A koronavírussal kapcsolatos összes bejegyzés a Dróton.
Básthy Ágnes szociológussal és Lengyel Zoltán irodalomtudóssal beszélgetett online – lapunk gyakornoka Liszkay Lizi, és főszerkesztője Weiner Sennyey Tibor – a kanadai David Cayley és az olasz Giorgo Agamben világjárvánnyal kapcsolatos esszéinek észrevételeiről, azaz a világjárvány tanulságairól a DRÓTon.
„Jelenleg „a válság” túszul ejtette a valóságot, és fogva tartja zárt és levegőtlen rendszerében.” – vallja David Cayley kanadai rádiós és író nagyívű esszéjében, amit Lengyel Zoltán fordításában közlünk.
Az egy dolog, hogy már egy ideje nem létezik más betegség, de sajnos lassan más téma sem.
Fel kell tennünk a kellemetlen kérdéseket, hogy vajon ezekkel a lezárásokkal, látogatási tilalmakkal, rendeleti kormányzással, ingyenes parkolással, nyolcórai takarodóval, az egész hozzáállásunkkal: elértük-e azt, amit szerettünk volna? Tényleg kevésbé terjedt a járvány? Megvédtük-e vajon az időseket? Mit nyertünk és mit vesztettünk? Jól reagáltunk-e?
Hogy a tudomány lett korunk vallása, az, amiről az emberek úgy hiszik, hogy hisznek benne, már jó ideje nyilvánvaló.
Isten valóban a magyarokkal él, nagyjából ezer évente visszatér, hogy áldást hozzon rájuk. Legutóbbi áldásakor akkorát röhögött, hogy a kereszt is félrebillent a szent koronán.
A járvány második hullámával újrakezdtük a naplót, ezúttal Jánosi-Mózes Tibor harmadik naplóját olvashatjátok.
„Most a jövő az elkövetkezendő néhány órát jelenti. A közönség sem vesz elővételben jegyet. Aki színházba akar jönni, aznap beszalad a jegyirodába, és csak azután veszi meg a jegyét, miután személyesen meggyőződött róla, hogy a pár óra múlva kezdődő előadás meg lesz tartva. Ezek tények, egyszerű tények….”
– Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba. Tiburival párhuzamosan az őszi naplót a Vígszínház fiatal tehetsége, Zoltán Áron írja a DRÓTra.
A nagyvilág zenedobozának kórusa mi vagyunk, s talán előbb omlik be alattunk a pódium, mint felettünk a mennyezet.
„Megvédtünk pár generációt és feláldoztunk ezért egy nemzetet. Most ez látszik, csak igazam ne legyen…” – Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót a DRÓTra. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba.