Budapest angyala
A minap felmerült a spanyol törvényhozás kulturális bizottságában, hogy tisztelettel kellene adózni Ángel Sanz Briz emlékének, amit a honatyák bőszen leszavaztak mondván, ő is csak egy fasiszta volt.
Magyar író és tanár.
Magyar író és tanár. Magyary Ágnes 1975-ben született Kolozsváron, 1989 óta Budapesten él.1995 óta publikál, hazai és határon túli (erdélyi, romániai) lapokban, könyvkiadóknál. Díjai: Méhes György debüt-díj (2004); Mikó András-díj (Brassó, 2007), Fehér Klára irodalmi-díj (2015), Látó-nívódíj, próza kategória (2019), József Attila-díj (2021). Kötetei: Periton ( 2004, novellák); Az ördög operába készül és más történetek (2013, novellák); Rövidzárlat az alvilágban (2016, kisregény); Víziló a Szamosban ( 2018, regény); Madrid (2022, regényes útirajz) Az örök székely (2024, regény).
„A színházban látom a csodát” – Bodor Géza színész, rendező
„Az az ember vallott kudarcot, aki csak és kizárólag a tudományra támaszkodott, és az az ember vallott kudarcot, aki csak és kizárólag a hitre támaszkodott.” – Bodor Géza rendezésében egy éve látható az Ágnes, báránykám című dráma Fodor Boglárkával, Pásztor Edinával és Gubík Ágival a Kettőspont Színházban. A március 24-ei előadás után, magát a rendezőt kérdeztem a darabról.
A királynő meztelen – szubjektív kritika a TÁR c. filmről
Mi a hatalom? Mit lehet vele kezdeni? Hogy kell benne viselkedni? Másképp viselkednek-e a nők, a hatalomgyakorlása közben, mint a férfiak? Hogy hat a személyiségünkre a siker? Ha tehetségesek vagyunk akkor már bármit megtehetünk?
Felülkerekedni démonainkon – Bék Timur interjú
„Tulajdonképpen felnőtt vagyok, úgyhogy kénytelen voltam a kamaszos lehangoltságomat felnőttes rezignációvá avanzsálni. ” – mondja Bék Timur az 1997-ben született költő. Második kötetről, a költők túlmisztifikálásáról, a slam-poetryről, az oktatás megreformálásáról, a kötelező olvasmányokról, felnőttségről és generációjáról nyilatkozott a DRÓTnak.
Pablo Neruda, le veled!
Miért igényli a magyar társadalom azt, hogy Petőfi apja Széchenyi legyen? Vagy miért vágyik arra, hogy Petőfi ne haljon meg a szabadságharc leverésekor, hanem Szibériában folytassa költői életművét orosz nyelven? Miért kell Gabriela Mistralnak forradalmárnak lennie? Miért fontos az, hogy kivel osztotta meg az ágyát? Lehet-e bármelyik ország szociális problémáira identitáspolitikai pirulákat szedni?
Lehet-e két lélekkel élni?
„A mi kultúránk és a nyugati kultúra között bizonyos értelemben oly áthidalhatatlan a különbség, mint egy szanatórium betegeinek gondja és a névtelenül elhulló állatok haláltusája között.” Pilinszky János – Szerencsére a névtelenül elhulló állatok kínzó és zavaró agóniájával nem kell nap mint nap szembesülni, mivel remekül meg lehet a valóságot úgy konstruálni, hogy azt a kényes idegrendszerű szanatóriumi betegek is fel tudják dolgozni: a háború valójában fennkölt szabadságharc, ahová csillogó szemű, mosolygós fiatal nők vonulnak be, és még véletlenül sem vértől tocsogó mészárszék, ahol úgy fityeg a kiszakadt vese a háromnapos hullán, mint ideges haditudósító nyelve hegyén rekedt polkorrekt jelző.
A magyar mágikus realizmus hasznáról és káráról
„A neurózist legjobban neurózissal lehet gyógyítani, mint az köztudott. A gyógymódok egyike a regényírás. Intenzív terápiája a családregény.”
„Színházat mindenkinek!”
„Van egy fesztiválunk a TeatRom. Ez Borsod megye apró falvaiban, meg cigányok lakta településein valósul meg. Színházat, meg mindenféle kulturális eseményeket viszünk ezekre a helyszínekre. Idén összesen 4 millió forintunk volt, miközben 14 millió volt a költségvetés.” – Simon Balázs rendezővel beszélgettünk részvételi színházról, rendezőkről és a Teatromról.
„Nem félek attól, hogy nekünk orvosoknak nem lesz dolgunk, ha itt lesz a mesterséges intelligencia…”
Mik azok és mi számít ritka betegségek? Mennyire befolyásolják a génjeink, hogy milyen betegségekre vagyunk fogékonyak? Milyen fontos az életmód abban, hogy teljes értékű öregkort élhessünk? Mi történik a bioinformatikában? Miért fontos az orvos-beteg személyes kapcsolata? Interjú a DRÓTon Molnár Mária Judittal, a Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézetének igazgatójával.
Tékozló tudatok – Márton Evelin „Farkashab” című könyvéről
„1992. május, a piac fölött nyolc emelet magasságában. Tizenkét éves vagyok, és mindenféle idegállapot vesz erőt rajtam. Váltakozik a bágyadtság, az eszeveszett tettvágy és a tökéletes közöny. Időnként naplót írok, a régi dolgokról is. Van néhány barátom, de csak a magány burkán túl, amelynek köszönhetően még mindig felerészben kétvízközi indián és tuareg vagyok. Olvasok, most éppen az ördög színeváltozásáról.” – Márton Evelin az a szerző, aki mindig ugyanazt a történetet írja állítólag ezzel mindenki így van, de mivel imád címeket adni – és fene egye meg, iszonyú jól is csinálja – különböző címek alatt adja ki ugyanazt a sztorit. A műfajt is megjelöli a könyvében: archív napló. Ezt nevezem én átvágásnak; de lássuk, mit akar a szerző.