A történet látszólag végtelenül egyszerű, valójában durvább horror, mint bármi, amit eddig láttál. A korrupció zsigerekig hatol, mindenkit és mindent megfertőz, és nem marad semmi, csak a mindent felfaló Leviatán. Ijesztő pillantás a putyini Oroszország vidékének életébe ez a film, amely kötelező darab kellene, hogy legyen Magyarországon is, csak, hogy tudjuk, hogy mit nem akarunk, de hogy mi az, ami éppen kialakulóban van.
Magyarul elsőként a DRÓTon olvashatjátok Mpu Kanwa 1060 körül írott, kawi eposzának két énekét.
A DRÓT főszerkesztője 2013-ban a Balin rendezett Ubud Writers and Readers irodalmi fesztivál vendégeként találkozott Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval és vele beszélgetett a sziget ősi irodalmáról és nyelvéről. Ezt az interjút akkor a Kultúrpart hozta, most Helen Creese nagyesszéje mellett, fontos háttérinformáció gyanánt, újraközlést olvashattok.
Ma délután 2015. február 17-én az orosz elnök megkoszorúz a Fiumei úti sírkertben egy olyan emlékművet*, ami 1956-ot „ellenforradalomnak” írja le, ahogy azt a régi „szép” időkben tették. Megkérdeztem két 1956-ot átélő, majd pedig emigrációba kényszerülő kiváló művészt – a költő Gömöri Györgyöt és a zenész Tommy Víget – , hogy ők mit gondolnak erről. Saját kérdéseim után, végül, mintegy emlékeztetőül, felidézném, mit is mondott Hamvas Béla 1956-ról.
és Tolnai Ottó a palicsi Tolsztoj és Urbán András színészei kötőtűvel átszúrt virágok, és Szabadkán igazán szépek a lányok, de Zentán legszebbek a rózsák… és a Mezei Szilárd és a Túl a Tiszán pedig… na nem, nem mi Buena Vistánk, hanem… – Weiner Sennyey Tibor írása a Vajdasági Magyar Népdalok címen most megjelent lemez kapcsán.
„A magyar irodalom egy rohadt szépen sminkelt hulla!” – Centauri meztelenségről és napirendről, valódi-, ál-, és szerzői-nevéről, legutóbbi és legújabb regényéről, fiatal írókról, a magyar irodalom gyengeségeiről és a posztmodern haláláról vall. Adddig provokáltuk, míg végül parázsló vitába hajló beszélgetést folytattunk a magyar próza semmiből és névtelenségből, meztelnül és szárnyakkal előugró, majd mindig eltűnő mesterével a DRÓTon.
Dabason van egy buszmegálló, amire költők, írók és pszichológusok gondolatai vannak felírva, méghozzá nem is akárhogyan. Megkerestem az alkotókat, és utánanéztem jobban, hogy pontosan ki is csinálta, miért, és mit is írt fel Babits Mihály, Buddha, Hamvas Béla, Carl Gustav Jung, Sigmund Freud, Müller és Popper Péter, Bagdy Emőke gondolataiból, hogy legyen min tűnődni, amíg meg nem érkezik a menetrend szerinti Volán-járat.
Vajon méltók vagyunk-e az épített örökségre, mindarra a szépségre, ami fővárosunkban körülvesz, vagy azok a magyarok, akik több mint száz évvel ezelőtt felépítették Pestet mások voltak? A Szabadság tér ma tökéletes kifejezője mindannak, ami a magyar tudatban összezavarodva él történelemről, világról és életről. – A teret elemző cikksorozatunk első részét Weiner Sennyey Tibortól ma, másodikat Petneházi Gábortól holnap olvashatjátok a DRÓTon.
„Ez egy versenypiac, ahol egy kiadó megbukik, ha politikai alapon dönt.” – nyilatkozta Nyáry Krisztián, kommunikációs szakember, író, irodalomtörténész, akit most neveztek ki a Magvető Kiadó igazgatójának. Az odavezető útról, a kiadói háttérről, a többi nagy kiadóról, az irodalom XXI. századi szerepéről, és a pletyka és irodalomtörténet különbségéről beszélt a DRÓTnak.
Nem biztos, hogy egy identitás olyan egyszerűen összerakható, és lehet, hogy megfontolandó az a gondolat, hogy minden nemzetiség torzulás az alapvető emberihez képest. Nem azt mondom, hogy ez így van, csak azt, hogy ezen érdemes lenne eltűnődni mielőtt olyan kijelentéseket teszünk, hogy „azok” vagy „ezek”, „ilyenek” vagy „olyanok”. – Patrick J. Geary az Atlantisz Kiadónál megjelent könyvéről Weiner Sennyey Tibor recenzióját olvashatjátok a DRÓTon.