Szexszel foglalkozni mindenkor hálás feladat, az olvasók (nézők/közönség) pedig mindig nyitottak egyik kedvenc tevékenységünkre, különösen akkor, ha értő kezek birizgálják a témát. Kelecsényi László filmtörténész, a betű és a mozgókép egyik hazai doktora ilyen értő kéz, kötetében majdnem kétszáz magyar és nemzetközi művészfilmet elemez, melyek az erotika-szexualitás-pornográfia dús háromszöge mentén haladnak. Az És Isten megteremté a nőt-től – a Nimfomániásig; Pasolini-től – Michael Haneke-ig. A téma kimeríthetetlen, ám pont ez a kimeríthetetlenség válik sokszor a munka hátrányává.
A kötetben a korai filmek bemutatásánál fellelhető az időrendi sorrend, az egyes fejezetek azonban tematikusak: a filmek egy adott – tágabb – téma köré csoportosulnak: prostitúció; szerelem; szexuális forradalom; csehek; magyarok. A tárgyhoz méltón a tartalmat igényesen összeválogatott képanyag kíséri. Az eligazodást oldalanként ötletes kerek „pecsétek” segítik, az adott paginán olvasható tárgy megjelölésével – akár a Szigorúan ellenőrzött vonatok fenék-stemplijei. Tehát – stílszerűen – ha valaki a fenekelés megszállottja, és meglátja az oldalon a kis pecsétkört a benne található „spanking” (fenekelés) felirattal – máris az 1969-es Medence című filmről olvashat, melynek ez az egyik meghatározó jelenete. A baj csak az, hogy csupán három mondatot. Pont a lényeget tekintve hektikus a könyv: hullámzik a Pesti Est mozi rovatának rövid filmajánlói és szellemesen elemző frivol filmesszék között. Váltakozik a séta és a feszes tempó, a könnyű petting és a kemény menet: a hiánypótlás érzetét néha megakasztja a rövid érintőleges ismertetés. Közel kétszáz filmet 156 oldalon persze nem is lehet mélyrehatóan kivesézni. Az olyan korszakalkotók, mint az O története, a Nagy zabálás, vagy a Saló – avagy Szodoma 120 napja több figyelmet kapnak – méltán.
A szerző nagyot markol és a teljesség igényére törekszik: igyekszik minden jelentősebb szexmozit – még, ha egy mondat erejéig is – beledobni ebbe a mozgóképes fehérneműs fiókba. A teljességre való törekvéshez hozzátartozik, hogy az író – néhol – kitér az adott filmhez kapcsolódó irodalmi példákra, vagy épp az aktuális társadalmi kérdésekre is. Elférnek itt Diderot Fecsegő csecsebecsé-i, de a Foucault-ra, Nabokovra, Nádasra való könnyű kipillantások is.
Ha túljutunk egy-egy rövid ismertetős részen, kellemesen bele lehet feledkezni a szex-kultúrtörténeti mozis sétába, andalogni „perdita romantika”, „a tartózkodás erotikája”, és „tarthatatlan hűség” között – hogy csak néhány témát említsünk. A szerző könnyedén beszél szexuális forradalomról és nekrofíliáról egyaránt – persze filmes példákon keresztül elemezve –, hogy aztán a vizuális szexbiznisz nagytotálban mutatott genitáliái közé csöppenjünk. Kelecsényi részletesen követi végig és elemzi a pornó történetét és mibenlétét a korabeli botrányfilmtől, a Mély toroktól eljutva a privát kamerás amatőr show-felvételekig. Cybertér és a magánélet közkinccsé tétele. Életünk és a képek weberi „varázstalanítása”? Meglehet. Annak a meghökkentő adatnak a fényében bizonyosan, hogy a magyar férfiak 2008-ban 180 milliárd forintot költöttek prostitúcióra – a net segítségével.
A kötet hangsúlyozottan csak a heteroszexuális relációkkal foglalkozik, mondván – joggal –, hogy a homoszexualitással foglalkozó témák egy külön kötetet tölthetnének meg. A szerző egy mondatában az ember objektív igényei közé sorolja a levegő; a víz; az élelem; a szállás mellett a „nemileg érett egyedeknél a másneművel átélt szexuális öröm”-öt, hozzátéve, hogy persze ez utóbbi – ami a nemi szerepeket illeti – manapság „csuszamos terep”. Véleményem szerint a másneműt nyugodtan ki lehetett volna hagyni a mondatból, mivel tetszik-nem tetszik, az azonos neművel átélt szexuális öröm igénye sokak számára ugyanúgy objektív, alapvető igény.
Kelecsényinek nem volt könnyű dolga az alapfilmek válogatásánál, az összes szexszel foglalkozó mozit egy Larousse-nyi kötetbe sem lehetne befogni, az ABC-sorrendbe szedett filmjegyzéket átfutva maradnak hiányérzetek az emberben. Nagyon hiányoznak a nálunk is kultikussá vált Almodóvar filmek (csupán a Megtört ölelésekről esik szó) további művek Marco Ferreri-től (például a féltékenység és szexuális birtoklás egyik tanmeséje: A hús) vagy az olyan könnyedebb, a prostitúciót (vagy ha úgy tetszik, a „Szent és Kurva” témakörét) nagyítóval és sok humorral szemlélő film, mint a spanyol Megváltó szex. Michael Winterbottom filmje, a 2004-ben bemutatott 9 dal is méltán szerepelhetne az elemzések között. Különösen a szerző könyvben visszatérő gondolatának, a „gyorséttermek-gyors szerelmek” párhuzamának ismeretében, azaz az új generációk sekélyesebb életvitele és kapcsolatai (?), a szexualitás titoktalanítása, párhuzamosan a testi szerelmet ábrázoló vizualitás öncélúvá válásával.
Nagy erény, hogy a FilmSzexTétika kelet-európai szex-körutat is tesz: külön-külön fejezetek foglalkoznak a cseh és a magyar filmekkel. A kötet végén pedig irodalmi tallózásban böngészhetjük végig a szövegbeli hivatkozásokat.
A filmről-filmre ugrálás sokszor az elemző mondatok kárára is van: sokkal keményebb szavak illenének például a Zongoratanárnő főhősnőjének szexuális perverzióit, mint „férfias csínyek”; a magyar Intim fejlövést. Véleményem szerint ezt a filmet nem lehetne csupán negatív hazai szex-körképként jellemezni, és sok film megérdemelt volna többet is három-négy mondatnál. Ahogy az író az almodóvari dramaturgiáról szóló mondataiban írja: „a kevesebb néha több.”
Ennek ellenére a könyv a leírt filmek ismerete nélkül is élvezhető, és valóban hiánypótló, fontos kérdéseket is felvető, könnyedén elemző olvasmány – sokszor nehéz témákkal –, fülledt nyári estékre ajánlva.
Kelecsényi László: FilmSzexTétika. Scolar, 2014. 156. p
