Jól bevált receptet vett elő a Nuheadztv, amikor a kultúra meglehetősen távol eső ágaiból egymásba oltott két hajtást, azaz könnyűzenei dalszövegeket adott neves színművészek szájába. Olvasóink közül talán néhányan emlékeznek még a Magyar Televízió másfél évtizeden át futó művészeti sorozatára, a Vers mindenkinek-re, ami a Kedves Nézők életébe hozott naponta pár perc költészetet.
Most hasonló történik, eddig Csuja Imre és Szilágyi Csenge közreműködésével láthattunk szemelvényeket kortárs kultúránkból és senkit nem akarok megijeszteni, de még egyáltalán nincs vége.
Persze, persze, jöhetne most a régi nóta arról, hogy
a dalszöveg nem vers,
de a Drót olvasói erre csak legyintenek, hiszen jól tudják, hogy a mai vers hol másutt gyökerezne, mint az ősi énekben, dalban? Na, ugye.
Szilágyi Csenge szuggesztív produkciója már két hete hasít az interneten – Kocsor (Kozso) Zsolt: Szomorú szamuráj című versét mondja.
Előadása még akkor is meggyőző, ha hiányolom belőle a szöveg három beszélőjének (mesélő, rajongó és maga a Szomorú Szamuráj) tökéletes elkülönülését. De ne legyünk telhetetlenek. Gyönyörködjünk a színésznő tekintetében és adjuk át magunkat a szavalat szívet szaggató hangsúlyainak.
Tegnap került a világhálóra
Csuja Imre igazi férfias színészi vállalása,
az egykori UFO együttes slágerének a Napolajnak érzelemdús interpretációja – a költő Varga Zsolt.
A kifinomult előadáson kívül a Bélaság mint tudat- és létállapot hiteles megjelenítésére hívnám itt fel a tisztelt néző (hallgató) figyelmét.
Végül vessünk egy pillantást a Vers Nem Mindegy Kinek produkcióra a fáradhatatlanul Janklovics és még azon túl is Péter segítségével, aki a tőle megszokott magas művészi színvonalon alkotott maradandót a versmondás terén.
Zana Zoltán: Ki a fasza gyerek? című költeményét
adta át a hallgatóságnak örök útravalóul.
