Bék Timur Hintaló című verse
„Előtted állok, remeg a térdem, / titokban, mint a hintalovaknak.”
„Előtted állok, remeg a térdem, / titokban, mint a hintalovaknak.”
„Tulajdonképpen felnőtt vagyok, úgyhogy kénytelen voltam a kamaszos lehangoltságomat felnőttes rezignációvá avanzsálni. ” – mondja Bék Timur az 1997-ben született költő. Második kötetről, a költők túlmisztifikálásáról, a slam-poetryről, az oktatás megreformálásáról, a kötelező olvasmányokról, felnőttségről és generációjáról nyilatkozott a DRÓTnak.
Amikor kicsi voltam, a lemezhallgatás nagyszerű időtöltés volt a családunkban. Óvodáskoromban leginkább nagyapa volt ebben partnerem – tekintve, hogy életkorom ugyan óvodás volt, de helyzetem nem éppen, hiszen odahaza múlattam az időt nagyszüleimmel. … Az idegennyelvű slágerekkel kitágult a tér gyermeki fantáziám előtt. A ’Words don’t come easy’ kezdetű dalt teli torokból fújtam, a ’pörc donkámízíííí’ magyarosított formában, és meggyőződésem volt, hogy a ’Drunken sailor’ című nóta egy bizonyos Ralf királyfiról szól, hiszen a refrénjében elhangzik, hogy ’vé, hé, Rálf királyfi’ eredetileg: ’Way hay and up she rises’. :
Kolozsvár. 2010-es évek eleje vagy közepe. A szokásos bábszínházi előadás helyett valami szokatlant látok, Az árnyak színházát. Megdöbbent. Honnét jön? Mit akar? Ez nem is gyerekeknek való! Ez pont nekem való! Varázslat, ami napokig fogva tart, úgyhogy beharangozom az ismeretségi körömben, ez az a muszáj előadás, amit látni kell. … Kolozsvár. 2022 ősz. A Főtéren iszom egy kávét Patka Ildikóval, bábszínész barátnőmmel, aki ‘Az árnyak színházában’ a főszerepet játssza, Oféliát. Ismét zajlik a próbafolyamat, újságolja, télen lesz a bemutató. … Úgy nyúlni a legnagyobbhoz, hogy a legkisebb is be tudja fogadni, ez számomra a legmagasabb művészet. – Gergely Edó írása és Oana Pop fotósorozata az előadásról.
A Törökország délkeleti régiójában és Szíriában hétfő hajnalban bekövetkezett hatalmas erejű földrengés és az azt követő szintén erős utórengések nyomán napok óta folynak az intenzív mentőmunkálatok a térségben. Schmidt Szonja Emesét, a kiváló török fordítót kértük meg, hogy röviden foglalja össze a helyzetet és azt, hogy mi, magyarok miben és hogyan segíthetünk a bajba jutott törököknek.
„Szeptember végén jártak, amikor egy kiadósabb éjszakai esőzés utáni reggelen Nánás Gyuri úgy döntött, aznap nem mennek erdőlni, nem gyúrják a sarat. Anti gondolta, kihasználja a szabadidőt, s nekifog almát szedni a kertben, de a fák vizesek voltak, ahogy egynek nekitámasztotta a létrát, máris jött a hideg zuhany, a létrafokok is átnedvesedtek, csúsztak.”
Zsidó Ferenc 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron él. Író, kritikus, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. Készülő regénye az ‘Anti’ egy szociografikus elemekkel átszőtt társadalomregény a székelység mai állapotáról. A DRÓTon most részletet olvashattok készülő könyvéből.
Miért igényli a magyar társadalom azt, hogy Petőfi apja Széchenyi legyen? Vagy miért vágyik arra, hogy Petőfi ne haljon meg a szabadságharc leverésekor, hanem Szibériában folytassa költői életművét orosz nyelven? Miért kell Gabriela Mistralnak forradalmárnak lennie? Miért fontos az, hogy kivel osztotta meg az ágyát? Lehet-e bármelyik ország szociális problémáira identitáspolitikai pirulákat szedni?
Nyolc előadás lesz februárban a Kettőspontban. Kattints a DRÓTra, írd be a naptáradba és találkozzunk a színházban.
„Mindig vallottam és most is vallom, hogy a jó művészet, az mindenkor a társadalom lelkiismerete, ez a hitvallásom… A lelkiismeret és az igazságérzet mindenekelőtt.” – Chochol Károly fotóművész életművét bemutató kiállítás 2022 novemberében nyílt Budapesten, a DRÓTra lánya, Chochol Etelka válogatott pár képet, most egy rövid összeállítással búcsúzunk a jelentős fotóművésztől.
„A mi kultúránk és a nyugati kultúra között bizonyos értelemben oly áthidalhatatlan a különbség, mint egy szanatórium betegeinek gondja és a névtelenül elhulló állatok haláltusája között.” Pilinszky János – Szerencsére a névtelenül elhulló állatok kínzó és zavaró agóniájával nem kell nap mint nap szembesülni, mivel remekül meg lehet a valóságot úgy konstruálni, hogy azt a kényes idegrendszerű szanatóriumi betegek is fel tudják dolgozni: a háború valójában fennkölt szabadságharc, ahová csillogó szemű, mosolygós fiatal nők vonulnak be, és még véletlenül sem vértől tocsogó mészárszék, ahol úgy fityeg a kiszakadt vese a háromnapos hullán, mint ideges haditudósító nyelve hegyén rekedt polkorrekt jelző.