Hajléktalanok az operában

DRÓT: Az egyetlen hajléktalan című opera 2015. májusában került először a nagyközönség elé. Hány előadás tartottak eddig, és mekkora nézettséggel?

COL LEGNO: Örülök, hogy 2015-ben egyáltalán összejött az az egyetlen előadás is. A színpadra állításhoz három millió forintot, és egy nagy stábot kellett összeszedni. Nekem, mint null kilométeres, önjelölt rendezőnek egy színpadképes előadást kellett megvalósítanom. Rengeteg, a témához kapcsolódó felvezető, érzékenyítő programot szerveztem mind a nagyközönség, mind a hajléktalan emberek és ellátóik felé 2015-ben. Nem is tudom, hogy tudtam mindezt szinte egymagam megcsinálni. Időnként meglepődöm, amikor visszanézek az ebben az időszakban megtörtént események mennyiségére és színvonalukra.

A 460 fős Csepel Színházban 300 ember látta a premiert.

DRÓT: Rengeteg energiát és időt fektettél a darab sikerességébe. Elégedett vagy az eredménnyel?

COL LEGNO: Nem, abszolút nem. Nagyon nem. Pontosabban az opera stábjának munkájával elégedett vagyok, hiszen az előadás szerintem jól sikerült. A hajléktalanopera-projekthez kapcsolódóan a hatás, eredmény tekintetében azonban kifejezetten elégedetlen vagyok. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor arról van szó, hogy az emberi agynak mennyire kis százalékát használjuk ki. Lehet, hogy kissé sántít a példa, mégis ezzel tudom érzékeltetni. Pont a múlt héten beszéltem érintett hajléktalan emberekkel. Olyanokkal, akik értik és érzékelik a hajléktalanságot és a problémát. Velük tökéletesen egyetértve, – ahogy szoktam mondani, már amennyit csak én tudok a hajléktalanságról –

nagyon rövid idő alatt, értelmes módon meg lehetne szüntetni a hajléktalanságot Magyarországon.

Ők ezt 2-5 évre saccolják, én azt gondolom, hogy 8-10 év alatt nagyon tudatos munkával, „odaengedve az asztalhoz” mind a szociális szakembereket, mind a civileket, mind – akár törvény által előírt módon – a társadalom tagjait és az egyházakat (aki kimaradt szóljon) fel lehet számolni a hajléktalanságot. A németországi minapi példa engem is meglepett: hajléktalan szállón ma Náluk csak és kizárólag menekültek vannak. Ennyi!

DRÓT: Mennyi idődet veszi igénybe a marketing és folyamatban lévő előadások? A fő vonalat még mindig te viszed a hátadon?

COL LEGNO: Ebben a hajléktalanopera-családban én vagyok a sztereotip anya! Jelentem van pár gyerekem és időnként nagyon furán viselkednek, állnak dolgokhoz.

DRÓT: Bejelentettétek az operát az Artisjusnál. Mekkora összeget kaptak a hajléktalan társszerzők az elmúlt évben ebből?

COL LEGNO: Heten írtuk ezt az operát. Hatan a szövegkönyvhöz adtak alapot, a zenét jómagam írtam. Én lemondtam a szerzői jogdíjam feléről a javukra. Sajnos azok az emberek, akik hajléktalanok voltak a műbejelentéskor (2014. február), azóta mind meghaltak. A jogutódokat kellene erről megkérdeni. Valószínűleg nagyon kevés összeget kaptak egyébként. Jelenleg az ötletgazda- zeneszerző, az egyik nem hajléktalan, nyugdíjas biológia-földrajz tanár és költő, Lengyel Géza (diákjai közül több mint 100 országos döntős volt hosszú tanári pályafutása során) és az egykor hajléktalan, ma már rendezett körülmények között élő, Sárközi László (az egyetlen Faludy György tanítvány) maradtunk a társszerzők közül. Csábi István hajléktalan emberként Örkény-díjat nyert író, az opera alaptörténetéül szolgáló novella (Az egy szem hajléktalan) szerzője és Leé József (a Legyen Ön is milliomos!-ban milliókat nyerő) rendkívül intelligens, otthontalan költő 2014-ben; Andresin József hajléktalan költő (Magány c. versének elemzése 12 évvel ezelőtt érettségi tétel volt) 2015-ben, és Andrássy György a hajléktalan emberek sorsát szívén viselő költő szerzőtársunk 2016-ban hunyt el.

DRÓT: A premierből befolyt összeg mennyi volt és kiknek adtátok?

COL LEGNO: 356 000 forintot – a teljes nettó jegybevételt – tudtuk szétosztani. A Fedél Nélkül utcalap szerzőinek és terjesztőinek egy ösztöndíj pályázat keretén belül adtuk a bevétel egyik felét, és a Diótörés Alapítvány hontalan fiataljainak gyógyszer- és vitaminszükségletére a másik részt. Sajnos a kiosztott pénzből részesülő két hajléktalan ember is elhunyt időközben és idő előtt.

Nem egy életbiztosítás a hajléktalan lét.

DRÓT: Te milyen módszert javasolsz a hajléktalan emberek támogatására?

COL LEGNO: Kétfelé választom a dolgot. A hajléktalan kérdést pozitív értelemben megoldani kell, nem támogatni a hajléktalan embereket. Ezt a megoldást nem az átlagember fogja tálcán szállítani. Persze, a megoldás előtt a támogatás is valamelyik lépcsőfokon ott van. Ha már támogatás, akkor én személyesen – mert engem kérdezel – a következőt javaslom:

mindenki a saját környezetében (lakóhely, munkahely, gyerekei iskolája stb.) akár figyelemmel és/vagy ruhával, élelemmel, pénzzel nehézsorsú hajléktalan vagy a hajléktalanság szélén lévő embereket direktben, közvetlenül támogasson.

Nem is gondolnánk, hogy mekkora segítség ez egy utcán élő embernek. Pozitív spirálba rakhatjuk az illetőt, ha figyelünk rá. Ez az üzenetem is egyben az olvasóknak.

Azt mindenképp tudni kell, hogy minél több idő telik el az utcára kerüléstől, annál nehezebb egy értelmes lépésre ösztönözni a saját érdekében egy hajléktalan embert. Tehát egy, vagy több kudarc a segítő civil ember részéről ne tántorítsa el őt a további támogató hozzáállástól, cselekvéstől.

DRÓT: Miben nyilvánul meg szerinted e téren a társadalmi felelősségvállalás?

COL LEGNO: Mindenki írjon egy operát a témában! /Vágja rá viccesen/ Bármiben, amikről fent beszéltem. A társadalom emberekből áll, az embernek segítenie kell a másik embert, ha már ideológiák, mindenféle érdekek, rendszerek és „katonáik” ezt nem teszik meg. Erről mindig az a történet jut eszembe, hogy egy barátom 3 gyereket szült és nevelt fel.

Míg az elsőt várta: – Anyuka, ne hozzon be semmit a kórházba, mert itt rend és tisztaság van. Itt nálunk minden van. Nagyon vigyázunk, nehogy valami fertőzés bekerüljön ide.

A másodiknál: – Pár dolog nincs itt nálunk sajnos a kórházban. Erre és erre szükség lenne.

A harmadik gyerkőcnél: – Tudja, az ezen a hosszú listán lévő dolgokat mindenképp be kellene hoznia majd a várandósság vége felé.

DRÓT: Azt mondtad egy interjún, hogy fogsz írni egy könyvet az opera történetéről. Ez jelenleg milyen stádiumban tart? El kezdted-e már írni, vagy ez még a jövő zenéje?

COL LEGNO: A könyvet elkezdtem már írni. A címe volt meg legelőször, egyelőre nem árulom el. Egy neves dokumentumfilm-rendezővel felvettük már a kapcsolatot, hogy ne csak az általam összerakott film (DVD-n megjelent 2016-ban, kereskedelmi forgalomban nem kapható), hanem egy nagyon komoly dokumentumfilm is készüljön az immár kétkörös (2015 és 2017) hajléktalanopera-projektből.

DRÓT: Az volt a koncepció, hogy te elindítod ezt a művet, és végül majd átveszi valaki ezt a stafétát? Ez mennyiben valósult meg? Megtudsz nevezni olyan személyt/ személyeket akik felkarolták a témát?

COL LEGNO: Különálló szigetekként működik ma minden hazánkban, így van ez hajléktalanság témában is. Nem vették komolyan, vagy nem akarták komolyan venni ezt a hajléktalanoperát a honi hajléktalanellátók és más szervezetek. Jelzem, szinte mindegyik nagynak vagy közepes méretűnek ill. néhány kisebb szervezetnek is jeleztem, hogy itt ez a hajléktalanopera és bevetésre vár a hajléktalan emberekért. El vannak a saját problémáikkal foglalva. Számomra ez furcsa és elfogadhatatlan.

Remélem nem hagyok ki senkit, a Diótörés Alapítványra mindig számíthatok, időnként apróságokban a Menhely Alapítvány besegít, még apróbb dolgokban a Málta is mozgósította magát. A Hajléktalanokért Alapítvány kiemelten közhasznúnak nevezte a hajléktalanoperát, így szerény összeggel támogatták a 100 db DVD-n megjelent, az operaprojektről szóló filmet. (Ebből 20 db angol nyelvű).

A 2017-es etaphoz kötődően: egyházi vonalon látok nagyon pozitív mozgolódást. Kiemelendő a Budapesti Kolping Katolikus Iskola, ahol egy teljes érzékenyítő napot szerveztem hajléktalanság témában a diákoknak. Az iskola cserébe pénzzel honorálta a hajléktalan előadókat, kamionnyi ruhaadományt gyűjtöttek a szülők, és szintén a hontalan előadók egy jó nehéz egységcsomagot is kaptak. A Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban egy hajléktalan képzőművész-költő tartott egy nagyon érdekes tanórát, majd az érintett osztály szülői egy nagyon komoly mobiltelefonnal, a művész szállóját pedig a saját maguk által sütött édességgel ajándékozták meg. Az előadáshoz is kaptunk ugyaninnen kellékeket.

Az evangélikus egyház egy témabeli érzékenyítő foglalkozás után ismertettek össze a Kispesti evangélikus gyülekezet vezetőjével, aki meghívta a produkciót a templomukba. A PAX TV-s műsorán többször lehetőséget biztosított a hajléktalanság bemutatására és a hajléktalanopera propagálására. A Védegylet vezetője rendesen belecsapott a lecsóba és pár barátom a díszletek, jelmezek legyártásában, beszerzésében. A Karitatív Kultúrkör is besegít – ingyenes kulturális eseményekre vadászik és teszi közzé Facebook oldalán a rászorulóknak. És nem utolsó sorban természetesen a barátok és magánszemélyek.

A probléma az, hogy alapvetően nem a hajléktalanopera színpadra állításához kell a segítség, hanem a hajléktalan embereknek és a hajléktalanság leküzdéséhez,

amelynek sokak véleménye szerint egy remek eszköze, állomása ez a hajléktalanopera.

DRÓT: Tervezel más művet is mely kapcsolatban áll a hajléktalanokkal?

COL LEGNO: Nem. Viszont a Védegylet vezetőjével elkezdtünk azon agyalni, hogy hol, milyen formában lehetne ezt a hajléktalanoperát illetve a szellemiségét továbbvinni, bemutatni részeket a zeneműből. Például a Szigettel zajlanak egyeztetések, jó lenne egy belvárosi lakóház udvarán csinálni valamilyen előadást vagy keresztmetszetet a darabból, egy flash mob mindig hatásos, továbbá van még rengeteg ötletünk, amiket elkezdtünk szervezni.

Előbb azonban

a három idei előadást csináljuk meg (április 8. Óbudai Kulturális Központ; május 14. Kispest Evangélikus Templom; június 8. Csepel Bajnokok Csarnoka).

Szeretném kiemelni, hogy 2017-ben a teljes stáb ingyen, fellépti díj nélkül lép fel az előadásokon, amelyeknek a teljes bruttó jegybevételét hajléktalan embereknek adjuk. A jelen interjúban korábban említett két társaságon kívül egy kispesti hajléktalan család is részesül a bevételből.