Jane Goodall azt kérdi: „Hogy lehetséges, hogy a legértelmesebb lény, aki valaha is a Földön járt, elpusztítja az egyetlen otthonát?” – de hozzáteszi azt is, hogy: „Meg kell értenünk a nagy fejünkkel, hogy amit egyénként teszünk a dolgok nagy rendszerében biztosan nem hoz változást, de amit együtt viszünk véghez, mint emberek milliói, akik helyes etikai döntést hoznak az fog minket elmozdítani a helyes irányba.”
Add tovább!
A stadionépítés itt és szerte a világban számos betonkráterre vezetett, az ezekben tárgyiasult üresség a pandémia folytán különösen hangsúlyossá vált. Mihez kezd a társadalom ezekkel a gigalétesítményekkel, ha azok egyszer elvesztik eredeti funkcióikat? Számos nemzetközi példa van azok kreatív újrahasznosítására: börtön, menekülttábor, és járványkórház is került már kialakításra sportlétesítményekben.
Válhat-e egy stadion a legkülönfélébb sporttevékenységek és koncertek helyett a meditáció, az elvonulás, és a töprengés helyszínévé? Lehet-e fákat ültetni az üres lelátók helyére?
Ebből kiindulva kreatív ötletpályázatot hirdetünk a stadionok újrahasznosításával kapcsolatos tervkoncepciók számára.
Részletek a DRÓTon!
„A pandémia szembesített azzal, hogy véges az időnk, felgyorsította a mulandósághoz való viszonyomat. Egészségi állapotomat tekintve nem lenne indokolt, hogy siessek, hiszen egészséges vagyok, de a járvány hatására újraértékelem az életemet, habár ezt egyébként is rendszeresen meg szoktam tenni. Készülök az elmúlásra…” – Ladik Katalin költő-performerrel beszélgetett Szalay Mira a Hvar szigetén élő, 78 éves költőnő életéről, művészetéről, családjáról, szövevényes hátteréről.