Megjelent Moesko Péter első könyve! (részlet)

„Miközben baktatunk a főúton, alig kétszáz méterre van a presszó, az öreg felvilágosít, hogy már nem Erika presszónak hívják, hanem Hat Csöcsnek, mert az Erika két lánya is beszállt.”

Moesko Péter 1990-ben született Esztergomban. Első novellás kötete most jelent meg a Műút gondozásában. A DRÓTon Deczki Sarolta ajánlóját és egy részletet olvashattok a könyvből.

Sziget | Pleesz Ráchel írása

Ők is máshonnan menekültek a szigetre. Egy magyar, egy francia, egy angol, meg egy skót. Tisztára, mint egy vicc elején. Nevettünk is. Mindenen. Aztán küszködtek a könnyeikkel, mikor aprítottam a hagymát a konyhában.

Pleesz Ráchel 1997-ben született Budapesten. Volt már fogászati tolmács, bevándorló pincér, klónnövénytenyésztő. Jelenleg a MOME hallgatója. Kisprózáját a DRÓTon olvashatjátok.

Levelek Hrabalnak – ,,Közép-Európában jobb nem kijózanodni.”

Hallja, Bohumil, ahogy állok a sorban a Penny Marketban, a lestrapált, őszülő háziasszonyok, a kisnyugdíjasok meg az alkoholisták között, jobbomon az akciós csipszesdobozokkal, balra meg az olvashatatlan lapoktól rogyadozó újságosállvánnyal az jutott eszembe, hogy biztos írna rólunk valami szépet. Mert hát végülis mi volnánk a maga népe.

Derítés

A temetésén láttalak először, az arcomba fújta a sáladat a szél, ugyanolyan kókuszillata volt, mint anyám tusfürdőinek, amiket aznap dobtam ki a szemétbe. Bocsi, suttogtad a fülembe, majd a mellkasomra mutattál, félregomboltad az inged. Intettem, hogy köszönöm, és megpróbáltam kijavítani, de remegett a kezem, nem bírtam betuszkolni a kövér gombokat az apró lyukakba. Hagyjad, mondtad, és magad felé fordítottál, éreztem, bámulnak a rokonok. Széttártad a zakóm, hogy jobban hozzám férj, jól esett a hideg a bőrömnek. Csak a kezem fázott, mint mindig.

Exhumálás | Erdei Lilla novellája

Borbás haverom négyéves kisöccsét megütötte az áram. Utána még jött-ment, egészen a temetésig, bár készségeiben bizonyos visszaesés mutatkozott. Megint pelenkázni kellett, és pufók öklével azt a mozdulatot ismételgette, amellyel a még mindig áram alatt levő kismagnót püfölte görcsösen, amikor rátaláltak.
– Be kell majd feküdnöd oda, Peti – mutatott az anyja a koporsóra.

A kubikos

Kollár Árpád Harmadik Balogh Gyulát Balogh Gyulaként ismerte meg Szegeden. Azt írja róla, hogy csak később lett belőle Harmadik, nem függetlenül attól, hogy ő a harmadik. Új- és régi szegedi, Alsó- és Fölsővárosi történetei olyannyira autentikusak, mintha csak maga is született új és régi, alsó vagy fölső lenne. Harmadik Balogh Gyulának ugyanis kiváló füle és szeme van, amivel fölszippantja a helyi történeteket. Aztán a magyar prózairodalom nagy mesélőihez hasonló kedvvel adja ezeket vissza nekünk, pont annyit csavarva rajtuk, amennyit kell. Mindennek a tetejébe kiváló blues zenész is. Kell még valamit mondanom?

Színekre vágyom 6. – Kánaán levegője

Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.