Interjúk és beszélgetések a DRÓTon.
Miért büdös az eszkimók lába? Milyen az, amikor valakin látszik a latin őrület? Mi az irodalom lényege? – Mesterünk és mentorunk Szörényi László irodalomtörténész március 22-én tölti be hetvenedik életévét. A jeles esemény alkalmából cikksorozatot közlünk a DRÓTon. Az alábbi – eddig még sehol sem publikált életút-interjút – Weiner Sennyey Tibor készítette az ünnepelttel néhány éve az Eötvös Collegiumban.
„A mai világban nincs megadva az anyaság kellő tisztelete” – mondta Kiss Márta festőművész, akinek március 26-án nyílik legközelebb kiállítása. De beszélt nekünk angyalokról és emberekről, festészetről és gyermekvállalásról, a kisgyermekes anyák helyzetéről és a vega konyháról.
Vajon a mai magyar politikusok tényleg csupán egyéni érdekeiket kergetik? Mennyire tudnak önazonosak maradni a parlamentben? A politika valóban csak korrupt lehet? Elsőként azt a pártot kerestük meg, amelyik nevével is azt sugallja, hogy tudja a választ a problémára. Kérdéseinkre Szél Bernadett, az LMP társelnöke válaszolt. Az összefoglaló videó után a teljes beszélgetés a DRÓTon itt olvasható.
A kawi költők a költészet jógáját gyakorolták, mely során az alkotótevékenység imádsággá is magasztosult. Még manapság is sok balinéz számára fontos az ezekben rejlő bölcsesség. – írja összefoglaló esszéjében a balinéz irodalmi hagyományról Helen Creese, amely a DRÓTon jelenik meg először magyarul Balogi Virág fordításában.
A DRÓT főszerkesztője 2013-ban a Balin rendezett Ubud Writers and Readers irodalmi fesztivál vendégeként találkozott Helen Creese-el, az utolsó kawi kutatóval és vele beszélgetett a sziget ősi irodalmáról és nyelvéről. Ezt az interjút akkor a Kultúrpart hozta, most Helen Creese nagyesszéje mellett, fontos háttérinformáció gyanánt, újraközlést olvashattok.
„A magyar irodalom egy rohadt szépen sminkelt hulla!” – Centauri meztelenségről és napirendről, valódi-, ál-, és szerzői-nevéről, legutóbbi és legújabb regényéről, fiatal írókról, a magyar irodalom gyengeségeiről és a posztmodern haláláról vall. Adddig provokáltuk, míg végül parázsló vitába hajló beszélgetést folytattunk a magyar próza semmiből és névtelenségből, meztelnül és szárnyakkal előugró, majd mindig eltűnő mesterével a DRÓTon.
Kilenc fős társulat, a nevük Képzetlenek, vezetőjük Szilágyi Gábor. Ebben a felállásban először álltak össze. 2015 áprilisában lesz Az ember tragédiájának a bemutatója. A Szürke ló és a többiek, a Hamlet és a Woyzeck után egyértelmű, hogy szeretik a kemény fába vágni a fejszéjüket. Egy este megfigyelhettem egy próbájukat. Ahogy dolgoztak a darabon, néha szöveggel, néha szöveg nélkül. Számomra, külső szemlélőnek időnként megállt az idő, életre kelt a puszta szöveg. A próba után a rendezővel és fiatal színészekkel beszélgettünk.
Van, aki szerint ő az „új Tömörkény”, olvasói szerint írásaiban megszólal „Szeged valódi hangja”, míg mások szerint a klasszikus próza új életre keltője. Szeged provincializmusáról, fontosságáról, főváros és vidék kapcsolatáról, magányról és közösségről, kánonról és kirekesztésről, legújabb könyvéről és a valódi közösségek hiányáról beszélgettünk Bene Zoltánnal, Szeged meghatározó prózaírójával.
A színésszé válásról, családjáról, a kaposvári és a pesti színházi életről beszélgettünk kötetlenül Móga Piroskával a Radnóti Színház színészével, az Aglaja című film sztárjával, versfelolvasások és színdarabok kiváló előadójával.
„Ez egy versenypiac, ahol egy kiadó megbukik, ha politikai alapon dönt.” – nyilatkozta Nyáry Krisztián, kommunikációs szakember, író, irodalomtörténész, akit most neveztek ki a Magvető Kiadó igazgatójának. Az odavezető útról, a kiadói háttérről, a többi nagy kiadóról, az irodalom XXI. századi szerepéről, és a pletyka és irodalomtörténet különbségéről beszélt a DRÓTnak.