Hogyan, meddig tud az emberiség összhangban élni a környezettel csodálatos bolygónkon, a Földön? Hogyan épülnek be a különböző természeti értékek a mai jogi, művészeti, színházi életbe? Hogyan segítheti más művészeti ágak mellett a színház az ökoharmónia helyreállítását?
A tudomány és színház metszéspontjában zajló egynapos műhely keretében eszmecserébe kezdünk arról, milyen szerepet tölthet be a színház az antropocén korban. A résztvevőket arra kérjük, gondolják végig, milyen a személyes kapcsolatuk a vízzel, a fákkal, bolygónk teherbíró képességével, a művészi alkotómunkával és még számos más témával.
IDŐPONT: 2023. június 9. 11-18 óra
HELYSZÍN: Nemzeti Színház, Kaszás Attila Terem
Meghívott közreműködők:
- Eliana Beaufils (színháztudós, Sorbonne, Párizs).
- Csáji László Koppány (jogász, antropológus, MMA, Budapest)
- Andreas Englhart (színháztudós, LMU, München)
- Hans-Jörg Rheinberger (tudománytörténész, Max Planck Intézet, Berlin),
- Katrin Röggla (író, Köln)
- Sabira Sthålberg (író, etnobiológus, több helyen)
- Szarvas József (színész, artivista, Nemzeti Színház, Budapest/Viszák)
- Weiner Sennyey Tibor (író, költő, méhész, Szentendre)
A műhelyt szervezte és vezeti: Frank Raddatz (drámaíró, rendező, színháztudós, Berlin) és Domokos Johanna (író, színháztudós, szerkesztő, Budapest/Szováta).
11-12.30 Panel I
Ebédszünet
Panel II 14.30-16.00
Kávészünet
Pannel III 16.30-18.00 Film és könyv bemutatók, összegzés
PANEL I
Szerződés a természettel
Hans-Jörg RHEINBERGER
Előadásomban Michel Serres francia filozófusnak (1930–2019) a bolygónkkal és bolygónk jövőjével való törődésről szóló Le Contrat Naturel (1990) című kiáltványából indulok ki. Felhívom arra a figyelmet, hogy a körülöttünk lévő dolgoknak, a természetnek újra hangot ad kell adnunk. Ahelyett, hogy paraziták lennénk, újra szimbiontákká kell válnunk.
A Föld tragédiája. Klímaváltozás a német nyelvű kortárs színházban.
Andreas ENGELHART
Az éghajlatváltozás és a fajok kihalása szintén óriási kihívást jelent a német nyelvű színház számára. Mindenekelőtt tényeket kellene bemutatni, és ösztönözni kellene az elkötelezettséget. Az előadásban az elmúlt évek paradigmatikus színrevitelei kerülnek bemutatásra, és szóba kerül azok dramaturgia lehetőségei, mely a környezeti kihívásaink megfelelő kezelésére és a szükséges változások elindítására vonatkoznak.
A méhészet művészete
Tibor Weiner Sennyey
Milyen tévedése volt Arisztotelésznek a méhekkel kapcsolatban, amelynek óriási hatása lett ennek az európai társadalomra? Hogyan méhészkedett Shakespeare? Miképpen kapcsolódik a művészet, a költészet és a dráma a méhészkedéshez? Milyen felelőssége van a művészeknek e világválság idején? Weiner Sennyey Tibor költő és méhész, a Szapphó, a Diogenész és Kun László című drámák szerzője ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni az előadásában.
AntropoNap Vers Vándorlás
Sabira STÅHLBERG
Antropocén: Ember. Természet. Viszony. Párbeszéd.
Föld. Levegő. Víz. Tűz. Üresség.
Költői performansz sok nyelvvel és fordítással
egy kutató és író, etnobiológus és környezetvédő, poliglott szerzőtől.
PANEL II
A földi élet meghívása a színpadra elménkbe és testünkbe
Eliane BEAUFILS
Bruno Latour utolsó műveiben arra buzdít bennünket, hogy legyünk földiek: ez alatt azt érti, hogy fejlesszük mindannak a lelkiismeretét, ami anyagilag köt bennünket a világhoz, valamint a többiekhez, legyen az emberi vagy sem. Egyes színházi eszközök pontosan arra invitálják a nézőt, hogy tanulmányoza a környezetét és lakótársaival ápolt kapcsolatait. A jelen hozzászólás négy immerzív vagy részvételi eseményt kíván elemezni, amelyek természetükben nagyon eltérőek: Cracks előadást Charlotta Ruth koreográfustól (DK), Devenir forêt-t Marina Pirottól (Bretagne), Où atterrir-t a Latour által alapított Où atterrir kollektívától ( Párizs) és a Democracy of Organisms -t a Club Realtól (D). Azt szeretném megvizsgálni, hogy ezek a művészi élmények, amelyekre a nézőket egyedi helyen invitálják, mennyiben előlegezhetik meg azt a szemléletváltást, amelyet Latour kíván.
Cselekedni a többszörös válság ideje alatt? A természeti öngyilkosságunk korában? Színpadon játszani?
Kathrin RÖGGLA
Mint író, aki a többszörös ökológiai válság központi kérdésével foglalkozik, a cselekvés kérdése kulcskérdés lett. Miért nem cselekszünk? Ki kereskedik? Mi az a cselekvés? Észrevehető, hogy sok a szimbolikus politika, valamint a jogi téren történő előrelépés. A „Kedves folyó” szövegem megmutatja, hogy ez egy gazdasági logika része, még akkor is, ha állítólag fölötte áll. Legalábbis az alkalmazott jog szerint. Amikor a folyók jogi személyekké válnak, ez kulcsfontosságú logikai kihívás. A „Das Wasser” című darabomat a tudomány megbízásából hozták létre, és számos szakértői beszélgetésbe kötött ki, hogyan kell csinálni. Miért jön létre ez az óriási fékező hatás, és mi köze ennek a generációs konfliktushoz?
Színházi gyakrolat, mint a lokalitás kiteljesítése (in Hungarian)
SZARVAS József
A viszáki Kaszás Attila Pajta Színház és Galéria tizenöt éves múlttal rendelkezik. Minden munkája kortárs alapon megélt őshonos szándékú, összművészeti és lokális kreatív tevékenység. A művelődés alapú multikulturális mindent fogyasztani szándékozó századunk tragikusan szembe fordult a teremteni tudás és szándék természettel összeműködni tudó és szándékozó művelés gondolatával. A jelen előadás a kultúra megmaradásának, újraszületésének azon összefüggéseire világít rá, melyhez a hit, nyelvi – fogalmi kötődés – értés, bukolikus tér és legalább két ember szükséges. Mivel a lokalitáis kiteljesítése minden kornak, generációnak joga, lehetősége, feladata és felelősége, művészként azokat az értékteremtő formákat kerestem meg, melyek a kreatív fizikai és művészi munkát egységesítik.
A folyók mint természeti és mitikus létezők – a művészetantropológia perspektívájából
CSÁJI László Koppány
A folyók ősidők óta lenyűgözik az emberiséget. Egyszerre jelenik meg bennük az élet és a halál, a földművelés alapját képezik, de katasztrófák okozói is. A folyók nemcsak környezetünk részei, hanem természeti és kulturális entitások is. Az előadó a művészetantropológia eszközeivel ragadja meg fizikai, kulturális és mitologikus jelentéseiket. A művészetantropológia egyesíti a kulturális és szociálantropológia, a művészetelmélet és művészettörténet, illetve a kultúratudományok egyéb megközelítéseit. Az előadó egy virtuális utazásra invitálja a közönséget térben és időben, összehasonlító elemzését és következtetéseit saját terepmunkatapasztalatai mellett az elmúlt évszázadok kulturális örökségére építi.
PANEL III
FILM ÉS KÖNYV – BEMUTATÓK
A természet szószólói
Frank RADDATZ
Frank Raddatz a 2019-ben Berlinben általa alapított Theater des Anthropozen – a művészet és a tudomány találkozási színtere felületet mutatja be. Az antropocén mindig tudományos konstrukció, és művészeti reflexiója sok tekintetben elválaszthatatlanul kapcsolódik a tudományhoz. A szerző és a rendező Raddatz videoklipek segítségével mutatja be a természet szószólóit különféle államokban, például Ecuadorban, Új-Zélandon, Kanadában vagy Spanyolországban, ahol az erdők, folyók és lagúnák jogi személy státuszt kaptak. Jogi státuszuk miatt a természet ügynökei egyre több országban perelhetik azokat, akik kárt okoznak nekik. A történelem vad körútja azt mutatja, hogy amit természetnek definiálunk, az mindig egy kultúra nézőpontjától függ.
Megfeleldkezni a világról magnóliavirágzáskor. Skandináv antropocén irodalmi betekintő. (L’Harmattan/ Károli, 2023)
Johanna DOMOKOS
A bemutatandó antológiában harmincnégy korai és kortárs skandináv szerző művét olvashatjuk, ami önmagában is tanulságos, izgalmas és szép; de ha egymásra vetítjük a szövegeket, megláthatjuk, együtt hogyan formázzák szöveggé ember és természet – napjainkban mind dinamikusabban és fájóbban – alakuló viszonyát. Antropocén korunkra már szinte minden kiégett, megfáradt köröttünk és bennünk, mert a pusztulás belső és külső értékeinkre egyaránt hat. De a csend, a meggyőződésen és hiten alapuló remény, az elmélázás – és különösen: az esztétikai elmélázás – segíthet, hogy még ilyen körülmények között is magunkra döbbenjünk, és e csodából kiolvashassuk a megoldást.
