A retrovasak.hu égisze alatt futó Lada-kaland, melynek én is a részese lehettem, a végéhez ért. Bense Róbert alapító, főszerkesztő, gimnáziumi jóbarátom társaságában vágtunk bele ebbe a három hétig tartó, országot átszelő túrába. Vele készített interjúmban nem csupán a kalandról, hanem az újságírásról is beszélgetünk.
Drót: Kezdjük az elején, mesélj egy kicsit a RetróVasak honlapjának megalapításáról. Honnan jött az ötlet?
Bense Róbert: A tesztelok.hu portálunkon észrevettem, hogy nagyon nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a veteránokkal kapcsolatos cikkek és videók. 2015 őszén fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne ennek egy külön felületet biztosítani. Megvitattuk az ötletet Kajári Zoltán tulajdonossal, és úgy döntöttünk, hogy elindítjuk a retrovasak.hu-t. Az én ötletem volt maga a név, illetve az oldal koncepciója. Egyrészt az volt a cél, hogy akiknek bármilyen veteránjuk, akár csak szimplán egy idősebb keleti, nyugati, autójuk, motorjuk van, azt bemutathassák nálunk. Lényegében így indult az oldal 2015 szeptemberében, és elég hamar nagy sikere lett.
Drót: Mesélj kicsit az első kalandról, melyet 2016-ban nyomtatok le egy 601-es Trabival. Miben lett más ez a mostani Lada-kaland? Milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban?
Bense Róbert: Az első túra Trabant-kaland néven futott, melyet még 2015-ben találtuk ki Matyi-Szabó Csengével közösen. Együtt tettük meg a túrát 2016 nyarán egy 601-es Trabival 2664 kilométeren keresztül. Mivel nagy volt az olvasottsága, úgy döntöttünk, hogy ebből hagyományt csinálunk. Így jött a Lada-kalandnak is az ötlete. Hasonló módon épült fel a túra, mint a tavalyi, de jóval programdúsabb lett. A szervezés is hosszadalmasabb volt, majdnem kilenc hónapig tartott.
A Lada felújításától, az előzménycikkeken és médiaszerepléseken át, az útvonal megszervezéséig, a helyszínek kitalálásáig igen sok idő telt el.
Most zártuk le a túra utolsó napjait, ami szerintem szinte hibátlanul sikerült. Jók a visszajelzések, jó az olvasottság, jó volt a hangulat, jól ment az autó. Minden jobban alakult, mint ahogy azt elterveztem.
Drót: Mi volt a legkedvesebb élményed?
Bense Róbert: Általánosságban tudok beszélni, mert nekem a legkedvesebb része az emberek pozitív hozzáállása. Gondolok itt arra, amikor odajöttek az utcán, vagy villogtak, integettek. Egy konkrét példa, amikor
a kisgyerekek kiabáltak nekünk az út széléről, hogy „Ott a Lada!” Ez nekem nagyon nagy élmény volt.
Vagy találkoztunk más veteránosokkal és mondjuk, amikor belekezdtem egy túra alatt zajlott történetbe, és akkor azt mondták, hogy „tudom, olvastam” Ez is olyan jóleső érzés, hogy tényleg követik a túrát.
Drót: Örülnék, ha beszélnél kicsit arról is, hogy milyen munkafolyamatok zajlottak közben. Az emberek kívülről csak azt látták, hogy beültünk egy Ladába, mentünk, itt-ott kattintgattunk pár fotót, autózgattunk, jól éreztük magunkat és a cikkek meg csak úgy kint voltak. Mutasd be kicsit a háttérmunkát, kérlek.
Bense Róbert: Úgy zajlott egy napunk általában- te tudod a legjobban végül is-, hogy elindultunk a szállásról reggel, megérkeztünk egy adott helyszínre, vagy elkezdődött egyből a napi program, ami fel volt már vezetve minden felületünkön, vagy elfoglaltuk a következő szállást és aztán rohantunk a dolgunkra. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy este 6-7-ig folyamatos pörgés volt, utána visszamentünk a szállásra, odaültem a gép mögé és addig ütöttem a billentyűzetet, amíg ki nem estek a gombok. Hajnal kettőig simán elpötyögem a gépen, mert kétnaponta összefoglalók készültek a túráról, amiknek ki kellett kerülniük a honlapra és egyéb felületekre. A képeket fel kellett dolgozni, a cikkeket meg kellett írni, Instagramra, Facebookra, Lada-kaland eseménybe kellett posztolni, egyeztetni kellett a másnapi programokat, kapcsolatot tartani, emellett még a tesztelok.hu-nak is mennie kellett persze. Nagyon sokrétű a dolog, akadnak, akik úgy vélik, hogy „csak” autókáztunk, jártuk az országot, megaludtunk valahol és menetünk tovább, de ugye a cikk nem írta meg magát, a kép nem készítette el magát. Lehetett volna ez egy teljesen öncélú kis autókázás is, de az szerintem elég önző dolog lett volna. Próbáltunk minél sokrétűbben bemutatni adott helyzeteket, akár autós jellegűt, vagy éppen természetközeli dologot, mint például amikor Bakonyban fotóztunk. Erre volt három hetünk, aminek pörgősnek kellett lennie. Rendkívül fontos a folytonosság, ezért is voltak a kétnapi összefoglalók, viszonylag sok képpel meghintve.
Drót: Lehet-e már csepegtetni információkat, milyen autók vannak tervben az elkövetkezendő időszakban?
Bense Róbert: Az elkövetkezendő évekre megvannak a terveink. Ez olyan, mint egy kirakós játék. Onnan kezdve, hogy milyen autót fogunk megvenni, odáig, hogy merre építjük fel a túra fő történetszálait, programokat tekintve is vannak már főbb támpontjaink. Ennek a melósabb része, az, hogy össze kell rakni, mindent előre le kell egyeztetni. Három hétig napról -napra úton lenni nem egy egyszerű dolog, jól meg kell szervezni mindent.
Drót: Hogy a kulturális részéről is szó essék, mi alapján választottad ki ezeket a helyszíneket. múzeumokat?
Bense Róbert: Alapvetően veterán járművekhez kötődő programpontokat kerestünk. Fontos, hogy az országnak olyan helyeit is bemutattuk, ahol vannak ehhez a témához kapcsolódó múzeumok, gyűjtemények, és akkor már a települést is kicsit körbejártuk. Például ha megálltunk egy kastélynál, leírtuk a történetét, az autó ilyenkor csak egy fotó témának számított, maga a helyszín volt lényeges. Nekünk
nem csak az számít, hogy milyen autóval megyünk, az is számít, hogy hova megyünk, és ott mit szeretnénk megmutatni.
Emellett nagyon fontos megemlíteni, hogy a helyi veterános klubokkal is találkoztunk. Szívügyünknek érezzük, hogy ezeknek az egyesületeknek a híre még több emberhez eljusson.
Drót: Ahogy tavaly a Trabantot, idén meg lehet nyerni a Ladát, 1200 Ft támogatói összeggel és egy egyszerű kvíz kitöltésével. Ennek a sorsolása július 15-én történik meg. Mi történik a befolyt összeggel?
Bense Róbert: Egy részét jótékonysági célokra fordítjuk, az Örömhír Általános Iskolát támogatjuk, segítünk iskolapadokat vásárolni nekik. A másik részéből pedig az őszi, biatorbágyi RetróVasak találkozónkat szeretnénk finanszírozni, mely így továbbra is ingyenes program maradhat. A tavalyi rendezvényen is több mint százötven járművel vettek részt, 7-800 vendéget vonzott a találkozónk. A vasútállomás melletti részre kivonulunk, lehet enni, inni veteránokat nézegetni, gyerekeknek volt például tavaly kiállítva egy veterán tűzoltó, abba be lehetett ülni, meg lehetett nézni, de egy Lada rendőrautó is rótta a köröket a kicsikkel. Voltak autós bemutatók, akik jöttek a veteránjaikkal, azok odaálltak egy mikrofonnal és elmesélték az autójuk történetét. Mindenkit várunk idén is szeretettel, aki csak kapcsolódik a retrovasak.hu-hoz, és persze azokat is, akik szeretik a veterán járműveket.
Drót: Egy picit beszéljünk most rólad is. Az újságírás is egyfajta művészet. Igazán büszke lehetsz erre a titulusra, hiszen rengeteget teszel érte, hogy méltó legyél a szakmához. Mikor tudatosult benned, hogy te ezzel akarsz foglalkozni hivatásszerűen?
Bense Róbert: Színész akartam lenni kiskoromban, volt egy színjátszó szakkör általános suliban, amit nagyon szerettem. Gimnázium környékén rájöttem, hogy a színészethez rengeteg szöveget kell bemagolni, amiben én nem vagyok túl jó. Ezzel szemben a fogalmazás mindig jól ment, mondták is, hogy „milyen jól ír a Robi”, és akkor tudatosult bennem, hogy ezt a pályát kéne választani. Akkor döntöttem úgy, hogy újságíró leszek. Először sportújságírással, majd közélettel is foglalkoztam. A politika kimaradt, azt szeretném is kihagyni az életemből, mert eléggé beskatulyázza az embert, és ez később visszaüthet. Lényegében
egy véletlen folytán fordultam az autós újságírás felé.
F1-ről írtam korábban, autóversenyzésről, rallyról is volt néhány cikkem, tehát nem állt távol tőlem a dolog. Több mint három és fél éve űzöm ezt az oldalát az újságírásnak. Felfedeztem benne azt az örömforrást, amit előzetesen nem gondoltam volna, hogy megtalálok. Nagyon szeretem csinálni, mind az új autós részét a tesztelok.hu-n, mind a veterános részét a retrovasak,hu-val. Van aki azt mondja, hogy az autós újságírás nem feltétlenül egy jó egyéni kifejezőeszköz, csak általánosságban írsz autókról és a stílusod pedig elvész.
Drót: Én ezt nem így látom nálad.
Bense Róbert: Na igen, az ember azért bele tudja vinni a saját kis stílusát, meg a saját kis történetét. Arra igyekszem törekedni, hogy egy cikknek legyen eleje, vége, története, ne csak egy műszaki leírás szóljon egy adott járműről. Van egy felépítése az autós cikkeknek, az első flekk mondjuk egy felvezetés, kikacsintás. Mindig beleszövök valami apróbb sztorit, ami számomra lényeges volt. Ez után jönnek a kötelező körök: adatok, felszereltség, erőforrás, belső méretek, ezeket le kell írni. Én nagyon megszerettem az újságírás ezen oldalágát, jelenleg nem is gondolkodom a váltáson.
Drót: Mi inspirál írás közben? Ha napi szinten írnia kell az embernek, nagyon nehéz mindig újat mutatni. Mi az, ami mindig hajt előre, hogy készülsz egy cikknek a megírására, ami mást tud mutatni, mint amit eddig?
Bense Róbert: Nagyon vegyes, mert ha tesztekről van szó, akkor mindig összeírom a tapasztalataimat. Első megérzéseket, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem egy autó, milyen gondolataim támadnak tőle. Ebben benne van a szakmailag fontos rész is, meg akár elmehet ez teljesen „infantilis” irányba is. Leginkább úgy szoktam írni, hogy van egy előzetes vázlatom, és köré építem föl magát a tesztet. Van ennek egy fotózgatós oldala is, azt is rettentően szeretem, rendkívül élvezetes dolog. A motiváció egyik része az, hogy az ember minden héten kipróbálhat valami újat. Ha már új autókról beszélünk, akkor összevetem, hogy milyen korábbi tapasztalataim voltak. Éppen akkor bevillanó érzelmekre is építek. A motiváció másik része pedig, hogy nagyon jó visszajelzéseket kapok az olvasóktól, tehát ha rossz lenne az irány, biztos, hogy nem erőltetném ezt a stílust. Már maga az motivál, hogy autókkal foglalkozhatok, mert szeretem az autókat, ez ennyire egyszerű.
Drót: Ha nem az autókról és motorokról, akkor miről írnál még szívesen?
Bense Róbert: A sportújságírás mindig is közel állt hozzám, nagyon szívesen csinálnám. Ami még érdekelne igazából, azok a hétköznapi történetek, amikből akár egy novellát is megírsz. Hobbi szinten gazdagítom is a fiókomat ehhez hasonló írásokkal, amíg volt több időm, addig publikáltam is.
A hétköznapi hősökről, átlagemberekről, élethelyzetekről is szívesen írok, mert azokat nem feltétlenül veszik észre, holott ezek a témakörök is teli vannak érdekességekkel, érzelmekkel, felismerésekkel.
Drót: Ezekből lehet később valami könyv formájában mondjuk?
Bense Róbert: Lehet.
Drót: Regény vagy novellás kötet?
Bense Róbert: Regényhez nem vagyok elég kitartó, ott nagyon észnél kell lenni, hogyan rakod össze a történetet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy még nem is próbáltam. Egy novellás kötetet egyszer szívesen kiadnék, ha mondjuk összegyűlik annyi számomra, meg mások számára is érdekes sztori, amiről érdemes lenne egy ilyen kötetet kiadni. De én már annak is örülök, ha kiírhatom magamból, mielőtt elfelejtődnének. Úgy vagyok vele, hogy ha van egy jó alapanyagod, akkor azt ne engedd elveszni, hanem írd meg, ha már van hozzá érzéked. Még ha nem is teszed közzé, legyen meg valahol, egyszer lehet, hogy valaki értékelni fogja.