Hamvas Béla és a buddhizmus

Hamvas Béla arra jutott, hogy a buddhi, vagy Buddha-tudat nem más, mint az ember őseredeti alapállása, éber léte, amit mindenki felébreszthet magában, mert mindenki ugyanazokkal őseredeti alapokkal rendelkezik. Azt mondta, hogy ugyanerről az éberségről szólnak végső soron a védák, a szúfi, az orfika és erre a felébredettségre hív a kereszténység is Jézussal és a szeretettel.

Színekre vágyom 6. – Kánaán levegője

Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.

Bárányok Farkasvárban, avagy Szentendre titkos hagyománya

Aztán kilépek a házból a kertbe, a telet tavasz váltja fel, és én még mindig itt vagyok. Otthon. Valóban ez lenne az otthonom? Mitől lesz otthon az otthon? És hogy viszonyul egymáshoz az otthon és a haza? Hazám-e otthonom? Otthonom-e hazám? Nem tehetünk mást, mint hogy újra és újra feltesszük ezeket a kényelmetlen kérdéseket. Csak így tarthatjuk éberen magunkat, csak így menthetjük meg magunkat attól, hogy a korrupció posványába merüljünk.

A költő, akit elhallgattattak majd elhallgatott?

Bari Károly esetében is a válság az a fogantató helyzet, az élmény, amelyben egytől egyig meghatározó szerepe volt a költő életében beállt traumatikus sorsfordulatoknak, a közösség szószólójaként való megnyilatkozás költői szerepével való végső leszámolásnak, és a hosszas elhallgatás miatti alkotói válságnak, amelynek okairól a költő az előbbiekben idézett interjúban már szót ejtett. Hamarosan megjelenik a neves költőről, Bari Károlyról egy fontosnak ígérkező monográfia. A DRÓTon most részletet olvashattok Blénesi Éva könyvéből.

Hamvas és a tenger, avagy ki hallotta Hamvas Béla hangját?

Kevés szimbolikusabb eseményt tudtam volna elképzelni, mint éppen ezt. A nácik felrobbantották a Lánchidat, benne a Hamvas hangját rejtő lemezkét is. Elmeséltem, hogy mindössze ennyim van, ez az egy cím, hogy „Aenona, a halott város”. Elmosolyodott. Azt mondta, hogy ha segítek a földjein a betakarításban, akkor ő elvisz Aenonába. Így is lett. – Weiner Sennyey Tibor esszéjét olvashatjátok a DRÓTon.