Teri közbevágott: – A ballibek lapját olvasod?! Jól nézünk ki.
Csilla szó nélkül visszavette a párnát az arca elé, jelezve, hogy a beszélgetés megintcsak nem vesz jó irányt.
Zoltán szabadkozott, és a kezdődő kézilabdameccsre hivatkozva elhagyta a zajos helyiséget.
Teri a húgához intézte a kérdést: – Szóval, mi is van a tartásoddal?
Panni lakonikus válasszal intézte el: – Semmi. Nem érdekel.
Látja, kedves, milyen furcsa. Most látom utoljára ezeket a lámpákat. Most látom utoljára a Dunát. – Görömbölyi Dávid írása a DRÓTon.
Minap moziban voltam, szinte teltház volt. Mindkét oldalamon fiatal pár foglalt helyet, a mozi műfaj célközönsége, korosztályilag, ugye. Megrendültem, és a világvégét beharangozó cikk írására kényszerültem. Erre itt. A film is, bizony, még a hollywoodi termékek is mind azért jönnek létre néha az alkotók tudtán, szándékán, vagy önhibáján kívül, hogy mi nézők érezzünk valamit, akármit. Ez a végső célja. – Albert Zoltán írása.
Már-már eltűnődök azon, hogy Isten se lehet más, mint egy vak mozdonyvezető, amikor megkérdi tőlem, hogy „Neked nincsenek vágyaid?” De. Vannak, mondom. Magamban pedig arra gondolok, hogy kétségtelenül vágyaink meghatároznak minket mindenben.
„Mi a költészet? Önismerethez és teljességhez vezető út.” – Acsai Roland tárcáját olvashatjatok a DRÓTon fakardokról, költészetről és az elme harcművészetéről.
Hát a faszom a kávédba, mondja Laci a második megállónál, de Ida ezt valószínűleg nem hallja, széles arcán legalábbis nem tükröződik semmiféle érzelem.