Egy kiadatlan Allen-vers/dal, amit Bob Dylan születésnapján fedeztek fel újra. A vers egy hangszalagról a Stanford archívumból való (a felvétel 1972-ből származik) –, amit itt tudsz meghallgatni
AG: Szeretnék még több zenét játszani…
Riporter: Válaszolnál egy kérdésre? Volt alkalmad találkozni Bob Dylannel?
AG: Igen – nos, már… úgy fél éve nem láttam. Egy évvel ezelőtt sokat találkoztunk, és kaptam tőle üzeneteket, de mi is a kérdésed?
Riporter: Arra lennék kíváncsi, hogyan haladnak a dalai, mit tervez?
AG: New Yorkban kószál, meglátogatja a régi barátait, csavarog, elmegy emberekhez, zenél David Bromberggel és más zenészekkel, sok felvételt készít. Egy éve például eljött hozzám, együtt dolgoztunk, aztán bementünk a stúdióba, és felvettünk egy lemezt, ami előbb-utóbb meg fog jelenni. Szóval most kicsit újra felfedezi azt a világot, amit korábban elhagyott – és érdekli az improvizáció mint forma. És lemondott a hatalmáról, mindent eldobott. Leépítette a saját ügynökségét, kevesebb ember dolgozik neki, kevesebb ügyvéd, kevesebb könyvelő – lemondott világi hatalmáról, így ma már akkor sem tudna egy hatalmas koncertet csinálni, ha akarna. Végre önmaga lehet. Mert ha olyasmit akarsz csinálni, mint a Rolling Stones, ahhoz több száz ember kell – neki meg maradt öt-hat embere, mert…
Riporter: De azért még mindig megvan a kozmikus tudata?
AG: Ó, még inkább – annyira, hogy ezért dobott el minden hatalmat!
Riporter: Ez mikorra tehető?
AG: Az elmúlt hét… az elmúlt… ’68 óta. Ez egy lassú folyamat. Négy gyereke van otthon, akik kiszínezik a falakat zsírkrétával. Szóval normális apai életet él, tudod, a gyerekei feleselnek neki.
Riporter: Szóval csak él…
AG: Él, de közben felfedező lett. Héberül kezdett tanulni, elment Izraelbe…
Ezután Allen Ginsberg, miközben harmóniumon kíséri magát, dalba fordítja át a beszélgetést, a címe: „Azt hiszem” – spontán improvizáció. A vers magyar fordítása elhangzott a Kacsakő Irodalmi Színpad 2025/2 eseményén, a Mester Csabi és barátai – dalok és versek Bob Dylan kalapjából koncerten, amit itt tudsz meghallgatni, megnézni 2025. június 21. 18:00-ás premiertől kezdve. (Gyertek a Kacsakő Irodalmi Színpadra, részletes program itt olvasható a DRÓTon.)
Allan Ginsberg: Azt hiszem…
(I Guess)
Azt hiszem, elege lett abból, hogy minden reggel attól kell félnie, hogy ma végre lelövik.
Talán abból is elege lett, hogy egy bedrogozott bohóccá vált.
Talán vissza akart menni, és újra felfedezni New Yorkban a MacDougal utcát.
Azt hiszem, megunta a túl absztrakt kozmikus tudatot.
Azt hiszem, vissza akart térni az otthonába, a gyerekekhez, a pelenkákhoz, a fürdetésekhez.
Azt hiszem, inkább saját kölykei pelenkáját akarta cserélni, mintsem elveszni egy végső vagy metaforikus aktusban.
Azt hiszem, úgy érezte, elég aranya van már az úthoz.
Azt hiszem, úgy érezte, Amerika már elég nagy nélküle is, nem kell tovább jelen lennie benne.
Azt hiszem, úgy gondolta, prófétaként jobb példát kell mutatnia, és vissza kell húzódnia a világ zajától.
Azt hiszem, a kínai zen ürességét választotta, és névtelen csavargó lett.
Azt hiszem, úgy gondolta, hogy jobb önként lelépni a magas színpadról, mint leesni onnan.
Azt hiszem, magányos és szomorú lett, és ki akart szállni.
Azt hiszem, azt tette, amit bárki józanul tenne.
Különben, mint Mick Jagger, kénytelen lett volna selyemfüggönyökbe burkolózva színpadra lépni,
és körberepülni a világot gyémántokkal ékesített kísérettel.
Azt hiszem, úgy érezte, eleget használt már az elektromos áramellátásból.
Azt hiszem, tudta, hogy a halál angyala is meghal egyszer.
Azt hiszem, először sóhajtott fel végre halandóként.
Azt hiszem, meg akarta találni saját halandó helyét.
Azt hiszem, meg akarta simogatni saját családjának arcát.
Azt hiszem, úgy döntött, szerényebb lesz és kegyelemmel él.
Azt hiszem, egy ősi zsoltárból akart tanulni.
Ezért tanult héberül, mint amikor levegőért küzdött a víz alatt.
Azt hiszem, csendben akart tanulni egy újfajta dalt.
Azt hiszem, úgy gondolta, nem jár mindenkinek mennyei szeretet.
Bizonyára igazi poklokat látott maga körül lebegni.
Bizonyára poklokat és orgyilkosokat látott, akik a szívét célozták.
Azt hiszem, úgy döntött, hogy élve hal meg.
Úgy, ahogyan az ősi élet-halál szentek is, fölé emelkedett mindennek
– és ne feledd: többet nem akart magának hazudni.
Azt hiszem, úgy döntött, olyan lesz, amilyen a élet kék hullámzása.
Azt hiszem, úgy döntött, mint Prospero, a varázspálcáját az óceánba hajítja.
Elégeti varázskönyveit, visszatér Genovába, és valami máshoz kezd.
Azt hiszem, mint Prospero, úgy döntött, mert látta, hogy a világ csak álom.
Minden harmadik gondolata: a sír – és minden szamszára ami oda vezet,
És letette a bodhiszattva fogadalmat, és látta megcsillanni a halál aranyló fényét.
Azt hiszem, úgy döntött, nem kell többé nagynak lennie.
Azt hiszem, úgy döntött, nem ő a nagy kozmikus disznó.
Azt hiszem, úgy döntött, hogy véget vet ennek a dalnak, és tisztábban tűnik el, mint most a hangom.
(Weiner Sennyey Tibor fordítása)
