„A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa. / A visszanevezett utcák országa / Az elforgácsolódott hősök országa. / A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa.”
German Kinga és Tillmann J. A. nyitotta meg a FUGÁban a MOME Tértág kiállítását. A megnyitón jártunk. Videónk mellett Tillmann J. A. kísérőszövegét olvashatják.
Európában többnyire eddig sem a szakmai jártasság, hanem a párthoz való hűség alapján választották az igazgatókat ‒ részben ennek is köszönhető, hogy Európa keleti fele sok tekintetben ott tart, ahol tart: és tudjuk jól, hogy ez melyik állat melyik része alatt van. – Danyi Zoltán zentai költő, író két rövid írását olvashatják a DRÓTon az Újvidéki Színház és a szabadkai tej kapcsán.
Az Irodalmi Jelen körkérdéssel fordult a lapok szerkesztőihez L. Simon László folyóiratokat érintő kijelentései kapcsán. Egykori kollégájukat, lapunk jelenlegi főszerkesztőjét is megkérdezték, de bővebb véleménye ott soknak bizonyult. Itt olvashatjátok Weiner Sennyey Tibor különvéleményét.
A Grandpierre írónemzedékekről, Az élő világegyetemről, a magyarságról és az élet értelméről beszélt Grandpierre Attila a DRÓTnak.
Szabó Imola Julianna versprózái–prózaversei sokszemű „tündérszörnyek”, melyek egyszerre figyelnek befelé, a lélek tágas, mozgalmas belső terére; és kifelé, a többi emberre, a világ zajára, a múltba, a jövőbe és az örökkévalóságba.
Vollein Ferenc a kortárs hazai és nemzetközi gyermek-és ifjúsági képzőművészeti élet különleges képviselője. Most, hogy a 85. Ünnepi Könyvhétre megjelent képeinek gyűjteménye a téren kerestem meg, s tettem kísérletet arra, hogy interjút készítsek vele.
Talán mégsem utálta volna ezt a katolikus országot Joyce, ha látta volna hogyan emlékeznek rá. Negyedik alkalommal tartották meg Pulán a Bloomsdayt. Pataki Angéla helyszíni tudósítása mellett Iva Hrvatin és Nevena Buljan fotói láthatók DRÓTgalériánkban az eseményről.
Rakovszky Zsuzsa Szilánkjai nem egyszerű időutazásra hívnak. Inkább arra, hogy fedezzük fel a történelem buktatóiban és a saját életünkben, hogyan érdemes emberként élni a múlt által behatárolt, és a jelenben felpörgött világban.
Mi tehát a megoldás? Menjünk vagy maradjunk? Szerintem már a kérdésfelvetés is nagyon szélsőséges, jellegzetesen magyar.