Röviddel azután, hogy James Joyce 22 éves korában elhagyta Írországot, első munkája révén Pula városába érkezett. Egészen véletlenül kötött itt ki, egy félreértés következményeként, ugyanis a zürichi Bertlitz nyelviskolában ígértek neki munkát, ahová a fiatal angoltanár meg is érkezett Nora Barnacle-el együtt, ám onnan Artifoni úr, a nyelviskola igazgatója, nagy sajnálattal Pulába irányította őket, mert a Berlitz School of Languages-nek ott is volt egy kirendeltsége. James és Nora a Gróf Wurmbrand nevű hajóval érkeztek Triesztből Pulába 1904. október végén, éppen azon a napon amikor a pulai amfiteátrum előtt Erzsébet osztrák császárné, Sisi királyné, szobrát emelték föl. A szobor később onnan elkerült, de arról a napról és az eseményekről az Il giornatello di Pola napilap részletesen tudósított, és a tudósítósából az sem maradt ki, hogy Pula városába új nyelvtanár érkezett, James Joyce, aki a Berlitzben fog angol nyelvet tanítani.
Joyce mindössze néhány hónapot élt Pulán. Egyesek szerint négy, mások szerint hat hónapot. Több helyütt is lakott, először a Via Giulia 2 alatt, a Portarata diadalkapu közvetlen közelében, ahol manapság a horvát Bloomsday játszódik és ahol a Joyce szobor is található. Pula Joyce életében, annak ellenére, hogy a nagy írónak nem volt kedvére a provinciális osztrák-magyar kisváros, nem játszik jelentéktelen szerepet. Pulán töltött napjai alatt írta meg Stephen Hero regénye részeit, néhány elbeszélést a Dublini emberekből, továbbá Az Ifjúkori önarckép-hez tartozó emlékeztetőt. Leghíresebb regénye körvonalai is itt születtek, továbbá Giorgio fia is, aki Triesztben született a következő év júliusában, itt fogant, a Pulából írt Joyce-levelek száma pedig összesen pedig 17.
Ma már nem léteznek azok a helyek, ahová Joyce valamikor eljárt újságot olvasni vagy filmet nézni, mint a Miramar kavéház vagy Lifka mozija, és lehetetlen őket azonosítani is, mert a város időközben sokat változott. Egyedül a valamikori Berlitz nyelviskola helyét tudni pontosan, amely a mai Uliks kávázó fölött van, Pula központjában. A kávézó teraszán elegáns pózban ül a nagy író, azaz itt található James Joyce szobra, amelyet a horvát kortárs szobrászat jeles képviselője Mate Čvrljak alkotott.
Ezen a június 16-án a ljubljanai ír nagykövet Kieran Dowling érkezett elsőnek az Uliks kávézó elé és azonnal szobor mellé is ült, italt rendelt, azután pedig rövid beszéddel, amelyikben Joyce-ot kétségtelenül kedvenc írójának nevezte, üdvözölte a horvát Bloomsday-re érkezett közönséget. Az idén a Dublini emberek megjelenésének 100. évfordulóját ünneplik világszerte a bloomsdayesek, és Pulán az idei összejövetel a Clay c. elbeszélés felolvasásával kezdődött, azzal az írással, amelyiket Joyce éppen eme isztriai kisvárosban írt. A nap későbbi programjai között Joyce-kiállítást láthattunk a Városi könyvtárban, a pulai gimnazisták, akik egyébként igazi lelkesedéssel fogadják városukban a nagy író szellemét, rövid jelenetet mutattak be mielőtt az angol tanárok szakmai találkozója megkezdődött volna, délután az olasz Leonardo Pellegatto fényképész Joyce-ihlette fotókiállítását láthattunk egy újonnan megnyílt képtárban, este pedig két horvát történész mesélt a közönségnek a Joyce idejéből való pulai hétköznapokról. Mindenek után szerény vacsora a valamikori pulai Tengerész kaszinóban, az Ulysses-ben említett ételeket késztette el a bloomsdayeseknek egy csinos szakácsnő, végül pedig ír táncokkal zárult az idei Bloom-nap.