Orfeusz a szilvalekvárban

Adél már rég nem varázsolt. Egész nap otthon ült és szipkából szívta a cigarettát. Az után hagyta abba a varázslást, hogy szilvalekvárrá változtatott. A szekrény tetején a leghátsó sarokba dugott, nehogy valaki megegyen, mielőtt visszavarázsolna. Úgy döntött, ő lesz az én végzetem – Bíró Zsófia novellája a DRÓTon.

Bíró Zsófia: Novákné és az örökkévalóság

Novákné egy reggel ellenállhatatlan vágyat érzett. Ilyesmi még soha nem fordult vele elő. Jóval nyitás előtt leszaladt a sarki rövidáruboltba, idegesen topogott, amíg kinyitották, majd megvásárolta az összes nemzeti színű szalagot. Ami azt illeti, 17 méternyi nemzeti színű szalag volt a boltban, ami nem tűnik soknak, de nemzeti színű szalagból mégiscsak jelentős mennyiség. Ha kérdik, maga sem tudta volna megmagyarázni miért, de hát akkoriban nem kérdezősködtek, csak vitték az embert. Miközben lélekszakadva vágtatott fölfelé a lépcsőn, olyan izgatottság vett rajta erőt, amilyen még soha.

Hamvas Béla és a buddhizmus

Hamvas Béla arra jutott, hogy a buddhi, vagy Buddha-tudat nem más, mint az ember őseredeti alapállása, éber léte, amit mindenki felébreszthet magában, mert mindenki ugyanazokkal őseredeti alapokkal rendelkezik. Azt mondta, hogy ugyanerről az éberségről szólnak végső soron a védák, a szúfi, az orfika és erre a felébredettségre hív a kereszténység is Jézussal és a szeretettel.