Gulyáskonzerv

Többfelé hallani mostanság elveszett generációról, azokról a mostanra középkorúvá érett, többnyire képzett fiatalokról szólva, akik valamikor a kétezres években mentek el Magyarországról nyugatra, odakint megtalálták a boldogulásukat, de akik eddig legalábbis még nem gondolkoztak végleges elszakadásban, ám akiket csalódott keserűséggel tölt el az újabb kétharmad és az ezzel együtt állandósulni látszó lemaradás Európától, az orosz mintájú társadalmi modell, az új feudalizmus, vagy ha tetszik neo-kádárizmus kiépülése hazánkban.

Az általános állítás mögött különböző egyéni történetek és vélemények húzódnak meg, a korábban Bezzegország-sorozatot jegyző szerkesztőnk, Petneházi Gábor története és kendőzetlenül keserű véleménye is egy ezek közül.

Színekre vágyom 6. – Kánaán levegője

Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.