Simándi Ágnes

Elhunyt Simándi Ágnes (1954-2015)

Simándi Ágnes költőnő 2015 október 2-án váratlanul meghalt Budapesten. Barátunk volt, barátunk marad. Lapunk főszerkesztője mutatta be egyik verseskötetét. Ezen a beszélgetésen Ágnes saját verseket olvasott fel, beszélt életéről, az emigrációról, a zenéről, Istenhez fűződő viszonyáról. A költőnőre ezzel a beszélgetéssel és egyik utolsó versével emlékezünk a DRÓTon.

Jó lenne szabadon élni

„A diktatúra a mindenkiben sunyító félelemre alapoz.” – mondta Orcsik Roland költő, aki keveset ír feleségéről, sokat kutyájáról. Könyvét a véletlen rendezte ciklusokba. Nem fél visszanyúlni Petőfi költészetéhez és a tájvershez. Istennel ellentmondásos a viszonya. Felháborítja, ahogy a politika próbálja kisajátítani például Hamvas Bélát, a szakma pedig nem tesz semmit.

Cetli

Boldogság gyere haza

Utazok három barátommal hazafelé a tíznapos vipassana meditációs tanfolyamról, s az autóban szó-szót követ, történet-történetet, s egyszer csak kicsúszik a számon, hogy nekem ebben a meditációs technikában az tetszik a legjobban, hogy a végén azt mondjuk: „Legyen minden lény boldog.” Na jó, mondják ketten is barátaim közül, de „te azért mégsem lehetsz teljesen boldog”. – Weiner Sennyey Tibor írása.

Fuji – egy magyar vers a japán hegyekről Lengyelországban

Beszélik, hogy a fiatal magyar költő – nem oly rég – Krakkóban látott egy installációt Noe Aokitól, amelyek Japán hegyeit személyesítette a művész meg. Napokig ült az összedrótozott kövek előtt, sem elrángatni, sem kitessékelni nem tudták, végül már egészen hozzászoktak a megbabonázott fiúhoz a helyiek. Végül csak egyetlen verset szavalt, amit sem a lengyel muzeológusok, sem a japán művész nem érthetett, viszont te elolvashatod most a DRÓTon.