Dávid Gyula: 1956 Erdélyben és ami utána következett

Igen ritka és értékes rendezvényen vehetett részt az, aki elment a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett Dávid Gyula-estre. Tele volt a Vörös Terem, de minden bizonnyal egy jóval nagyobb terem is tele lett volna, joggal. A 88 ! éves szerző könyvét aznap mutatta be Pécsi Györgyi irodalomkritikus, szerkesztő. Dávid Gyula műve bár „hivatalosan” az erdélyi eseményekről szól, mégis sokkal több ennél.

Tétlenkedik a szerelmi líra…

végre egy nő / aki úgy hagyott faképnél / hogy egyetlen sérüléséért / sem én vagyok a felelős / és ez kétségbe ejt – a költő, aki ezeket a sorokat írta Csíkszeredában született, most épp Kolozsváron él, 20 éves. Érettségi után dolgozott: zöldségárusként, raktárosként, színházban díszletépítő munkásként, valamint kellékesként, kartongyárban, jelenleg pedig egy üzletláncban kasszás, és árufeltöltő. Négy versét olvashatjátok a DRÓTon.

Az irodalom repolitizálása – udvari, fogyasztói és utópikus irodalom

„Az egyik probléma szerintem az, hogy a jelenlegi is egy kontraszelektív és elitista, ha tetszik: udvari modell, s az eddigi struktúra sem volt politikailag feddhetetlen.” – az Új Nautilus főszerkesztőjének, az erdélyi Borbély Andrásnak esszéjét olvashatjátok a DRÓTon, melyben a szerző merőben más szemszögből vizsgálja az irodalom, az író- és költőképzés, irodalmi művek létrehozásának állami vagy éppen magán mecenetúrját. Lapunk az írást a párbeszéd és a nyitottság reményében teszi közzé a 150 milliós állami tehetséggondozásról szóló vita folyamában.