Nosztalgia a végigolvasott nyarak iránt – Beszélgetés Wirth Imrével
„Miénk lehetne a világ, de lehet, hogy mindig későn van már.” – erről is beszélt Wirth Imre Magyary Áginak a DRÓTon.
„A szerelem: visszatáplálás.” – Tóth Júlia Éva versei
„A négyhaton konstatálom, hogy mi is / egymás hiánybetegségeire lettünk / infúzióba töltött tápanyagok. / A szerelem: visszatáplálás.” – Tóth Júlia Éva versei a DRÓTon.
Arany eposzunk, avagy az elveszett magyar mitológia és elfelejtett epikus hagyományunk
Nem a Karácsonyt és nem a naptári Újévet, hanem a Fény Ünnepét, a téli napfordulót ünnepelték őseink, ebből is látszik, hogy itt kultúra-csere és kultúra-vesztés történt. Hová tűnt ily nyomtalanul ez az ősi magyar hagyomány, amit a magyar ősköltészet őrzött? Milyen lehetett a magyar őseposz, amely tárháza és kincsestára volt a magyar történelemnek, költészetnek és ne féljünk kimondani: önismeretnek.
Ezeregyéjszaka meséi – A ‘Testodüsszeia’ kilencedik része
Engem ezért sem zavart soha, hogy ügyetlen vagyok, mert ezt nem sikertelenségként éltem meg, hanem egy remek alkalomként az emberek alaposabb megfigyelésére. Jegyzetelni sem jegyzeteltem, még mielőtt ezt valami túltáplált irodalomtörténész megkérdezné, mert egyszerűen nem lehet úgy jól figyelni, ha közben körmölünk.
Graciela Iturbide: a halált kergető, műfajokat meghaladó fotós
Mit jelent az, ha egy művészt nem lehet stílusokba helyezni? Egyáltalán meghúzható egy határ ott, ahol ez nem valaminek hiányából, hanem valami megfoghatatlan jelenlétéből fakad? A fogalmakba zárt alkotások nem akkor válnak művészetté, ha kitörnek a keretek közül? Miért keresünk szavakat a megmagyarázhatatlanra? Ezek a kérdések valamiért újra és újra felpattannak bennem, amikor Iturbide képeit nézem… – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról szóló írásának második része.
A Kettőspont Színház 2023 decemberi programjai!
Itt olvashatjátok a Kettőspont Színház 2023-as decemberi programjait. Szeretettel ajánljuk őket. Zárjuk együtt az évet kortárs magyar alkotókkal és barátokkal!
Kecskeének – A ‘Testodüsszeia’ nyolcadik része
Oliver Sacks úgy véli a betegség nem szenvedés és gyötrelem, mint ahogy azt mindenki képzeli, hanem tulajdonképpen nem más, mint énvesztés. Az egyetlen mentsége, hogy ő neurológusként, és azon belül is az agy szakértőjeként, főleg az agyban keletkezett alul vagy túlműködések okozta betegségek ismerője. De ettől még érvényes az a felvetés, hogy a betegség miképpen változtatja meg identitásunkat. Milyen átváltozások kiváltója lesz, ha életünk mindennapjait meghatározza egy másfajta állapot. Megmarad az én olyannak, mint korábban volt, vagy az identitás alfája és ómegája már maga a betegség?
A „Piros gomb” kiállítás megnyitója
A Polaroid Workshop III. közös kiállításának megnyitóját 2023.10.20-án tartottuk, a megnyitót most megnézhetitek a DRÓTon. A kiállítás 2023.12.04-ig látogatható 10 és 18 óra között – december 1 kivételével, amikor zárva lesz az ArtPrint Galéria (Budapest, Turbina u. 6), ezután lekerül kiállításunk lekerül a galéria falairól.
Manuel Álvarez Bravo: a szemlélődő fényképész
Ki volt Manuel Álvarez Bravo? Mi az, hogy kontemplatív művész? Hogyan vált egy csendes, visszahúzódó ember meghatározóvá a XX. század művészeinek panteonjában? – Jánosi Mózes Tibor latin fotósokról szóló sorozatának első része.
Unatkozom, tehát beteg vagyok – A ‘Testodüsszeia’ hetedik része
Nagy kérdés, hogy az unalom betegsége-e? Korunk antropológusai, filozófusai és szociológusai szerint igen, ám Oliver Sacks a híres neurológus, aki remek könyveket írt érdekes eseteiből, többek közt a minden tekintetben zseniális című A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más történeteket, úgy véli a betegség helyes definíciója: valamiből túl sok vagy túl kevés van. Nálam nyilvánvalóan ez utóbbi áll fenn.