Ki volt ez a Lénard Jenő, aki oly nagy hatással volt az egyik legnagyobb magyar íróra Krúdy Gyulára, hogy az majdnem betért buddhista szerzetesnek? Ki volt az, aki a magyarság keleti lényegéhez vezető spirituális kalauzt adott? Ki volt az, aki az első valamire való könyvet írta Buddháról és a buddhizmusról magyarul?
Bíró Zsófia az ELTE BTK-ról való 2003-as menekülés és doktori ösztöndíj hátrahagyása után volt tanár, könyvtáros, telefonközpontos, színikritikus, pincér, felolvasó Radnóti Miklósnénál, bárénekesnő, kutyakozmetikus, kutató, kiállító és kiállított a PIM-ben. A DRÓTon most egy mélyen történelem-kritikus, cserébe viszont rövid szatíráját olvashatjátok, amelynek további folytatásaiban bálnák is fölbukkannak majd a szamádhi-életérzést népszerűsítendő, de ez még nem az a rész, ahol ilyesmivel kellene szembesülnötök : . Remek kis olvasmány, amit oroszlánoknak és Sümegi bácsiknak is egyaránt szeretettel ajánlunk.
Ha szétnézek magam körül, én a folytatás mellett tettem le a voksomat, minden gyűlölet nélkül. Ismerőseim sem „fideszesek”, de hasonlómód oda szavaztak. A migránstéma kb. 10% pluszt hozott a Fidesznek, szerintem. Anélkül is nyertek volna…
Hermkens Edit festészete a szabadság művészete, a természet rejtett arcának feltárása, egy új bioromantika, amely csak ránk való tekintettel nem lépett át még a totális absztrakcióba.
Ez az egész politika játszma, a maga fekete-fehérségével és a nyilvánvalóan nem működő dolgokkal, amiket úgy megszoktunk, hogy észre sem veszünk – mindez nem normális és nem jó.
Többfelé hallani mostanság elveszett generációról, azokról a mostanra középkorúvá érett, többnyire képzett fiatalokról szólva, akik valamikor a kétezres években mentek el Magyarországról nyugatra, odakint megtalálták a boldogulásukat, de akik eddig legalábbis még nem gondolkoztak végleges elszakadásban, ám akiket csalódott keserűséggel tölt el az újabb kétharmad és az ezzel együtt állandósulni látszó lemaradás Európától, az orosz mintájú társadalmi modell, az új feudalizmus, vagy ha tetszik neo-kádárizmus kiépülése hazánkban.
Az általános állítás mögött különböző egyéni történetek és vélemények húzódnak meg, a korábban Bezzegország-sorozatot jegyző szerkesztőnk, Petneházi Gábor története és kendőzetlenül keserű véleménye is egy ezek közül.
Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.
Nem tudom, mi volna rémítőbb. Ha emögött az eredmény mögött az informatikai rendszer meghekkelése van, vagy valóban ennyi embert lehet mozgósítani a félelem és gyűlölet jelszavaival.
Az emberek a Döbrögikre szavaztak? – kérdi Formanek Csaba színész, rendező. Szerinte ha nincs bizalom az igazságszolgáltatásban, a hírközlésben, az oktatásban és az egészségügyben, de lassan már a szabad választásokban sem nagyon, akkor az lelkileg megnyomorítja az országot.
Hogyan tovább? Úgy, ahogy eddig, vagy teljesen másképpen? A 2018-as választások margójára két gondolatot és egy kérdést szeretnék most feljegyezni.