A mesék manapság újra reneszánszukat élik. Újabb és újabb mesegyűjteményeket adnak ki a klasszikusok mellé, magyar és más népek meséiből egyaránt. Emellett modern mesék is jelennek meg bűbájos illusztrációkkal, hogy a kicsik mindennapjainak feldolgozásában segítsenek. Ebből akad jobb is, kevésbé jó is, és ezeknek a modern meséknek vagy műmeséknek is megvan a maga szerepe. A népmesék azonban nemhiába éltek túl évezredeket, alakulva, csiszolódva mesélőről mesélőre, olyan sürített tudás van bennük, melyek ténylegesen segíthetnek az élet nagy dolgaiban és helyzeteiben.
Az, hogy a mesék a reneszánszukat élik, azt is jelenti, hogy egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá, hogy
a meséléssel sok bajnak lehet elejét venni, vagy a már meglévőeket orvosolni.
Magyarul: meséljünk a gyermekünknek, a más gyermekeinek, vagy ad absurdum: magunk is olvassunk meséket.
Ma Magyarországon több irányba is lehet fordulni, ha valaki mesékkel akar foglalkozni. Lehet „színtisztán” mesemondónak lenni, mint Zalka Csenge Virág, aki nemzetközi mesemondó/storyteller, blogot ír a mesemondásról, és mesemondóknak való gyűjteményes kötetei jelentek meg. A Kádár Annamária nevével fémjelzett mesepszichológiai irányzat a mese érzelmi intelligenciára való pozitív hatásaival foglalkozik,. Bajzáth Mária mesepedagógiával foglalkozik, vagyis a mesének a pedagógiában elfoglalt szerepével, és új, nemzetközi mesegyűjteményeket állított össze Népmesekincstár sorozat). A Hagyományok háza pedig akkreditált képzést indít már jó pár éve, hogy a hagyományos magyar mesemondást megismertesse és újraélessze. S itt van a Boldizsár Ildikó által létrehozott meseterápia, amelyet vagy alkotó-fejlesztő vagy klinikai (gyógyító) céllal alkalmaznak. Mindannyiukban közös, hogy rengeteg mesét ismernek, és nagyon-nagyon sokat mesélnek: gyerekeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, betegeknek és egészségeseknek – mindenkinek, aki meg tudja hallgatni a meséket.
Boldizsár Ildikó számos könyvet írt a meseterápiáról, valamint tematikus mesegyűjteményeket állított össze. Legújabb könyve, a Hamupipőke facebook-profilja egyrészt egy széles skálájú esetleírás-gyűjtemény, másrészt mesegyűjtemény, a kapcsolódó mesékkel, harmadrészt egy útmutató, hogy ha valaki otthon, egyedül, magában állna neki a mese-önterápiának, az hogyan csinálja.
Mindenképpen nagy nyitottságot és szimbólumokban való gondolkodást igényel pusztán a könyv olvasása is, és ez felnőttként talán nem olyan könnyű, mint gyermekként volt. A felnőtté válás során és a felnőtt létben mindenki kap kríziseket és nehéz helyzeteket a sorstól. A népmesék csak az utóbbi száz évben kerültek be a gyerekszobába, elsősorban a felnőtteké voltak. Ezek a történetek, melyeket több száz generáció csiszolt a mesemondás során olyanná, amilyennek ma ismerjük őket, tartalmazzák a megoldási stratégiákat a legkülönfélébb helyzetekre. A kód pedig, hogy megnyissuk őket, bennünk van, de olykor érdemes egy kis segítséget kérni, mert már alaposan eltávolodtunk attól a világtól, amelyben még értettük a szimbólumokat, és le tudtuk fordítani azokat a saját életünkre. Legtöbben ismerjük is ezeket a gyógyító meséket. Mindenképpen érdemes elgondolkodni azon is, hogy mik a kedves meséink – és vajon miért. Valószínűleg mond megfontolandó dolgokat a világnézetünkről és a saját életünkről.
Boldizsár Ildikó szerint az a mesei hely és helyzet, amelyben látjuk magunkat, tisztán leképezi a saját helyzetünket, a mesei világ pedig a maga szigorú struktúrájával olyan biztonságot teremt, amelyben van tér és idő megtalálni a vágyott életállapothoz vezető utat.
Nőknél például az egyik leggyakoribb terápiás mese Hamupipőke története, de ahhoz, hogy működjön a dolog, nem kell feltétlenül Hamupipőkével azonosulni.
A meséknek lehet interperszonális és intraperszonális olvasata is,
ez utóbbiban a mese valamennyi szereplője mi vagyunk, a mostoha éppúgy, mint az anya sírján növő fa, vagy akár a királyfi. Nem az a kérdés tehát, hogy kik vagyunk, hanem inkább: hol vagyunk a mesében. Aztán: merre tartunk, s a mesei helyzet milyen megoldásokat kínál ott és akkor. A hamuban csücsülünk, vagy a körtefán bújunk? A fa alatt sírunk, vagy a bálból szaladunk?
Az egyes helyzetek, amelyeket Boldizsár Ildikó elénk tár a könyvben, egytől egyik nehéz emberi helyzetek és sorsok, a szerző pedig különleges érzékenyéggel és intuícióval nyúl az emberekhez a mesével való munka során. A cél nem a gyors megoldások keresése, hanem hogy a páciens – vagy mi magunk – rádöbbenjen, hogy a saját életében hogyan megfeleltethető a történet – és hogy mit kell tennie, ha el akarja érni a mesei és a valós boldogságot.
A kötet példát mutat egyéni, páros, családi és csoportos terápiára is, a legkülönbözőbb élethelyzetekben:
önmagunk nem találása, gyász, jövőkép realizálása, párkapcsolati döntésképtelenség, családi rendszer zavarai,
vagy a legdrámaibb része a könyvnek, amikor börtönből szabaduló anyák és a gyermekeik találkoznak egy közös terápiára.
A végére az olvasó talán képet kap nemcsak arról, hogy mi a meseterápia, s hogy hogyan működik a gyakorlatban, hanem arról is, hogy milyen mélységes belső erőforrásai vannak mindenkinek, és hogy a megfelelő mesével fel lehet oldani azokat a csomókat, melyek gúzsba kötnek.
Boldizsár Ildikó: Hampupipőke facebook-profilja. Jelenkor, 2018
