Magyar író és tanár.
Magyar író és tanár. Magyary Ágnes 1975-ben született Kolozsváron, 1989 óta Budapesten él.1995 óta publikál, hazai és határon túli (erdélyi, romániai) lapokban, könyvkiadóknál. Díjai: Méhes György debüt-díj (2004); Mikó András-díj (Brassó, 2007), Fehér Klára irodalmi-díj (2015), Látó-nívódíj, próza kategória (2019), József Attila-díj (2021). Kötetei: Periton ( 2004, novellák); Az ördög operába készül és más történetek (2013, novellák); Rövidzárlat az alvilágban (2016, kisregény); Víziló a Szamosban ( 2018, regény); Madrid (2022, regényes útirajz) Az örök székely (2024, regény).
Milyen hatása van a kutyatartásnak? Hasonlítanak-e a kutyák és gazdáik? Késlelteti-e a kutyatartás a gyermekvállalást? Hol tart most a tudomány a kutyákkal? – Kubinyi Enikővel, a Junior Prima díjas és L’ORÉAL-UNESCO díjas magyar biológussal, etológussal, az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársával Magyary Ágnes készített interjút a DRÓTra.
Én is elolvastam Péterfy Gergely közösségi felületre kitett posztját, és a következő gondolatok merültek fel bennem…
„A Mediterráneum teremtette meg a „jó élet” máig legnagyobb hatású toposzait. Nem kell hősnek vagy zseniálisnak lenned, hogy egy szép kertben élvezd a madarak énekét, a finom ételeket, a tavaszi szellőt, a szerelmet vagy a barátaid visszafogott társalgását.” – vallja Bánki Éva, aki szerint: „a magyar vidéki élet a szeretet, a figyelem hiánya, no és persze a bezártság miatt olyan nyomasztó.”
Erdélyi, nő és író. De vajon hány Erdély van? Milyen a viszonya az erdélyi magyaroknak a román kultúrával és különösen a román nyelvvel? Ki az a Márton Evelin és miről ír? Magyary Ágnes kérdezte az erdélyi írónőt a Solea Minor című regénye ürügyén Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2021.
Sophie van Blitterswijk kortárs flamand költőnő, Antwerpenben született 1978-ban. Apai nagyapja háborús bűnös, édesanyja holokauszt túlélő családból származik, de ezekről nem szeret beszélni, mert szerinte a költőknek nincs életrajza.
Báró Kemény Zsigmond kezében bozótvágóval, lelkében viharokkal vágta ki a magyar próza ösvényét. Az Isten háta mögött. Jókedvvel duhajkodhattak már itt a XX. században a nagyvárosi piperkőcök, és learathatták az irodalmi babérokat, hiszen a munka javát ez a vad erdélyi báró elvégezte.
Az ominózus Jókai-vita rengeteg témát felszínre hozott, amelyeket akár külön-külön is érdemes lenne megvizsgálni kötelező olvasmányok, kánon, irodalomoktatás, női írók, kortárs irodalom, irodalomtanítás, olvashatóság, stb. Bánki Éva és Péntek Orsolya részben ezt meg is tette, én most szeszélyesen előrángatok néhány gondolatot. Figyelem: erősen ironikus hangvételű okoskodás következik!
Ő is a diktatúrában élte felnőtt életét… a szelek gyáván fújtak és a dombok suvadásosan csúszkáltak a felhorzsolt álmokon, miközben könyökkel ment a harc. Csak könyökkel.
Világvége van. Mindennap. Vagy hurráoptimizmus. Mindennap. Átmenet nincs. Józan ész nincs.
A jobb sorsra érdemes kortárs írók is boldogan győzködnek: kukába a klasszikusokkal!