3 – Une aspiration au dehors (3 – A kívülre vágyás)

A barátság kultúra és életmód – Geoffroy de Lagasnerie esszéjéről

Lagasnerie szerint a jelenlegi családpolitika a magánélet felé orientálja az embereket a társadalmi részvétel helyett, így engedelmes, politikailag inaktív polgárokat nevel, akik felett könnyebb autoritást gyakorolni, maguk is elfogadóbbak az autoritással szemben, sőt: hajlamosabbak lehetnek autoriter attitűdök felvételére.

Geoffroy de Lagasnerie a barátság mibenlétét igyekszik megfejteni miközben egy új életformát is kínál e méltatlanul mellőzött kapcsolatok ápolására.

– Jánosi-Mózes Tibor írása a félreértett francia filozófus legújabb kötetéről.

María Zambrano: Persona y democracia

Egyén és demokrácia – María Zambrano esszéjéről

María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga – 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.

Lehet-e két lélekkel élni?

„A mi kultúránk és a nyugati kultúra között bizonyos értelemben oly áthidalhatatlan a különbség, mint egy szanatórium betegeinek gondja és a névtelenül elhulló állatok haláltusája között.” Pilinszky János – Szerencsére a névtelenül elhulló állatok kínzó és zavaró agóniájával nem kell nap mint nap szembesülni, mivel remekül meg lehet a valóságot úgy konstruálni, hogy azt a kényes idegrendszerű szanatóriumi betegek is fel tudják dolgozni: a háború valójában fennkölt szabadságharc, ahová csillogó szemű, mosolygós fiatal nők vonulnak be, és még véletlenül sem vértől tocsogó mészárszék, ahol úgy fityeg a kiszakadt vese a háromnapos hullán, mint ideges haditudósító nyelve hegyén rekedt polkorrekt jelző.

Hamvas Béla

Hamvas és az idő

„…csak az van rád szabva, amit magadra szabtál, persze nem eszeddel, hanem imaginációddal, de azt az utolsó porszemig végig kell csinálnod. … Ha maszkot lárvát veszel fel, az időben megrekedsz, megdermedsz és önmagadat a sorstragédia csapdájába szorítod. Akkor az idő felfal. Meg akarsz állni, és az időt meg akarod állítani, holott az idő éppen az, hogy menni kell, éspedig nem külső kényszer alapján, hanem a magad üdvelszántsága folytán, menni kell…”

Lukács bontása – Ludassy Mária, Thiel Katalin és Tillmann J. A. válaszai körkérdésünkre

Lebontják Lukács György filozófus, kommunista politikus szobrát a XIII. kerületi Szent István parkban, ahol helyet kap majd egy az államalapító Szent István királyról készült alkotás – döntött a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén. Ludassy Máriát, Thiel Katalint és Tillmann J. A.-t kérdezte meg a DRÓT, hogy mit gondolnak Lukács-filozófiájáról, Hamvassal való vitájáról és konkrétan erről a döntésről.

Hamvas kontra Lukács, avagy mi a művészet?

Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszült. – Lukács György szobrát elbontják a budapesti Szent István parkból. A Fővárosi Közgyűlés döntése nagy vitát váltott ki, ennek a vitának apropójából közöljük újra Weiner Sennyey Tibor alábbi esszéjét, amely a szerző 2015-ben megjelent kötetében Az elveszett királyságban publikált elsőként.