Tehát nyomni kell, és ez lett a vesztem, az úton a fagyott talajból egy gyökér kibillentett az egyensúlyomból, csatt, nagy ütést éreztem az arcomon, hopp egy fa gondoltam, ilyen volt már sok, de várjunk csak, mindenem csupa vér, és nem látok a jobb szememre!
Énekelni jó! Olvashattuk többször a 70-es, 80-as években, amikor még az iskolákban Kodály módszerrel tanítottak.
Surányban a dombháton, fenyőfák mögött bújt meg Sanyi bácsi és Ami néni víkendháza. Szemközti szomszédjaink voltak az Ibolya utcában. A kedves, idős házaspárból sugárzott a szeretet egymás iránt és mások felé is.
De találni a kabátban illatot is. Egy női illat, a hajtókán, kívülről, nagyon könnyű, valami virágillat, igen, ibolya. Valódi virágból nyert, drága cseppek.
A fejsze csattogása ritmikusan törte meg a február nem várt hidegét. Az erdőben amúgy igazi téli csend honolt. És hideg, dermesztő, fogcsikorgató hideg. Az öreg mégis gyöngyöző homlokkal folytatta a munkát.
Patrícia lovaglás közben akaratlanul is elmosolyodott. Ugyanis az utca tele volt parasztokkal, és ez mosolygásra késztette őt.
Miért is érdekelné őket, hogy mit gondolnak mások?
Mi is történhetett? Hogyan került Péter üdvözlete egy hónappal a halála után édesanyja kezébe? Vajon a túlvilágról küldhette? Egészen rejtélyes eset.
Hajnalodott. A kis toboz ébredezett a fenyőfa ágán, körbenézett. Nem sok új dolgot látott, a megszokott erdőt, a maga végtelen nyugalmával. Szellő simogatta, a nap kibukkant végre, és első sugaraival végigsimított rajta. Jóleső érzés futott át rajta, a mindennapi egyhangúság számára idilli állapot volt. Látta, testvérei is felkeltek már, mindegyikük elkezdett nyiladozni a meleg hatására. A nap feljebb kúszott, a szellő azonban nem állt el, sőt, megerősödött. Az összes fa nyögött, hajladozott, s a szél immáron hevesen fújt. A kis toboz megijedt, mert olyan érzése volt, hogy nem tud elég erősen kapaszkodni, és lesodorja őt a fuvallat.
„Írjon novemberben egy novellát!” szlogennel indítottunk el idén egy felhívást a pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtárban. A szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére akartuk felhívni az emberek figyelmét. Lehetséges gondolatindítónak Szálinger Balázs Fatüzelésű című versét választottuk, de sem a témát, sem a terjedelmet nem kötöttük meg.
Számos novellát kaptunk, a legfiatalabb szerző tizenegy éves, a legidősebb túl a hetvenen. A beérkező írásokat Szálinger Balázs véleményezte. Ezúton is köszönjük neki, hogy részt vett ebben a lelkes projektben. A megjelenéshez tizenhárman járultak hozzá. Köszönjük a Drót szerkesztőségének a publikációs lehetőséget.