„Büfészak. Mehetsz mosogatni a mekibe. Hülye bölcsészek. Bölcsész hülyék.” Igazából már ez ellen komolyan tiltakozni kellett volna, de hagytuk. Ahogy hagytuk azt is, hogy megegye a primitívség, az alpáriság a józan észt, az ízlést és az érzékenységet. Ami ma a tanárokkal, az orvosokkal, az egész értelmiséggel szemben folyik az már réges-régen lezajlott a bölcsészek ellen, akik mint köztudomású „semmirekellők”.
Szarka Fedor Guido kiállítása április elsején nyílik a győri Esterházy-palotában. Műtermében látogattuk meg a művészt, ahol nem csak a most nyíló kiállításról, és az új képekről, hanem a rombolás és építés misztériumáról is beszélgettünk. Ha tetszett: add tovább és gyere el a megnyitóra! Videó és részletek a DRÓTon.
…két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. – Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni?
Nem sokkal éjfél előtt megjelent hat fickó az ópiumcsempészés miatt lekapcsolt Idlerről. Az Idler – a környék legelegánsabb, legfélelmetesebb hajója – hetek óta karanténban volt, csak egy a karbantartásért felelős matróz téblábolt rajta, a kapitány előzetesben ült, a legénység meg Oaklandben lézengett… – Centauri szaftos részletet küldött a DRÓTnak most megjelent regényéből, a Jack London életét feldolgozó Jákob botjából. Itt olvashatjátok.
Debrecenben jártunk az ötödik KULTOK konferencián, amelynek előadói a marketing, brand és kultusz jelenségét vizsgálták a kortárs magyar irodalomban.
„Ott, ahol a titok nélküli dudor kinyomakodik az anyagból, a nadrágok kopottak, fakók, már-már színtelenek. Ez pedig csak felerősíti a magamutogatást.” – Pasolini Olaj című utolsó, befejezetlen regénye gyönyörű és borzasztó torzó, tragikus eseményeknek emléket állító monumentum. Szerzője szándéka szerint ez lett volna a Nagy Mű, melyben a világ elé kívánta tárni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt, gondolt. Pasolini nem akarattal hagyta magára el nem készült művét – az erőszakos halál gondoskodott róla, hogy a vállalkozás örökre befejezetlen maradjon. Puskás István fordításában olvashattok részletet a Kalligramnál nemrég megjelent könyvből a DRÓTon.
Beváltható értékkel bír-e manapság a vers? Tudunk-e fizetni verssel a kávénkért? A Költészet Világnapján kipróbáltuk. Lefordítottuk, leírtuk és elvittük a kávéházba az egyik kedvenc versünket – Jorge Luis Borgestől A tengert -, de közben a Duna partján meghallottuk a szerző, Borges hangját… Mágikus és mégis realisztikus videónk a DRÓTon.
Irodalom, művészet és a társadalom kritikájának, az államtól független és szabad reprezentációja, a web2-es felületeken, a XXI. század hajnalán volt a témája a DRÓTestnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Hamvas még nem Evola, mint ahogy a lápvilág sem az ő sara. – Tillmann J. A. írása a DRÓT főszerkesztője és a Magyar Hüperión között kialakult vita kapcsán.
Lehet mégis többről van itt szó, mint Hamvas Béla életművének értelmezéséről. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy itt vajon nem a XXI. századi magyar szellemiségről van szó? Nem arról van-e szó, hogy elkövetjük-e hamarosan ugyanazokat a hibákat, melyeket kevesebb derűvel megáldott elődeink? Nem arról van-e szó, hogy még súlyosabb jövő előtt állunk, mint gondoltuk?