Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. Lk. 2, 34-35
Michelangelo híres szobra, a Pieta, Máriát, a Jézus anyját ábrázolja amint karjában tartja a keresztről éppen levett Jézust. Nagyon fiatal, szinte fiatalabbnak látszik Jézusnál, ha csak őt nézzük, arra is gondolhatnánk: fiatal anya, aki csecsemőjét tartja a karjában. Mária arca szomorú, de nem látszik rajta gyötrődés, mintha csak merengene, töprengene valamin. Talán azon, amit sok évnek előtte egy öregember mondott neki:
a te lelkedet is éles kard járja majd át.
Ennek az öregembernek a rejtélyes mondatáról szeretnék most néhány gondolatot megosztani. Simeon volt a neve, Jeruzsálemben, Jézus körülmetélésének napján találkozott Józseffel, Máriával, és a csecsemő Jézussal. Csupa örvendetes, örömteli dolgot mond a családnak, ugyanazt, amit Jézus születése előtt és után az angyalok is mondtak, a pásztorok is hirdettek: világosságul lesz ez a gyermek – mondja – a pogányoknak, dicsőségéül népének, Izraelnek. Végül pedig megáldja Józseféket. De aztán – én legalább is így képzelem el – félrehívja Máriát, és négyszemközt ezt mondja: éles kard járja majd át a lelkedet.
A karácsony az öröm, az ujjongás, a derű ünnepe:
született nekünk ma Megtartó! Jól teszi az ember, ha örül és ujjong. Jól teszi, ha derűsen és áhítattal készül az ünnepre. Ezt igyekszem tenni én is, de közben folyton ott motoszkál a fejemben ez a rejtélyes mondat, amit ez a Simeon nevű öregember négyszemközt mondott Máriának: a te lelkedet is éles kard járja majd át. Van-e ennek a mondatnak számunkra üzenete 2017 karácsonyán? Úgy gondolom, hogy van.
A középkori egyház tanítása szerint Máriát, Jézus anyját hét fájdalom érte, hétszer járta át szívét a kard. Többek között akkor, amikor menekülniük kellett Egyiptomba, és Heródes gyermekeket gyilkolt. Aztán amikor találkozik a keresztet hordozó Jézussal, amikor keresztre feszítik Jézust, amikor leveszik fia meggyötört testét a keresztről, és végül, amikor a sírba kellett helyeznie.
És most sok olyan dolgot mondhatnék, ami miatt kard jár(hat)ja át a lelkünket.
Tőr járja át a lelkünket, ha azt halljuk, hogy az emberek ünnep előtt túlvásárolják magukat, sokan hitelt is felvesznek, aztán csalódottan kalkulálnak:
ennyit fektettem be, ennyit kaptam vissza, ennyi hasznos, ennyi haszontalan a kapott ajándékok között. Tőr járja át a lelkünket, ha azt látjuk, milyen kétségbeesetten keresik az emberek az ünnepet – a legrosszabb helyeken: plázákban, bevásárló központokban, alkoholban, túlméretezett karácsonyi vacsorákban. De hadd beszéljek másról inkább!
Azt gondolom, hogy Simeon szavai nem pusztán csak az anyai sorsról beszélnek, Mária fájdalmáról. És egyáltalán nem vészjósló szavak – Simeon próféciája mégiscsak örömhír. Arról szól, hogy megszületik benned Jézus, vagy ahogy a Biblia mondja: élsz többé nem te, hanem él benned a Krisztus, és neked ezentúl fájni fog az igazságtalanság, akkor is, ha nem személyesen érint. Fájni fog az irgalmatlanság, akkor is, ha nem veled történik. Fájni fog a szeretetlenség, akkor is, ha másoknak kell azt átélniük. Kard járja át a lelkedet.
Ha megszületik benned Jézus, a te ügyed is lesz, ha a szomszédod háza ég, a te ügyed is lesz a mások gondja-baja, nyomorúsága, és töprengeni fogsz, esetleg féléjszakákon át, hogy miként lehetne segíteni.
Kard járja át a lelkedet, ha nyomort látsz, mélyszegénységet, szenvedést, akkor is ha nem a családodról van szó. És hogy miért jó ez? Azért, mert a Heródesek, főpapok, halált, „feszítsd meg”-et kiáltók lelkét nem szokta átjárni a kard. Ők pontosan tudni szokták, hogy aki nyomorúságban van, akit igazságtalanság ér, akit letaposnak, az maga tehet róla; azt is tudni vélik, hogy aki kényelemben, jólétben, biztonságban él, azt szereti a jóisten. Ha nekünk át szokta járni ez a Simeon-féle kard a lelkünket, abból tudhatjuk: a jobbik részt választottuk, a jó úton járunk.
A Michelangelo szobrával kezdtük ezt a rövid elmélkedést, hadd forduljunk a végén is gondolatban e szobor felé. Mária arca szomorú, de nem torzítja el a gyötrődés, mintha csak mélyen elgondolkodna, és arra gondolna: nem pont így képzeltem el fiam történetét, amikor világra hoztam, de ma is, a történtek ismeretében is azt mondanám, amit fiatal nőként mondtam: íme, az Úrnak szolgálóleánya, történjék velem a te beszéded szerint. (Lk.1,38)
Történjék velünk az Úr beszéde szerint. Ez a legjobb, ami történhet velünk az ünnepen.
