Helyét nem találó geográfus és geológus vagyok. E témákban több szakpublikációval rendelkezem, gyakori vendégszerző vagyok különböző magazinokban, ahol közéleti és szakmai témákban publikálok. A dróton elsősorban back-end developerként vagyok jelen és próbálom az összetartó erőt technikailag is összekovácsoló erővé tenni.

3 – Une aspiration au dehors (3 – A kívülre vágyás)

A barátság kultúra és életmód – Geoffroy de Lagasnerie esszéjéről

Lagasnerie szerint a jelenlegi családpolitika a magánélet felé orientálja az embereket a társadalmi részvétel helyett, így engedelmes, politikailag inaktív polgárokat nevel, akik felett könnyebb autoritást gyakorolni, maguk is elfogadóbbak az autoritással szemben, sőt: hajlamosabbak lehetnek autoriter attitűdök felvételére.

Geoffroy de Lagasnerie a barátság mibenlétét igyekszik megfejteni miközben egy új életformát is kínál e méltatlanul mellőzött kapcsolatok ápolására.

– Jánosi-Mózes Tibor írása a félreértett francia filozófus legújabb kötetéről.

Cristóbal Hara

Cristóbal Hara: az elképzelések és ízlések provokátora

Cristóbal Hara fotókarrierje, korai fekete-fehér és későbbi színeskép korszakokra osztható. Az előbbin fagyos, az utóbbin forró légkörben örökítette meg Spanyolország katasztrofális emberi állapotait. A pillanat megragadásának képessége a technikán túl mutatnak, egy dolog ugyanis Hara valamennyi képére igaz: a múló valóság zavarait az örök nyugtalanságba zárja. – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról szóló sorozatának harmadik része.

Graciela Iturbide: Ojos para volar

Graciela Iturbide: a halált kergető, műfajokat meghaladó fotós

Mit jelent az, ha egy művészt nem lehet stílusokba helyezni? Egyáltalán meghúzható egy határ ott, ahol ez nem valaminek hiányából, hanem valami megfoghatatlan jelenlétéből fakad? A fogalmakba zárt alkotások nem akkor válnak művészetté, ha kitörnek a keretek közül? Miért keresünk szavakat a megmagyarázhatatlanra? Ezek a kérdések valamiért újra és újra felpattannak bennem, amikor Iturbide képeit nézem… – Jánosi-Mózes Tibor latin fotósokról szóló írásának második része.

María Zambrano: Persona y democracia

Egyén és demokrácia – María Zambrano esszéjéről

María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga – 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.