EJ Koh
Cseszaszang1
Már hosszú ideje vártam rád Kumiko
az evőeszköztartókban, akár a koporsókban,
ahol régi fényképeket tartottam. Itt,
ezen csaknem hetven vagy és kicsi,
mint egy kistestvér – tiszta mosolyod
megmutatja, hány évig ettél unagit2, meddig
gyűjtöttél fülpiszkálót, raktál félre húsvéti tojásokat,
amíg alámerültek és beráncosodtak. Nem látlak, mint özvegy,
sem a pókhálós rizs dézsában, sem tűzön,
sem a betegszobákban. Kivéve
a védtelen mező szélén, ahol
krizantémok hajlongnak és arcodat
porozzák be a délutáni szélben.
Nem vagy többé rendkívüli,
csokrok közé keveredsz és ott is maradsz.
Nagypál István fordítása
1cseszaszang: csesza-asztal. Erre terítenek meg a a csesza rítus alatt. – csesza: Egy koreai konfuciánus szertartás, a résztvevők megemlékeznek halott családtagjaikról, őseikről, általában a halott évfordulóján tartják. Az ősök rituáléjának elvégzéséhez a család legidősebb férfi leszármazottjának házában előkészítenek többféle ételt, italt, mint például bort, marhahúst, halat, három különböző színű zöldséget, gyümölcsöket és rizslepényt, amit az elhunyt szeretett. Az emléktábla, ami az ős lelki jelenlétét szimbolizálja, az asztal közepén helyezkedik el.
2unagi: Az unagi egy édesvízi angolna Japánban, a 17. századtól fogyasztják. A legtöbb esetben szén fölött sütik, pálcikára húzva vagy szusi töltelékként.
EJ Koh (teljes neve: Angela Eun Ji Koh) költő, író. Szöulban autodidakta módon tanult angolul, majd Tokióban műfordító asszisztens lett. Főszerkesztője volt a SAUCI Timesnak. A Columbia Egyetemen diplomázott. Eddig megjelent kötetei: Red (Collective Presse, 2013), MiPOesias (CreateSpace, 2014). Jelenleg Kaliforniában él.
