Magyarországi német, filozófus, esszéista, egyetemi tanár.
Tillmann J(ózsef). A(dalbert). (Bonyhád, 1957. március 24.) magyarországi német, filozófus, esszéista, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait 1976–1977 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte. 1977–1981 között az ELTE BTK történelem–esztétika szakon tanult. 1981-ben történelem-esztétika szakos előadó. 1981–1985 között fordító, szörftanár, garázsmester volt. 1985–1986 között a Panoráma Útikönyvek szerkesztőjeként dolgozott. 1986–1991 között a Vigilia folyóirat szerkesztője volt. 1991–2009 között a Janus Pannonius Tudományegyetem filozófiatörténeti tanszékén volt egyetemi docens. 1994-től óraadó a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. 2005 óta a Pannonhalmi Szemle szerkesztője. A kortárs Hannes Böhringer német művészetfilozófus műveit fordította, szerkesztette, válogatta, közreadta.
A stadionépítés itt és szerte a világban számos betonkráterre vezetett, az ezekben tárgyiasult üresség a pandémia folytán különösen hangsúlyossá vált. Mihez kezd a társadalom ezekkel a gigalétesítményekkel, ha azok egyszer elvesztik eredeti funkcióikat? Számos nemzetközi példa van azok kreatív újrahasznosítására: börtön, menekülttábor, és járványkórház is került már kialakításra sportlétesítményekben.
Válhat-e egy stadion a legkülönfélébb sporttevékenységek és koncertek helyett a meditáció, az elvonulás, és a töprengés helyszínévé? Lehet-e fákat ültetni az üres lelátók helyére?
Ebből kiindulva kreatív ötletpályázatot hirdetünk a stadionok újrahasznosításával kapcsolatos tervkoncepciók számára.
Részletek a DRÓTon!
Mária országának turulbanszületett társadalmában, ahol mindig mindent mások követtek el, az indulatkeltésre és a megvezetésre a történelmi utalások különösen alkalmasak. Az önismerethiányos, csekély önreflexióval bíró és kétes történelemképpel rendelkező, heves és üres felindulások irodalmi hagyományán edzett népességet könnyű táncba vinni.
A zenészek és művészek azok, akik hozzásegítik ezeket a hangokat ahhoz, hogy valamennyiünk számára hallhatóvá váljanak.
A kollázs a sokak számára boldog emlékezetű Andrássy úti Eckermann kávéház emlékére készült, feltehetően bezárása évében 2005. A textus a tízéves Ármin J. K.: A Három Holló című helyszínrajzán, továbbá a kortalan J. W. Goethe: Megnyitó beszéd a pénteki társaság első összejövetelén című beszédén alapul. A DRÓTon közreadja Tillmann, J. A.
…a hátam mögött Európa, alattam Attika, / előttem a thalassza. – Tillmann J. A. verses anzixa Athénból.
Ahhoz a mondathoz, hogy „magyar vagyok”, vagy „román vagyok”, „szlovák vagyok”, nem kell irodalom. Ehhez a mondathoz egy bürokrata kell meg egy pecsét, vagy egy határőr vagy egy hadsereg. Az irodalom ahhoz a mondathoz kell, hogy én minden vagyok. Triviális módon magyar, persze; de csak magyarnak lenni az hihetetlen szánalmas, mert hisz közben még férfi is vagyok, nő is vagyok, buzi, istenfélő, ezer, ezer dolog. Ehhez kell az irodalom, ehhez az esethez. Egyébként ez is az egyetlen legitimációja az irodalomnak, ezt a fantasztikusságot, ezt az együttállást megmutatni. – Esterházy Péter
Hamvas még nem Evola, mint ahogy a lápvilág sem az ő sara. – Tillmann J. A. írása a DRÓT főszerkesztője és a Magyar Hüperión között kialakult vita kapcsán.
„Az ember ínséglény. Csupaszon születik. Nincs se páncélja, se héja, se háza, ami a hátára nőtt volna. Nincsenek színes tollai, továbbá színjátszó pikkelyeknek is híján van.” – mondta Tillmann J. A. Tengely Nóra, Neuzer Zsófia, Biró Zsófi, Szilágyi Sapi ékszer kiállításának megnyitóján a MONO art & design Galériában. A kiállítást most a megnyitó beszéd közlésével és néhány kiálított ékszerről készített fotóval ajánljuk a DRÓTon.
