Az az igazság, hogy egy hónapon át 50km-en belülről szerezni mindent, amit megeszel nem olyan könnyű, ha erre nem vagy felkészülve. Sajnos.
Ami száz évvel ezelőtt teljesen normális volt, ma kivételessé vált. Függővé váltunk a végtelenül hosszú és környezetszennyező ellátóláncoktól, ahelyett, hogy a helyi termelőket, a helyi gazdaságot támogatnánk és – legalább részben – független gazdaságunk, életünk lenne a törékeny világtól.
„A bűncselekmények között kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszer hamisítás. Ebben bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a hazugság, mindez alattomosan és rejtve; gyűlöletes nyereségvágyból visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell.” – írja Hamvas Béla és kétségtelenül igaza van. Én meg amilyen vidáman és könnyeden álltam neki ennek az 50km-kihívásnak, mármint, hogy csak olyan élelmeket veszünk magunkhoz, amelyek kb. 50 km távolságon belül vannak, olyan komoly nehézségekbe ütköztem a „klíma hónap” középső felében, pláne, hogy közben utaznom is kellett.
Gyertek el szombaton délután négykor az Aurórába, ahol meghirdetjük: az első Országos Spájzszépségversenyt és a „Méhbarát Kertek” pályázatot!
Richard Rogers brit építész, a kilencvenes években megjelent Cities For A Small Planet című könyve meglepően nagy hatással volt kora és az utána következő évtizedek építészeire, valamint a városfejlesztésben érintett szakemberekre.
Takács-Sánta András PhD, humánökológussal beszélgetett Vági Zsolt arról, hogy hogyan érdemes élni az ökológiai gondolkodás fényében, illetve milyen társadalmi hatások eredménye lehet az, hogy a tények és egzakt kutatási eredmények ismeretében is csak kevesen élnek ökologikus életmódot, van-e egyáltalán kiút a fogyasztói társadalomból?
„Az is érthetetlen, hogy száz éve tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy mihez fog vezetni a túlfogyasztás, a globális felmelegedés, a fosszilis energiahordozók mértéktelen használata, a műanyag szemét: mégsem tettek semmit. Sokan a kormányokat hibáztatták, mások a nagy cégeket, Tibor és Balázs úgy gondolta, hogy sajnos semmi befolyásuk nincs sem a kormányokra, sem a nagy cégekre, hiszen ki hallgatna egy költőre és egy kertészre, ezért saját életüket kezdték, szerény lehetőségeikhez mérten átalakítani. Például sétáltak. Úgy gondolták sétálni, igazán nem kerül semmibe.” Kovács Ibn Abdul Jozefát 2119-ben tart majd egy beszédet. Ezt olvashatjátok most a DRÓTon.
Május első szombatja a meztelen kertészkedés világnapja. Barátaim és családom egyaránt ugratott azzal, hogy bizonyára elő fogok valamivel rukkolni, hiszen köztudottan szeretek meztelenül kertészkedni. Sőt, tavaly nyáron egy fesztiválon a meztelenkedés és a kert, és ezáltal a költészet és az élet kapcsolatáról tartottunk felolvasást és előadást. Most leleplezem a titkot, ami meztelen kertészkedésem mögött lapul.
Miről van szó a Gilgamesben? Arról, hogy az ember – Gilgames – legnagyobb bűne, hogy kivágja a szent erdőt, benne az éghez érő fát, csak azért, mert megirigyelte az istenek tulajdonságát: a teremtést. Gilgames a kivágott fából kaput épít a városának – Uruknak –, de barátjának – Enkidunak –, aki elárulta gyermekkora édenkertjét – a cédrus erdőt –, az árulásáért meg kell bűnhődnie, ezért később megbetegszik és meghal…
Világirodalmi szenzáció a DRÓTon! A nem oly rég felfedezett, eddig magyarul nem publikált GILGAMES-részletet olvashatjátok lapunkon, egy rövid jegyzet kíséretében. Ha szerinted is lehet fontos és érvényes üzenete a több ezer éve írott verseknek a ma élő emberek számára is, akkor olvasd el és add tovább.
Mi van a fecskékkel? Hogy lehet művészettel, alkotással és kreativitással környezettudatosabbá tenni egy országot? Hogy lehet, hogy közel kétszázan pályáztak? Mikor lesz az eredményhirdetés? Videónkból kiderülnek a részletek és ízelítőt adunk a beérkezett pályázatokból.