Magyar költő, író, műfordító, szerkesztő és utazó. Több verses-, esszé-, novelláskötet, kisregény és dráma szerzője. Az olvasás és írás mellett kertészkedik és gyakorló méhész. Legutóbbi könyvei a ‘Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve’ és a ‘Weöres Sándor kozmikus költészete és titkos világai’ és 'A méhészet művészete' című kötetek.  Békássy Ferenc írásainak egybegyűjtője és életrajzának írója. Az újraindított online DRÓT főszerkesztője 2014 óta.

Centauri Jack Londonja

Az irodalom egyik feladata, hogy ne az út szélén stoppoljon, de valahogy mégis párbeszédet tudjon kezdeményezni… – mondta Centauri, akinek most jelent meg Jack Londonról szóló regénye, a Jákob botja. A szerzővel egy héttel Jack London emléktúrája után újabb interjút készítettünk, amit most megnézhettek a DRÓTon, továbbá olvashattok a regényből is egy rövid részletet.

Weiner Sennyey Tibor: Az örök visszatérés elve /esszé és videó/

Lehet-e írni egy kétszáz éves naplóról úgy, hogy száz éve olvasták utoljára? Milyen szexuális irányultsága volt Békássy Ferencnek? Ez tényleg kérdés, vagy vannak fontosabb dolgok is? Irodalmi vándor konferenciát rendeztek öt helyszínen Vasi Őrtüzek címmel Vasmegyében, melynek központi témája Kisfaludy Sándor, Szegedy Róza, Békássy Ferenc, Nagy Gáspár és a vasi irodalmi hagyomány volt. Az előadók között ott volt Fűzfa Balázs, Markó Péter és mások mellett lapunk főszerkesztője, Békássy Ferenc hagyatékának gondozója és életrajzának írója. A zsennyei kastélyban tartott előadást most megnézhetitek és az esszé változatát el is olvashatjátok a DRÓTon.

Ady Endre

Az extázishoz való jog, avagy Baudelaire és Ady a Pimodán Palotában

„Az igazság az, hogy Baudelaire és Ady azzal a rettenettel szembesült, amit Edgar Allan Poe és H. P. Lovecraft annyira jól leírt, és ők rettegés helyett, terápiát kerestek, amihez a megfelelő szert maguknak a hasisban és a borban találták meg.” – 1919-ben ezen a napon halt meg Ady Endre. Ez alkalomból elolvashatjátok a DRÓTon Az extázishoz való jog, avagy Baudelaire és Ady a Pimodán Palotában című esszét Weiner Sennyey Tibor Az elveszett királyság című, 2015-ben megjelent könyvéből. Ha tetszett: adjátok tovább.

Hamvas Béla

Gyűlölni szabad

Színház után későn érünk az állomásra. Ritkán engedhetjük meg magunknak, de legalább néha, ha zuhog, ha nyolc fok van és este tíz, akkor talán lehet, hogy taxiba üljünk. A taxis, nagy bajuszú ember, hosszasan gondolkozik, hogy két rongyért felvigyen-e a hegyre, és miközben tűnődik, hagyja, hogy álljunk az esőben. Már ekkor elöntött valami sötét sejtelem, de érdekelt mi lesz. Elindultunk, és két perc sem telt bele, már zúdult is a panasz áradat: „Régen minden jobb volt, főleg az utak. Meg a kereset. És a foci. Főleg a foci.”

Bádogelefánt

Megnyílt végre a Bádogelefánt!

Formanek Csaba a budapesti színházi élet egyedi figurája, akit a kezdetektől fogva követek, figyelek, becsülök. Csaba két darabomat is megrendezte, eljátszotta az általam megírt Diogenészt, és közben – talán nem túlzok –, barátok lettünk. Ez az írás nem a közös darabokról, a Radikális Szabadidő Színházról, nem az elmúlt évekről, és még csak nem is a barátságunkról fog szólni, hanem a Bádogelefánt kapcsán arról, hogy mi az igazi színház, mi az igazi költészet, mi az igazi művészet és élet. Nagy szavak. Azok.