Nincs változás – következetesség van!

„A pandémia szembesített azzal, hogy véges az időnk, felgyorsította a mulandósághoz való viszonyomat. Egészségi állapotomat tekintve nem lenne indokolt, hogy siessek, hiszen egészséges vagyok, de a járvány hatására újraértékelem az életemet, habár ezt egyébként is rendszeresen meg szoktam tenni. Készülök az elmúlásra…” – Ladik Katalin költő-performerrel beszélgetett Szalay Mira a Hvar szigetén élő, 78 éves költőnő életéről, művészetéről, családjáról, szövevényes hátteréről.

„Én nem onnan fogom folytatni, ahol abbahagytam.” – Zoltán Áron

„Most úgy tűnik nekem, mintha minden onnan indulna tovább, ahol abbamaradt. Nem örülök neki. De persze nem kapott mindenki akkora ébresztőpofont, mint az előadó-művészeti szférában dolgozók.” – mondta Zoltán Áron, a Vígszínház fiatal tehetsége, akivel az elmúlt hónapokról, a VerShaker-csatornáról, próbákról, költészetről, összművészetről és felelősségről beszélgetett a DRÓT szerkesztő alkotója, Demencze Ilona.

Mindennapi unalmunkat add meg nekünk ma

Szórakoztatnak? Lenyűgöznek? Drámáznak? Miért teszik ők ezt? Miért hiszünk nekik? Miért ne hinnénk? Mi a hitünk vagy a hitetlenségünk ára? Ahogy telt az idő, és közeledtünk a fesztivál végéhez, egyre kevésbé érdekelt mindaz, ami a színpadon történt. A nézőkre lettem kíváncsi. Mit tudunk kezdeni az egyéni és kollektív unalmunkkal?

Formanek Csaba írása az offline:ontheater újcirkuszáról, az Anyaszínház és a MASZK koprodukciójában született Escurialról, és a k2 Színház Apátlanok című előadásáról a DRÓTon.

25. THEALTER fesztivál Szegeden

A hírnök letérdepel

Olykor, ha minden összekavarodott bennünk, ha a személyes és közösségi és nemzeti és nemzetközi válságok között, a fokozódó hangzavarban nem találjuk többé magunkat, érdemes hazamenni. Visszatérni oda, ahol még tudtunk valamit arról, kik vagyunk, és szerettük annak titkát, hogy kivé lehetünk. Pénteken elindult a 25. THEALTER fesztivál Szegeden. Formanek Csaba THEALTER-naplójának első részét olvashatjátok a DRÓTon.