Derítés

A temetésén láttalak először, az arcomba fújta a sáladat a szél, ugyanolyan kókuszillata volt, mint anyám tusfürdőinek, amiket aznap dobtam ki a szemétbe. Bocsi, suttogtad a fülembe, majd a mellkasomra mutattál, félregomboltad az inged. Intettem, hogy köszönöm, és megpróbáltam kijavítani, de remegett a kezem, nem bírtam betuszkolni a kövér gombokat az apró lyukakba. Hagyjad, mondtad, és magad felé fordítottál, éreztem, bámulnak a rokonok. Széttártad a zakóm, hogy jobban hozzám férj, jól esett a hideg a bőrömnek. Csak a kezem fázott, mint mindig.