hurrá optimizmus hangulattal, de közben négy képben megjelenítettem az emberi sorsot, azaz négy életszakaszt láthatunk: fiatal munkást, a tapasztalt szakit, az idős dolgozót, illetve negyedikként a halált.
Ennek a képnek van egy vizuálisan értelmezhető kódja. A mélyebb tartalomhoz csak a mű elemzése révén juthatunk el. Így tudunk több réteghez is beszélni.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: Előszeretettel fordulsz keresztény témákhoz is. Mit gondolsz a spiritualitásról?
RAKK ADRIÁN: A spiritualitásról való beszéd kezd kikopni. Pedig szükséges foglalkoznunk ezzel, amikor önmagunkról gondolkodunk. Ezért is jelenítek meg bibliai témákat a képeimen. Ezt lehet szeretni, és nem szeretni, de legalább egy pont, ahonnan meg lehet határozni magunkat. Szerintem az igazi veszély akkor van, amikor már nincs erőnk erről vélekedni.
A diplomamunkám a Bábel tornya címet viselte. A Passion of Christ széria 2022-ben született meg.
MAGYARY ÁGNES, DRÓT: A hívószavaid: tradíció, realizmus, iparvidék, hit, kelet-európaiság stb. Mintha a művészeti divatok nem érdekelnének. Ez így van?
RAKK ADRIÁN: Nem is tudnék divatos lenni. Sokkal inkább foglalkoztatnak ezek a hívószavak, és hogy beszéljek róluk a műveimen keresztül. Nem tartom magam prófétának, és nem is szeretném, hogy annak tekintsenek, de amit lehetőségem van átadni a képeken keresztül, azt legalább meg akarom próbálni.
A boltosok, ácsok, kőművesek, géplakatosok stb. vagyis az a réteg, akit festeni szeretek és akinek festeni szeretnék, mindenhol ott van. Néha a tőlük kapott dicséret és egy felröppenő gondolat többet tesz hozzá a napomhoz, mint hinném.
Egy kiállítás után a helyi kocsmába mentünk, ahol a pult előtt italozó alakok egyike mondta, hogy ő megnézte a kiállítást, és bár nem ért hozzá, de szerinte ez jó út, amin járok.
Az a veszély nem fenyeget, hogy ebből megéljek. Sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy eljusson oda ez a művészi koncepció, hogy ne legyen megkerülhető. Ahhoz sok munka és alázat kell.
Rakk Adrián Ernő, festőművész, grafikus. 2021-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafikusművész szakán, ahol Somorjai Kiss Tibor volt a mestere. 2020-ban két félévet töltött Erasmus-ösztöndíjjal a granadai egyetemen (Universidad de Granada) Facultad de Bellas Artes szakán. Festményeire, grafikáira jellemző egyfajta kísérletező realizmus, amelyben az európai és kelet-európai művészeti hagyományokat ötvözi a saját egyedi látásmódjával.
Adrián néhány további plakátja:
Adrián többi festményeit, képeit ezen a linken tudjátok megnézni
