Kuriózumok (1)
Van-e olyan ember, aki emlékszik a manna ízére? Hogyan nézett ki a Laokoón csoport színesen? Az élőlények a tüzes parázsra hasonlítottak, mintha közöttük fáklya lángolna, és a fénylő tűzből villám csapott elő. A találomra előkerülő szavak szárazföldi kagylók voltak, beszédhiba nélkül. A szodomai síkságot datolyapálmák borították. A pálmasor Gomoráig ért, (ma is igaz).
Kuriózumok (2)
Az anya kimossa katona fia ruhájából a beléragadt halálfélelmet. A halált úgy mérik mint a levest. Inkognitóban kell maradni. Fra Angelico képei soha nem távolodnak el a földtől, mert ki vannak kötve, mint a várakozó léghajó. Remélheti-e a szülő, hogy a lányából Messiás lesz? Simone Weil, miközben a népe a kemencékben ég, a „zsidó méreg” terjedéséről beszél. A Marbachi Irodalmi Archívum a Kafka kéziratok után vadászik. Nem félnek, hogy a szerző szelleme bosszút áll, és ezt Marbachban teszi?
Kuriózumok (3)
Ádám és Éva legkedvesebb időtöltése a névadás. Éva Káinnak nevet ad, mondván: „embert vettem”. A bábeli toronyban nem voltak emeletek, az emberek egymás fején álltak. Kafka szellemi ereje biblikus erő, észjárása a Prédikátor Könyvében gyökerezik. Nem értjük, mi az eredendő bűn, pedig, ha nem is gondolunk rá, akkor is ott van bennünk, mint a farokcsont, a farok emlékezete.
Kuriózumok (4)
A fal szeme vagyok: a fal többet tud rólam, mint saját magam. A rajz gyorsabban nyúl felém, mint a gondolat. Georg Trakl egyik verse hideg, a másik meleg. (Ezt a vers színéből tudjuk). Trakl egyenes szálú haja soha nem őszült meg, szigorú profilt követ a szája, orra, hegyes álla. Versei vágyakozást keltenek bennem. Lefestem Trakl verseit. Minden verse egy színfolt.
Kafka és Izsák egy tőről fakad. Mindketten félnek a késtől. Josef K a két hóhér személyében a legszorosabb emberi közelségre talált: „ők hárman most olyan egységet alkottak, hogy ha valaki agyon akarta volna verni egyiküket, mindhármukat agyonverte volna” (Mire emlékeztet? A PRÉDIKÁTORRA. Három fonálból sodort kötél nem szakad el egyhamar). Saulnak, a halála előtti este felidézték Sámuel szellemét, aki köpenyben jelent meg. (Ebből Rasi arra következtet, hogy ruhástól támadunk fel). Mi Sámson erejének felső határa?
Kuriózumok (5)
Az idegen költő a fű alatt él. Egyedül a szeme gerjeszt valami bizalmat. Akár a kihulló szőrű hiéna. A piruló arca nem feledteti a másságot. Az idegen költő nyers álarc, akit megfosztottak a családjától, kívül-belül megkopasztottak, kivájt lopótök. Feltölti magát valamivel, nehogy szégyenszemre lebegjen. Átlátszósága, a régóta fennálló nemlét kiáltó ténye.
Az őrtorony nem támad, hanem maga is célpont: elég, ha egy percre nem figyel, ha a fáradt szemhéja pillanatra lezárul az előtte fekvő mezőség felett. Aztán felriad és pásztáz. A reflektor fénye előtt sűrűsödik az éj, a hideg vaskorlát érintése fáj.
Az óra mutatói közé építkeztem. Mindenáron közéjük furakodom. Van, amikor a két mutató nem enged.
A múltam itt áll a torkomban, a jelen közé tolakszik.
Az álmot a falon látom, ott tűnik fel, és nem tudom onnan lefejteni.
A halott tisztátalan. Valamit megéreztem a halott körül ólálkodó lélekből, aztán beleszagoltam a mellettem nyíló virágba.
Érzem a zsákutca végét, ahonnan mindig visszafordultam. Az úszó fekete foltok a szememben nemsokára új határt szabnak, látóhatár helyett nézőpontot.
Kuriózumok (6)
Az Ótestamentum, másnéven a HÉBER BIBLIA úgy néz ki, mint egy test fej nélkül, írta Wittgenstein (Kultúra és érték).
A fej, mondta Wittgenstein lehetne az Apostolok cselekedetei, mint egy koronás fej. Azt gondolom, hogy a fej még mindig hiányzik a testről, de ezekre a problémákra még nincs megoldás…”
– teszi hozzá. Wittgenstein mint sok más filozófus, nem foglalkozott a kabbalával, mert ez számukra idegen. De Wittgenstein szívéhez a Pál féle történelmi igazságtétel se állt közel. A kabbala ezzel szemben kitervelte, hogy a HÉBER BIBLIA fej nélküli legyen! Nem hiába szeretem Wittgensteint, aki esküszöm, ráhibázott! A „fej” a Biblia mozgásban lévő (lezáratlan – beteljesületlen) exegézise, vagyis a TÓRA ÉLETE, melynek megjelenése, mint hiány, örök igazság.
