Digitális szemétdomb

Az alábbi írás szerzője Tkacsik Márta, aki a kassai Safárik egyetemen végzett, elméleti matematikusként. 23 évesen doktorált komplett gráfok színezési problémáiból. 1989-ben kezdett számítógép-hálózatokkal foglalkozni – a legelsők között, az akkor még a világban sem igazán ismert Internettel. Nagyvállalatoknak és bankoknak tervezett digitális hálózatokat, kommunikációs megoldásokat. Magyarországra kerülve az üzleti folyamatok számítógépes tervezésével foglalkozott, informatikai és digitális stratégiák kidolgozásával. Tizenkét éve teljesen otthagyta a digitális világ építését, és „visszatért a valóságba”, előtérbe helyezve a mindvégig benne munkáló női gondoskodó lényt. Elmondása szerint már semmi mással nem szeretne foglalkozni, kizárólag az Élettel. Létrehozta a Patikakertet, amely egy biodiverz, teljesen vegyszer nélküli, öthektáros regeneratív gazdaság. Célja a minél komplexebb élettér kialakítása az egyre több növény, állat és más élőlénytársunk számára, és ezzel valódi, tápanyagdús élelem előállítása. „Mikrokozmosz az univerzumban”.

Szanatórium a Kárpátokban

…így aztán beutaltak Előpatakra. Előpatak híres-neves fürdőhelye volt a Monarchiának. Ha senki sem hallott erről a helyről, az azért van, mert Előpatak tulajdonképpen ott van, ahol a madár sem jár, a világvégén, az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú malac túr, Háromszék legmélyén, fent a hegyekben, a fenyves kellős közepén, mert úgy-e a Kárpátok nem a Riviéra.

Sziklaszirten kerekesszékkel

Ezek a lépcsők, szó mi szó, nem voltak túl kényelmesek, sem túl szélesek és nekünk oda kellett volna feljutni a kerekesszékkel. Mondtam Maríának, hogy nem ér annyit az egész, alig van hely, ahol fel lehetne cipelni engem, nagyon meredek, kész életveszély az egész hajmeresztő sziklaszirt. De ő nem hagyta magát, és rögtön kiszúrt két céltalanul arrafelé tébláboló fiatalembert, akiket azon nyomban meg is szólított és vázolta nekik a helyzetet.

Nagypál Gáborral emlékezik a VerShaker Sziveri Jánosra, a 70 évvel ezelőtt született vajdasági költőre

Éppen 70 évvel ezelőtt, március 25-én született Sziveri János, akinek metsző pontosságú versei és hajthatatlan hűsége saját elveihez fontos példát mutatnak nekünk. A VerShaker YouTube-csatornájának Versmegfejtő műsorában Nagypál Gábor mondja el a költő Dunamedencecsont című versét, és annak kapcsán beszélget vele a házigazda, Zoltán Áron Sziveri hatásáról kortársaira, a „közép-keleteurópaiságról”, a politikai helyzetre érzékenyen reagáló művész túlélési stratégiáiról, a versmondás lehetetlenségéről és sok más témáról, amelyet a vers egy-egy részlete indít el.

Mélység és magasság (kerekesszékkel)

Itt tudtam én lépcsők nélkül bejutni. Ehhez csak át kellett vágni különféle félhomályos helyiségeken, átugratni a kerekesszékkel egy magasabb küszöbön. Ez jobbára sikerült és csak egyszer estem fejre, illetve borultam hátra.

Ilyen apróságokon én már nem akadtam fel. Igazán nevetséges lett volna. Hanyag eleganciával halásztam elő a telefonomat, és csörögtem fel a tanszéki könyvtárba: jöjjenek a kazánba, mert itt vagyok kiborulva. Senki sem volt meglepve, még egy kicsit sem.